Amióta világ a világ, szegregálnak

Sajókazán, ahol most gimnáziumot nyitottak, Derdák Tibor volt SZDSZ-es honatya szerint ezer ember nyomorog kalkuttai körülmények között. Ezeket az embereket el kell juttatni oda, hogy felelősséget tudjanak vállalni a saját életükért. De előbb az iskolában kell integrálni őket. Derdák Tibor ritkán mozdul ki Borsod megyéből, a napokban mégis megtette - részt vett egy, a cigányok oktatási helyzetével foglalkozó budapesti konferencián. Ő tudja, miről beszél: a sajókazai gimnázium és szakképző iskola igazgatója. Itt cigányok tanulnak.

- Egy kutatás nemrég arra az eredményre jutott, hogy sok pedagógus nem hisz az elkülönítés nélküli tanításban, és vannak intézmények, amelyek csak azért veszik fel az integrált oktatást programjukba, hogy több pénzhez jussanak. Egy másik vizsgálat ugyanakkor megállapította, hogy közös osztályokban mind a roma, mind a nem roma gyerekek jobban teljesítenek.

- Mindkét kutatást ismerem. Azt gondolom, az integráció az egyetlen törvényes, tisztességes, becsületes, demokratikus út, más megoldás nincsen.

- Ön találkozott a munkája során a tanárok előítéletességével, vagy az integrációval kapcsolatos szkepszisével?

- Lépten-nyomon. A magyar társadalom az elmúlt évezredben nem jutott el az integráció gondolatáig. A jogrendszer 2002-ig nem is tartalmazta a szegregáció tilalmát. Ekkor jelent meg az első olyan jogszabály, amely ösztönözte az iskolákat arra, hogy vegyítsék a gyerekeket. 2003-ban már olyan rendelkezés is született, amely bűnnek mondja ki a szegregációt. Azóta csak öt év telt el, s ez nyilván kevés: az emberek nem tudnak egyik pillanatról a másikra hinni egy frissen jött állami tiltásban. Ezt el sem lehet várni tőlük. És igen, persze, meg kell hallgatni azokat a pedagógusokat is, akik ezt ellenzik. De nem szabad elfelejteni, hogy az ő lobbierejük nagyon erős, a cigányok pedig gyenge érdekérvényesítők. Nem javaslom, hogy az integrációs döntést az állam azokra a pedagógusokra bízza, akik, mióta a világ világ, szegregálnak. Ezt először is az érintett, áldozattá váló népréteggel kell megbeszélni. Ha a cigányokat kérdezzük, azt mondják, föl vannak háborodva, ha a gyereküket cigányosztályokba rakják. A pedagógusoknak az integráció, meglehet, újdonság, kényelmetlenség, a politikának ezt kezelnie kell. A szegregáció jogsértés, és kész.

- Egy másik vita a Magyar Gárda tagjainak kerepesi felvonulása, illetve a helyi iskolában történtek kapcsán kerekedett. Az értelmiség egy része azt mondja: a "kávéházi jogvédők" minden felelősséget a társadalomra hárítanak, miközben kiölik a romákból az öngondoskodást. Érveléseikben azt is olvashattuk, a cigány gyerekekkel sok a probléma, és meg lehet érteni a többségi szülőket, ha elviszik a gyerekeiket egy olyan iskolából, ahová sok roma jár.

- Én húsz éve cigánytelepeken lakom, Baranyától Borsodig. Emlékeztetnék rá, hogy Amerikában hatósági erőszak kényszeríttette ki az integrációt, már a hatvanas években. Indiában a függetlenség első vívmánya volt az érinthetetlenek elkülönítésének felszámolása. Magyarországon ez a kérdés csak most, húsz évvel a rendszerváltás után kerül elő.

- A szabad iskolaválasztás is szorosan kapcsolódik ehhez a vitához.

- A szabad iskolaválasztás nagyon ritka a demokratikus országokban, különösen ebben a szélsőséges formájában, ahogyan nálunk van. Ezt a rendszerváltás egyik vívmányának tartjuk, de káros következményeit az államnak kompenzálnia kell.

- Nincs igazság abban, hogy ha minden segítséget az államtól várunk, akkor az megfojtja az alulról jövő kezdeményezéseket?

- Híve vagyok ennek az álláspontnak. Szerintem is az a jó társadalom, ahol az állampolgárokban van felelősség. Ám ha egy állampolgár nem tud rendes iskoláztatáshoz jutni, nem tud normális lakáskörülményeket teremteni magának, és az átlagos jövedelmi viszonyok teljesen elérhetetlenek a számára, akkor öngondoskodásról és demokratikus felelősségvállalásról nem beszélhetünk.

- Hol a kritikus határ? És mi történik, ha ezt átlépjük?

- Szerintem a folyamat eljutott a kritikus pontig. A szélsőjobb már fölismerte ezt, és stratégiát váltott: nyíltan a romák ellen fordult. Egy stabil demokrácia nem tűrheti el, hogy ilyen súlyos kihívások érjék. Az államnak vissza kell vernie ezt a támadást, és tennie kell, hogy ne legyenek teljesen kiszolgáltatott tömegek, amelyeknek semmiféle esélyük nincsen például középiskolai végzettségre. Ma Magyarországon a fiatalok 70 százaléka érettségizik - a cigányoknak csak 10 százaléka. Sajókazán, ahol most gimnáziumot nyitottunk, ezer ember nyomorog kalkuttai körülmények között. Közülük mindössze hatan érettségiztek! Egy ilyen helyre született gyerek legalább tíz, de inkább húsz évvel korábban fog meghalni, mint mások. Ilyen különbségeket egy demokráciában tartósan nem lehet elviselni. Ezeket az embereket el kell juttatni oda, hogy felelősséget tudjanak vállalni az életükért. De amikor föl sem merül, hogy ezeket a fiatalokat a közeli város gimnáziuma felvegye, akkor előbb az oktatásügytől várjuk el a felelősségvállalást, a cigány fiataloktól csak utána.

- Ha a cigány érdekérvényesítés erősebb lenne, az integrált oktatás is erősebb lábakon állna?

- Igen. Most nincs ilyen érdekérvényesítő erő.

- Miért? Hol bukik el?

- A Tanoda program csődje jól mutatja, milyen, amikor nincs érdekérvényesítő képesség. De milyen könnyedén költ milliárdokat a mindenkori kormány a falusi középosztály gyermekei számára létrehozott Arany János programra! Ott ugyebár mások a viszonyok. Diplomás, jó lakáshelyzetű emberek képviselik ezeket az érdekeket. A cigányok erre nem képesek. A kör e ponton most bezárul.

\
\"Húsz éve cigánytelepeken lakom, Baranyától Borsodig\"
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.