Sz. István, Nelson P., H. István, B. Ádám, M. Tamás, H. Levente és F. Zsolt magyar állampolgárokat az utóbbi nyolc évben kokainszállítmánnyal érték tetten az ecuadori hatóságok. Közülük hárman vannak börtönben, a többiek különböző jogcímeken szabadlábra kerültek, de az országot nem hagyhatják el. A börtönlázadásairól és a foglyok közti véres leszámolásokról elhíresült latin-amerikai államban tavaly őszszel szabadlábra helyezték az egy évnél hosszabb ideje bírósági tárgyalás nélkül fogva tartott személyeket, de már korábban is kikerültek feltételes módon az ítéletük felét kitöltött foglyok.

A börtönből utcára került magyarok jogi státusa hónapok óta tisztázatlan. Megélhetésükről immár önmaguknak kellene gondoskodniuk, de okmányok híján erre nincs törvényes lehetőségük. Hónapok óta nem kapják meg az egyik budapesti segélyszervezet által az ecuadori magyar foglyoknak havonta postázott 35 dolláros küldeményt sem.

A legszükségesebb adományokkal Iványi Gábor budapesti lelkész látta el a szabadlábra került magyarokat a múlt héten. A Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora egy amerikai tanácskozásról utazott Ecuadorba, ahol egy tanítványát vizsgáztatta, és mintegy mellékesen a képletesen légüres térbe került volt börtönlakóknak is bevásárolt.

Ecuadorban egy magyarul nem beszélő idős helyi üzletember tölti be a tiszteletbeli konzul címét, aki a különböző ügyekben hozzá fordulókat előszeretettel irányítja az argentin fővárosban található magyar nagykövetségre. Legutóbb az egyik szabadlábra helyezett fogoly útlevélkérelme ingázott két hónapon át Quito, Buenos Aires és Budapest között. H. Levente 2007. december 6-án az ecuadori fővárosban nyújtotta be útlevélkérelmét, a Külügyminisztérium illetékes képviselője viszont csak február 7-én keltezett levelében írta azt, hogy útlevelet csak akkor kaphat, ha majd az országot is elhagyhatja. Mielőtt azonban ezt közölték volna vele, adatlapot, fényképet és az Ecuadorban egyébként nem beszerezhető útlevélkérő nyomtatványt postáztattak vele.

- Nagydarab fehér ember vagyok, az utcán messziről kiszúrnak a rendőrök, és azonnal az irataimat kérik - mondta telefonon munkatársunknak H. Levente. - Három hónap alatt négyszer állítottak elő, hogy ellenőrizzék, ki vagyok. Hivatalosan sehol nem lakhatnék. Megismerkedtem egy itteni lánnyal, és a barátnőm családja havi százötven dollárért - nem hivatalosan - befogadott. Feketemunkásként egy építkezésen dolgoztam, de munkaügyi ellenőrzést kaptunk, és persze elsőként az én papírjaimat kérték el. A művezető azonnal elküldött. Otthon ipari alpinistaként dolgoztam, itt ilyen embereket keresnek a tengeri olajfúró tornyokra, de iratok nélkül esélyem sincs. Anyám egy itteni ember címére küldi a pénzt, mert nekem nem adják ki. Ezért kértem útlevelet. Eddig ötszázötven dollárt költöttem a papírok beszerzésére és eljuttatására, ebből három hónapig élhettem volna. Most se pénzem, se útlevelem, és még mindig nincs senki, aki megmondaná: most akkor mihez kezdhetek magammal?

Western Union-nyomtatványok: a hozzátartozók minden hónapban küldtek pénzt Ecuadorba