Talán egyetlen történelmi személyiséget sem övez annyi legenda, mese, csodás történet, mint a köznyelvben csak igazságosnak mondott Mátyás királyt. Pontosan 550 éve választották meg Magyarország királyának a Duna jegén. Szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogyan is választották meg Mátyást a befagyott Dunán, miközben maga a királyválasztó nemesek a Rákosmezején gyűltek össze. A Klubrádió pénteki, Kontra című műsorában Pálosfalvi Tamás történész, a Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete Középkori Osztályának tudományos munkatársa jó néhány történelmi legendával leszámolt.

 
Orosz József: Hogyan történt a királyválasztás? A Duna befagyott jege a múltat megszépítő mondákban nemesedett királyválasztóvá? Az egykori beszámolókból tudjuk, a dunai jég csak arra „kellett”, hogy Szilágyi Mihály csapataival Budáról egyáltalán el tudjon jutni a királyválasztásra, Rákosmezejére, a pesti oldalra.
Pálosfalvi Tamás történész: Az utóbbi állításban van a több igazság. Maga a választás nem a Duna jegén történt, hanem a Budai várban. Ebben a korban és még később is, az ilyen típusú országgyűléseknél a bárók és a főpapok Budán, a Várban tanácskoztak, majd a meghívott köznemesség tanácskozott a város pesti oldalán, a Rákosmezőn. Január 23-án a bárók és a főpapok a pápai legátus jelenlétében már megállapodtak abban, hogy Mátyást választják királlyá, így ez tekinthető a királlyá emelő aktusnak.

Orosz József: Sajnálom, hogy le kell ezzel a történelmi mondával számolnunk. Módosítható úgy az állítás, hogy Mátyást a Duna jegén kiáltották ki királlyá?
Pálosfalvi Tamás történész: Annyi az igazság, hogy a köznemesség és Szilágyi emberei valóban átkeltek a Duna jegén és egyfajta királlyá kikiáltás történt, de igazából ez már csak egy megerősítő aktus volt a Duna jegén. Akkor sem sok esetben fordult elő, hogy a Duna ennyire befagyjon.

Orosz József: Ha a mostani Budapestet tekintjük, hol történt ez az utólagos királlyá kikiáltás a Duna jegén?
Pálosfalvi Tamás történész: Valahol a mai Budai vár alatt. A vár akkor is ott volt, ahol most a palotarész. Valahol azon a részen, ahol egyébként is volt egy átkelő rév a Dunán. A pontos helyszínt a krónikások sem jegyezték fel, csak azt, hogy volt egy ilyen megerősítés.

Orosz József: A Mátyás-legendák visszatérő eleme a közembereknek - a kor logikájától eltérő -  mobilitása: a nagyhatalmú uralkodó a nemesek feje fölött átnyúlva maga mellé emel szegény, közrendű embereket, a leghíresebb példa Kinizsi Pál. Egyedi esetektől, az uralkodó szeszélyétől eltekintve, a korszakban kimutatható említésre méltó mértékű mobilitás? Ha nem, akkor mi magyarázhatja ezt a "nép védelmezője" képet, amely évszázadokra megmarad irodalmunkban - vagy csak utólagos belemagyarázás ez?
Pálosfalvi Tamás történész: Az igazságos Mátyás király az utókor róla kialakított képe. Azért született meg valószínűleg, mert Mátyás halála után nagyon gyorsan felbomlott az a politikai és társadalmi rend, amelyet ő erős kézzel összekovácsolt. Visszatekintve, az a valóban rendezett, de meglehetősen könyörtelen rend, amit működtetett, a zűrzavarral szemben mégiscsak jogbiztonságot sugárzott. Halála után hamar kezdték visszasírni őt, hisz a rendetlenségnél bármilyen rend jobb az emberek nézőpontjából. A társadalmi mobilitás főleg az uralkodása második felében vált jellemzővé. Igazából sosem szakított azzal a bárói renddel, amelyet ő örökölt, és mindig is megpróbált velük együttműködni, nem is sikertelenül, de uralmának második felében kétségtelenül van egy próbálkozás, hogy ha nem is a népből, de meglehetősen alacsony sorból emeljen fel tehetséges embereket. Ennek az egyik példája valóban Kinizsi Pál, aki nem volt molnárlegény – egy másik legendával is szegényebbek vagyunk tehát –, ő egy Abaúj megyei, szegény családból származó kisnemes volt.

