Ezúttal nem Arturo Uit, hanem Tony Blairt kell megállítani. Az előző brit kormányfőt ugyanis az EU első állandó, jövőre debütáló elnöki tisztére emlegetik jelöltként, ráadásul az európai sajtó Blair új funkciójának előkészítéseként értékelte, hogy baloldali létére felszólalhatott a francia kormánypárt, a Sarkozy-féle UMP minapi, párizsi rendezvényén. Noha a közel-keleti nemzetközi négyes (benne az EU) küldötti posztjával is megbízott angol politikus egyelőre a JP Morgan bankház másodállású tanácsadói tisztét vállalta el, környezete szerint nincs ellenére az uniós megbízatás – s ebben miniszterelnöki utóda, Gordon Brown is támogatja (a rossz nyelvek szerint azért, hogy addig se legyen otthon.)

A www.stopblair.eu internetes oldalon e sorok írásáig 13 ezren írták már alá azt a petíciót, amely ellenzi Blair jelölését. Az egyik ellenvetés vele szemben, hogy az egyik végletet képviselte az iraki háborúban, George W. Bush amerikai elnök legszorosabb szövetségeseként. Egy további, hogy miniszterelnökként az EU-alkotmányról szóló vitákban rendre a tagállami, nem pedig a közös európai érdeket képviselte – az ún. „vörös vonalakkal” -; a többi közt a szociálpolitika és az adózás közösségi hatáskörré avatásának megtorpedózásában. Szemére vetik azt is, hogy olyan tagország képviselőjeként érne célba, amely a huszonhetek három fő politikája közül kettőből (euróövezet, schengeni határőrizeti térség) nyíltan kivonja magát, a harmadikat (közös mezőgazdasági politika) pedig leépíteni igyekszik.

Az EU állandó elnöki tisztét a decemberben aláírt, jelenleg tagállami ratifikáció alatt álló lisszaboni (reform)szerződés teremti meg. Betöltőjét két és fél évre választja az Európai Tanács; ez egy alkalommal meghosszabbítható. Felmerült Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az eurócsoport jelenlegi elnökének neve is – állítólag Nicolas Sarkozy is őt akarja, Blair meghívása csak elterelő hadművelet volt.

Nagy kérdés Javier Solana újrajelölése is az EU főképviselőnek nevezett, lényegében külügyminiszteri posztjára. Egyes jogi szakértők szerint a tisztséget már jövő januártól be kell tölteni, ez pedig kérdéseket vet fel mind Benita Ferrero-Waldner, az Európai Bizottság osztrák tagja külügyi tárcájával kapcsolatban (amely ezzel megszűnik), mind pedig a spanyol biztos, Joaquín Almunia bizottsági tagságát illetően (ha valóban a szintén ibériai Solana lépne előre.)

A lisszaboni szerződés zökkenőmentes ratifikációját féltő Brüsszel egyelőre jegeli a személyi vitát – legalábbis a nyílt színen -, annál is inkább, mert itteni hírek szerint José Manuel Barroso európai bizottsági elnök mind az újrázásra, mind pedig az EU állandó elnöki tisztére pályázna. A bizottság (az öt közül) egyetlen női alelnöke, a svéd Margot Wallström mindenesetre egy lapinterjúban élesen bírálta, hogy „idős férfiak zárt ajtók mögött döntik el”, ki vezethesse az uniót. Teheti: mint bejelentette, 2009-ben mind az európai, mind pedig a svéd politika legfelső köreiből távozik. Római sajtójelentések szerint egyébként Franco Frattini, az olasz bizottsági alelnök is Brüsszel elhagyására, a belpolitikába való visszatérésre készül.