Keményen kampányoltak ugyanis, és szintén közpénzeken győzködték az embereket, hogy minden idők legszebb négy évét tudhatják maguk mögött. És az Országos Választási Bizottság (OVB) nem is látott ebben semmi kivetnivalót, hiszen a kifogásokra válaszul leszögezte: a kabinet csupán tájékoztatási kötelezettségét teljesíti.

Ez nem volt persze meglepő, hiszen az akkori OVB parlament által választott tagjai - az ellenzék heves tiltakozása dacára - szinte kizárólag az Orbán-kormány jelöltjei közül kerültek ki. Így azután tudták, hogy mi a dolguk. Olyannyira, hogy a 2002-es kampányban még azt a fideszes képviselő-jelöltet sem marasztalták el, aki tonnaszám osztogatott bontott csirkével igyekezett megnyerni a választók szimpátiáját. Érezték persze, hogy valami bűzlik, ezért úgy bújtak ki az érdemi döntés felelőssége alól, hogy kimondták: a jelöltet nem vették nyilvántartásba - vagyis nem adta le a hivatalos aktushoz szükséges számú ajánlószelvényt -, ezért rá nem vonatkoznak a választási törvény előírásai. Elég abszurd érvelés.

A sokak véleménye szerint egy irányban elkötelezett választási bizottság azonban később is konzekvens maradt. A 2004-es - a kettős állampolgárságról és a kórház-privatizáció tilalmáról szóló, amúgy többszörösen kudarcos -
népszavazás előtt a Medgyessy-kabinet ugyancsak gőzerővel buzdított a két nemre, és a testület akkor több határozatban leszögezte, hogy az állami szervek, közöttük a kormány "nem résztvevői a választási eljárási törvény tárgyi hatálya alá tartozó választási eljárásnak". Ebből következően - érveltek - a kabinet "hatáskörének és feladatkörének gyakorlása (...) kampánycselekménynek sem minősíthető". A gondolatmenet nem kevésbé faramuci.

Ne tagadjuk, ez igencsak frappáns és máig érvényes válasz az ellenzék kifogásaira. Ha jobban tetszik, ügyes kibúvó lehet, hogy a kormány számára kellemetlen kérdésben miért nem kell az OVB-nek érdemi döntést hoznia. A mindenkori kormányoknak ez persze mindjárt biankó csekk: azt tehetnek, amit csak akarnak.

Mindazonáltal ne zárjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy a fideszesként elkönyvelt választási bizottság kifejezetten szakmai döntéseket hozott. Legalábbis ezt erősíti, hogy a kormányok vélelmezett kampánytevékenységét illetően tulajdonképpen egybehangzó határozatok születtek.

Amennyiben tényleg ez történt, annak két következménye lehet. Az egyik, hogy tudomásul vesszük: a mindenkori kormányok a választások/népszavazások idején - miután tetszésük szerinti közpénzt költhetnek a kampányra - helyzeti előnyt élveznek. Nem ez a legszerencsésebb opció. A másik, hogy módosítani kell a hatályos szabályozást. Kétharmados törvényekről lévén szó, erre ma nem mutatkozik semmi esély. Ráadásul ki mondja meg, hogy mi a "tájékoztatási kötelezettség", és honnan kezdődik a megengedhetetlen manipuláció?

Lenne azonban egy harmadik megoldás is. Mindkét oldalnak mértéktartást kellene tanúsítania. Például azzal, hogy a lehetőség szerint hazudjanak kevesebbet. Szóval a költségvetési csőd szélén állva ne mondják, hogy dübörög a gazdaság. Másfelől meg ne hergeljék egészen képtelen ostobaságokkal az embereket. Mert az sem jobb, ha valaki azt hazudja, hogy van még ingyen ebéd.

Marad a negyedik változat: ha valamiről szavazni kell, döntsön ki-ki a legjobb belátása szerint. Nyilvánvaló, hogy a politika megőrült, de a "zemberek" talán még nem veszítették el a józan eszüket...