Kezdjük a vizitdíjjal. Talán meglepő, de egyáltalán nem könnyű pontosan megállapítani, mi változott a bevezetés óta. A háziorvosoknál történő orvos-beteg találkozásokról ugyanis 2006-ig csak szórványos adatok állnak rendelkezésre. Az OEP, mint afféle állami szerv, másfél évtizeden keresztül úgy fizetett a háziorvosi ellátásért, hogy amögött nem volt tételes - az egyes orvos-beteg találkozásokat rögzítő - adatgyűjtés. Állami pénz - nem számít! Molnár Lajos volt az, aki tűzön-vízen át ragaszkodott a már 2004-ben jogszabályba foglalt ún. tételes jelentésekhez. Volt is nagy felháborodás orvosi körökben, a sok adminisztráció miatt nem jut idejük a betegekre - mondták, jóllehet az informatikai fejlesztésekhez már akkor megkapták a támogatást. Végül győzött a józan belátás, az orvosok kooperációs készsége hónapról hónapra nőtt. Így 2006 utolsó hónapjaira vonatkozóan már vannak országosan is reprezentatívnak tekinthető adataink, s ezek már öszszevethetők a 2007-es év hasonló adataival. Természetesen csak az ún. felnőttpraxisok érdekesek a vizitdíj szempontjából, hiszen a 18 év alattiak nem fizetnek.

Korábban egy háziorvos naponta átlagosan 36 beteget látott el, ebből ötöt beutalt másik intézménybe, három betegből kettőnek gyógyszert írt fel. Ily módon a vizitdíjnak nemcsak bevételnövelő, de - mint mindjárt látni fogjuk - ennél kétszer nagyobb kiadáscsökkentő hatása is van.

Az előzmények ismeretében érthető, hogy a minisztérium csak 2007. november végén állhatott elő először adatokkal. A bevezetést követő hat és fél hónap adatai alapján úgy becsülték, hogy éves szinten 22 milliárd Ft körül lesz a vizitdíj- és a napidíjbevétel együttes összege, és 26 százalékra taksálták a felnőttpraxisok forgalomcsökkenését. Ez nemzetközi összehasonlításban is hihetetlenül nagy szám, másutt a vizitdíj bevezetése 8-15 százalék körüli forgalomcsökkenést eredményezett. Aki tehát kételkedni akart, okkal tehette. Ámde az OEP által február elején kigyűjtött, legfrissebb adatok igazolták a korábbi becslések helyességét. 2007 utolsó három hónapjában 24,6 százalékkal esett vissza a felnőttpraxisok forgalma 2006 hasonló időszakához viszonyítva. Nézzük a tovagyűrűző hatásokat! 2007-ben - a teljes évet tekintve, s amennyire lehet, kiszűrve az egyéb intézkedések hatását - 10-12 százalékkal csökkent a járóbeteg-szakrendelések forgalma, a gyógyszerfogyasztás, valamint a táppénzes napok száma. Egyértelműen a kórházi napidíj hatásának tudható be, hogy a múlt év folyamán hónapról hónapra csökkent a hétfőn hazabocsátott betegek száma, a pénteki hazabocsátások száma pedig nőtt. Ennek aligha lehet más oka, mint hogy a betegek egyre kevésbé hajlandóak elfogadni a dátumok szempontjából megmanipulált zárójelentéseket, hiszen a papíron elszámolt plusz három nap 900 forintjukba kerül!

Egy évvel a bevezetése után elmondható tehát, hogy sikerült elérni legalább öt, előre is tervezett hatást:

1. A felnőtt-háziorvosi körzetekben negyedével csökkent a megjelentek száma. Azt, hogy ez a vizitdíj hatása, mutatja, hogy a gyermekháziorvosok forgalma gyakorlatilag nem változott (-1,5 százalék).

2. 22 Mrd Ft többletbevétel jutott a szolgáltatóknak. A háziorvosokhoz 9,9 Mrd Ft, a járóbeteg-szakrendelőkhöz 6,3 Mrd Ft, a kórházakhoz 3,0 Mrd Ft került. A fennmaradó kb. 3 Mrd Ft-ot az ügyeletek, a fogászatok, a laborok, a CT-MRI vizsgálatok és a kórházi gondozás kapcsán fizették ki.

3. A csökkenő számú orvos-beteg találkozások miatt 25 Mrd Ft-tal csökkent a gyógyító-megelőző kasszát terhelő igénybevétel, ami sokat segített abban, hogy a megszorítások ellenére is javuljon az ellátás finanszírozása és minősége.

