- Mi a baj az igazságszolgáltatással?

- Azt az ügyfelek tudnák megmondani. Én az igazgatással látom a fő problémát. Nagyon leegyszerűsítve: az igazgatáson múlik, hogy megteremti-e annak a feltételeit, hogy csak olyan emberből lehessen bíró, aki arra tényleg alkalmas. Ha az igazgatás nem működik jól, akkor a kiválasztás sem, s az igazgatás nem fogja megfelelően ellenőrizni, hogy a már kinevezett bíró jól dolgozik-e. A rosszul dolgozó bíró terhet jelent a többség, a "jó bírák" számára is.

- Az igazgatás az Országos Igazságszolgáltatási Tanács?

- Nemcsak az OIT, hanem mindenki, aki bírákat és más bírósági dolgozót irányít.

- Konkrét személyekkel van gondja?

- Igen, de leginkább a struktúra egészével. A személyekkel az a gond, hogy ha már egyszer a rendszerbe kerültek, azt nem is akarják megváltoztatnia, mert nekik így jó. Nyilván jó például a megyei elnököknek, akik OIT-tagként saját magukat ellenőrizhetik.

- A legfőbb gond, hogy önmagukat ellenőrzik?

- A fő probléma, hogy nem ellenőrzik. Ott ülnek az OIT-ben, amelynek az egyik feladata, hogy a megyei bírósági elnököket ellenőrizze. A másik meg, hogy kinevezze őket - akár ötször egymás után, az igazgatottak véleményének kötelező figyelembe vétele nélkül. Így együtt ez valóban vicc.

- Csakhogy egy megyei elnök valóban átlátja az igazgatás rendszerét, nem?

- Igen, nekik is az a legfőbb érvük, hogy ők értenek ehhez. Ebben van igazság, hiszen a bíró bíráskodik. Az igazgatás másik szakma, de csak a jelenlegi rendszerben ilyen éles ez a különbség. Hiszen most az igazgatás nem átlátható. Ha az lenne, úgy ezekből az ismeretekből a mezei bírónak is jutna.

- Miért az átláthatatlanság?

- Ez összetett folyamat. Hatévente a bírák elektorokat választanak, akik kiválasztják maguk közül az OIT kilenc bíró tagját. Az elektorválasztásba még lehet beleszólásom, de csak szimpátia alapján, hiszen nincs programjuk. De azt már senki nem látja, hogy az elektorok egymás közt milyen kritériumok alapján választják az OIT tagjait. Az OIT működésében is probléma van: egyetlen ellenvélemény sem hallható, holott ez valójában tanácskozó testület. De választott testület nem működhet zárt ajtók mögött. Álláspontom szerint az ítélőtáblák - bírák által választott - elnökeinek kellene OIT-tagoknak lenniük, és őket is csak legfeljebb kétszer lehetne újraválasztani. Annak pedig meg kell teremteni a lehetőségét, hogy a vezetésben a bírák önkormányzati szervei is ténylegesen közreműködjenek - ahogy azt az alkotmány egyébként előírja.

- Ön számos fórumon támadja a bírói igazgatás működését. Úgy tűnik, hogy mintha még élvezné is, hogy fejjel ront a falnak.

- Nem én rontok fejjel a falnak. Falakat húznak körém.

- Az OIT-nek van hatása az ítélkezésre? Az egyik perben ön azt mondta, hogy a rendőrök hazudtak. Erre Takács Albert úgy reagált, hogy az OIT elé viszi az ügyet, mert olyan kijelentést tett, ami megengedhetetlen.

- Egy miniszter, tehát egy politikus bármit nyilatkozhat, de attól a bírák még függetlenek maradnak. Ha Takács Albert ezzel a tanács elé megy, abban bízom, hogy tágra nyílt, csodálkozó szemmel néznek majd rá. Az OIT-nek a bírók döntései felett nincs jogköre.

- És ha nincs tágra nyílt szem? Ha arra kérik az ön vezetőjét, hogy nézzen a körmére?

- Mondhatják, de ehhez minek kell összeülnie az OIT-nek?

- Volt már erre példa?

- Még egyetlen döntésemnél sem tették szóvá, miért úgy ítélkeztem.

