Németh Norbert elindította Kincsest; idáig még rendben volt minden. Sőt, olyan jól sikerült az átadás, hogy a Vasas kétféleképpen is gólt szerezhetett volna: 1. ha Kincses a kapuig gyalogol; 2. ha középre gurít a tőle öt méterre felbukkanó Divicshez. Egyiket sem tette, inkább "hazaadott". Igaz, viszonylag hamar letudta tartozását Némethtel szemben, mert a kilencedik percben megjátszotta az előbbi helyzet előkészítőjét, aki nem vacakolt, hanem tíz méterről, nagy erővel a jobb sarokba lőtt (0-1). E két jelenet között és utána is egy darabig a "házigazda" Tatabánya támadott, de Béres gólpassznak tetsző labdáját Szilágyi mellé tudta rúgni, majd Perez, a mexikói "bányász" mondott valamit a partjelzőnek - feltehetően nem Garcia Lorcától idézett spanyolul -, mire Szilasi játékvezető kiállította.

Ettől valójában véget ért a mérkőzés, mivel az immár létszámhátrányba is került Tatabánya - akár a tisztáldozat nyomán bajba került sakkozó - feladta a meccset, a nem éppen költői hangnem azonban folytatódott. Jellemző, hogy amikor a műsorközlő felhívta a figyelmet a sportszerű szurkolásra, többen azt válaszolták neki: "anyád!"; majd a közönség egy része kórusban emlékezett meg Kisteleki MLSZ-elnök mamájáról, korántsem a legjobbakat kívánva neki (meg a fiának). Ezzel így el is volt az a hatszáz ember, akit beengedtek a hatósági verdikt szerint nem eléggé biztonságos Budapesti Vasutas-pályára, ám ha akadt 601. drukker, az ne bánjon semmit sem, ellenkezőleg: áldja a rendezőket, amiért hazaküldték.

A második félidő kiváltképp nagy viszontagságokat tartogatott; hogy egyebet ne említsek, Sagna Addo, a Vasas új légiósa előbb átesett a guruló labdán, majd - mivel a tatabányaiak érdeklődve nézték - feltápászkodhatott, és valamelyest korrigálhatta volna harsány nevetést kiváltó artistamutatványát, de olyat rúgott a labdába, hogy az meg egyenesen zokogni kezdett... A másik angyalföldi csere, a B. Tóthot felváltó Tóth B. sem járt több sikerrel: ahány továbbítása akadt, anynyival ajándékozta meg az ellenfél játékosait. Némi öröm volt az ürömben Divics sarkazása, melynek nyomán Kincses megint választhatott, lő-e vagy passzol, és ezúttal úgy gurított Lázokhoz, hogy társának csupán az üres kaput kellett megfelelően megcéloznia (0-2).

A találkozó végén egy régi angyalföldi futballista (szó szerint: futballista!) azt mondta, nem hitte volna, hogy egyszer ennyire mélyre süllyed a magyar labdarúgás.

Képzeljék, miképpen morog, ha nem nyer a Vasas...

TATABÁNYA-VASAS

0-2 (0-1)

Budapest, Szőnyi út, 600 néző. Jv.: Szilasi.

Tatabánya: Herbert - Ferenczi (Flores, 69.), Dienes, Vámosi, Németh A. (Asztalos, 74.) - Balogh, Farkas, Megyesi - Szilágyi (Tarcsa, 87.), Béres, Perez.

Vasas: Németh G. - Balog, Unierzyski, Tóth A., Piller (Bielik, 82.) - Kincses, Németh N., Pavicsevics, Lázok (Sagna Addo, 71.), B. Tóth (Tóth B., 58.) - Divics.

Gól: Németh N. (9.), Lázok (70.).

Csak pontosan, szépen