4. A vizitdíj bevezetésével 20-50 százalékkal - átlagosan havi 180 ezer Ft-tal - nőtt 5300 háziorvosi praxis bevétele, miközben a kártyapénzük változatlan maradt. Ez már akár egy-két éves távlatban is elegendő ösztönzést adhat ahhoz, hogy a kórházakban dolgozó, magasan kvalifikált orvosok egy része háziorvosként folytassa pályafutását. Ha csökkenteni akarjuk a magyar egészségügy kórházcentrikusságát - márpedig abban szakmai konszenzus van, hogy ez indokolt lenne -, akkor csak ez az út járható.

5. Bár a vizitdíj önmagában nem szüntetheti meg a hálapénzt, de jelentős lépés annak visszaszorításában. A Tárki 2007. novemberi közvélemény-kutatása szerint a legfontosabb kórházi ellátások terén (szülész, sebész, gyerekorvos, belgyógyász, szemész, pszichiáter) 2003-hoz képest szignifikánsan csökkent a hálapénzt adók aránya.

Az a 22 Mrd Ft többletbevétel, amire az ágazat szert tett, a másik oldalon többletkiadás a lakosságnak. De ténylegesen a teher kisebb mértékben nőtt, mert a nyugdíjak és a szociális alapon járó támogatások összegét a kormány 5 Mrd Ft-tal megnövelte, s az évi húszat meghaladó vizitdíjat vissza lehet igényelni. A minimálnyugdíj alatti ellátások 300, az azt meghaladó, de a minimálnyugdíj kétszeresét el nem érő ellátásokat 200 forinttal emelkedtek február 15-étől. A minimálnyugdíj mértéke is változott: a január
1-jétől hatályos 26830 Ft-ról 27130 Ft-ra.

A legfrissebb OEP-adatok alapján már lehet válaszolni a vizitdíjellenes tábor egyik fontos ellenvetésére is, miszerint a vizitdíj hatására esetleg épp a legbetegebb, leginkább rászorult emberek nem jutnak majd el a háziorvoshoz, hiszen közülük sokaknak még a 300 Ft kifizetése is probléma lehet. Nem ez történt - általános a csökkenés! 2007 utolsó három hónapjában 16 százalékkal kevesebben és 10 százalékkal kevesebbszer keresték fel a felnőtt biztosítottak háziorvosukat. Minimális szórás mellett az országos és a megyei bontású adatok is azt mutatják, hogy az egy megjelentre eső vizitek száma havi 1,47-ről 1,33-ra csökkent. Vagyis még mindig sokat járunk orvoshoz! Statisztikai módszerekkel igazolható, hogy nincs szisztematikus összefüggés a csökkenés mértéke és az adott megye szegénysége vagy gazdagsága között. Budapesten és Szabolcs megyében például kifejezetten kismértékű a visszaesés, holott Budapesten az egy főre jutó GDP négyszer akkora, mint Szabolcsban. Viszonylag nagymértékű a visszaesés Heves és Komárom megyében, jóllehet az utóbbi kétszer olyan gazdag, mint az előbbi. Vagyis nem igaz, hogy a szegény megyék lakosait a vizitdíj nagyobb mértékben tartotta volna távol az orvostól. A csökkenésben nyilván szerepe van annak is, hogy 2007-től szélesebb körben lehetségessé vált három hónapos gyógyszeradag felírása, és ezért nagyon sok idős, krónikus betegségben szenvedő biztosított számára elegendő, ha csak minden harmadik hónapban keresi fel orvosát.

Mi lesz, ha győznek az "igen"-ek, és a kormány 2009-től kénytelen lesz megszüntetni a vizitdíjat és a napidíjat? Abban mindenki egyetért, hogy az ellátás színvonalát nem lehet csökkenteni. De miből pótolható a vizitdíj? Adó- vagy járulékemelésből. De nem annyival kell emelni, amennyi bevétel kiesik! Az nem lesz elég, mert a háziorvosi rendelők forgalma nyilván visszaállna a korábbi szintre. Többet kell várni, és kevesebb ideje lesz ránk az orvosnak. S ha nő a forgalom, a háziorvos aligha tehet mást, mint hogy még több embernek ír fel gyógyszert, még többet küld laborba, szakvizsgálatra, kórházba. Nem azért, mert rosszat akar a betegnek, hanem azért, mert ez a leghatékonyabb és a legbiztonságosabb módja annak, hogy egy-egy orvos-beteg találkozás a lehető legrövidebb ideig tartson, és a beteg is azzal az érzéssel távozzon, hogy történt vele valami. Ez mind többletkiadás! A végén ki fog derülni, hogy a vizitdíj megszüntetése a megspórolt 300 forintoknál sokkal többe kerül mindannyiunknak.

A vizitdíj és a napidíj kiadáscsökkentő hatása
Éves szintű becsült adatok (Mrd Ft)

Forrás: Egészségügyi Minisztérium 2007. nov. 30-i közleménye
A szerző egészségügyi közgazdász