- Csak épp a Mécs Imre és Bencsik András közti per után, amikor Bencsiket első fokon börtönbüntetésre ítélte, megszakadt a pályája, hiszen nem lett a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese.

- Az igazgatási életpályám, mondjuk úgy, szünetelődik.

- Amikor a Fővárosi Bíróság titkárságvezetője volt, ezeket a dolgokat miért nem tette szóvá?

- Ezt vágja a fejemhez mindig a Fővárosi Bíróság elnöke is. Azért, mert amikor az ember igazgatási vezető, akkor érvényes rá a hierarchia, nem szólhat ki a rendszerből. Csak a saját eszközeivel, módszereivel tud reformálni. De az biztos, hogy az ember torzul. Nyilván én is torzultam akkoriban.

- Magányosan küzd?

- Nagyon sokan vannak olyanok, akik ugyanígy éreznek, de még nem merik felvállalni a véleményüket.

- Ön fiatalember. A bírói igazgatást hasonló vehemensen bíráló Fleck Zoltán jogszociológus sem idős. Lázadásuk generációs jelenség volna?

- Nem. Örömteli meglepetés volt számomra, hogy amikor meghirdettük a Bírósági Igazgatásért Közhasznú Egyesületet, olyanok is jelentkeztek, akik nem az én korosztályomhoz tartoznak. Pedig ha valaki már itt dolgozik 30 éve, és tanácselnöki kinevezés előtt áll, akkor azért van vesztenivalója.

- Az idén lejár Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság és az OIT elnökének mandátuma. Rendszerkritikájának felerősödése mennyiben szól ennek?

- Két éve mondom a magamét, tehát ez nem egy Lomnici-ellenes kampány. Akkor sem, ha megvannak azok a kritériumaim, amelyek alapján le tudnám írni, milyen ember kell az elnöki székbe. Ezeknek a követelményeknek a jelenlegi elnök nem felel meg.

- Mik a kritériumok?

- Lássa át az igazgatást, de ne legyen kötődése a jelenlegi igazgatási vezetéshez, mert akkor ott ette meg a fene az egészet. Be kell látnia, hogy a reform folytatására szükség van, mert a rendszer jelenleg nem működik.

- Vannak ilyen emberek?

- Természetesen. És nem magamról beszélek.

- Néhány nagy ügyben, gondolunk a Postabank-perre vagy a móri ítéletre, leképezhető a rendszer problémája?

- Nem beszélhetek konkrét ügyekről.

- Mi a véleménye arról, hogy a Ságvári-per ítélőtábla előtti elbírálásánál a perbe vont Legfelsőbb Bíróság olyan kitételekkel látta el beadványát, amelyek szerint Pintér Mariann "elvbarátai" öltek embert, miközben Kristóf Lászlóról ezt senki nem tudta igazolni, pedig már a ruhatárosok is megpróbálták?

- Az LB nem alkalmazhat ilyen ízléstelen kitételeket, amelyek nemcsak a másik felet, de az eljáró bíróság tekintélyét is sértik. És nem tudom elképzelni, hogy ha a Legfelsőbb Bíróság perben áll valakivel, akkor a peres beadványokat az LB elnöke ne lássa.

- Az ön karrierje egyszer már megtört. Most milyen életpályát lát maga előtt?

- Optimista vagyok, nem naiv vagy buta. Egyre többeknek kell látniuk, hogy baj van. Akár a téves ítéletek, akár amiatt, mert az igazságszolgáltatást ért kritikákkal szemben mindig fellép a regnáló igazgatás.

- Egy ön által kívánatosnak tartott elnök mellett visszatérne az igazgatásba?

- Ha olyan elnök lesz, akkor igen, mert vannak elképzeléseim, és megfelelő képességeim. Szívesebben foglalkoznék az igazgatással, mint az ítélkezéssel. Ha nem vesznek kedvező fordulatot a dolgok, akkor elgondolkodom azon, hogy hosszú távon bíró maradjak-e. A jelenlegi rendszerben azonban nem csak a bírák és kollégáik szembesülnek problémákkal, hanem mindazok, akik így vagy úgy, de kapcsolatba kerülnek az igazságszolgáltatással.

- Mit csinálna, ha elmenne?

- Nem tudom. De nem lennék elveszett ember.

Nyilván én is torzultam akkoriban