Orosz József: Mátyás király valaha is járt álruhában?
Pálosfalvi Tamás történész: Leginkább csak a népmesékben. Csak egy példát ismerünk erről. Szabács ostrománál, mint közkatona egy csónakban kémlelte ki a vár erődítéseit, de erre majdnem rajtavesztett, mert kis híján lelőtték.

Orosz József: Hogyan értékelhetőek Mátyás király intézményi reformjai? A népszerű történeti szemlélet az erős központosítást írja a javára, az adórendszer, illetve az adóbehajtás új rendszerének megteremtését: a korábbi kapupénzt felváltotta a füst-, vagy kéménypénz. Ez alapján pontosabban lehetett tudni, hogy egy településen hány adófizető él. De éppen az erős központosított hatalom az, ami szinte azonnal szétporladt a halála után. Pontos ez a kép Mátyásról?
Pálosfalvi Tamás történész: Pontos ez a kép. Azért tudott szétporladni, mert ez pusztán egyetlen ember műve volt. Nem is tudjuk könnyen megmagyarázni, hogy pontosan milyen eszközökkel és hogyan érte el ezeket a reformokat. Az biztos, hogy az ő trónra lépését megelőzte két évtizednyi anarchia. Nem is tudott mást tenni, mint kemény kézzel megreformálni az országot politikailag és gazdaságilag, amihez meg is találta azokat az embereket, akik ezt keresztül tudták vinni. Mindenképpen meg kell említeni Ernust János nevét, aki egy bécsi kikeresztelkedett zsidó kereskedőből vált Mátyás király – ma úgy mondanánk – pénzügyminiszterévé, aki a reformokat részben kiötlötte és keresztülvitte. Ennek valóban egyik legfontosabb eleme volt az adóreform.

Orosz József: A török fenyegetésre csak ideig-óráig lehetett válasz az erős magyar zsoldossereg, a Fekete Sereg fenntartása a szigorú adóztatás alapján, hiszen a király az adóbevételeket jórészt az ország védelmére és a zsoldoshadsereg fenntartására fordította. Mohácsig, majd Buda elestéig évtizedeken keresztül nem tudtak hasonlót sem produkálni az utódok. Miért sikerülhetett tehát éppen Mátyásnak ez a sarc?
Pálosfalvi Tamás történész: Egyrészt azért, mert elég könyörtelen volt ahhoz, hogy ezt megtegye és elég tehetséges, hogy keresztülvigye. Másrészt azért azt látni kell, hogy ezt a zsoldossereget ő a törökök ellen egyszer sem vetette be. Azért nem vetette be, mert ez olyan sok pénzt emésztett fel, hogy nem merte kockáztatni egyetlenegy nyílt csatában sem. Tehát "egy kis turpisság" azért van a dologban, mert ezt a Fekete Sereget a leghosszabb időn keresztül azokon a területeken állomásoztatta, ahol a sereg önmagát tartotta el. A hódítás vált gyakorlatilag a sereg fenntartásának az eszközévé Csehországban, Ausztriában, Sziléziában. Ilyen értelemben önfenntartó, de haszontalan sereg volt. Abba kell belegondolni, hogy egy lovas zsoldja ebben az időszakban havi három aranyforint, egy jól képzett gyalogosé két aranyforint volt. Ha csak néhány ezer emberrel számolunk, akkor arra jutunk, hogy az udvar rendes bevételei nem lettek volna elegendőek egy ilyen seregnek a fenntartására.

Orosz József: Mennyit ért ez a két-három forint?
Pálosfalvi Tamás történész: Mátyás évi bevétele hat-hétszázezer aranyforint volt. Ehhez képest három aranyforint tetemes összeg.

Orosz József: Ha Mátyás legfőbb teljesítménye fenntarthatatlannak bizonyult, és sem elődei, sem utódai nem voltak képesek hasonlóra, ez a kivételes történelmi személyiség jelentőségéről mond valamit? Olyasmit ért el Mátyás, aminek valójában nem is voltak meg a korszak magyar viszonyaiban gyökerező feltételei?
Pálosfalvi Tamás történész: Igen, bizonyos szempontból igen. Egy rendkívüli történelmi személyiség kivételes teljesítménye ez. Azért mondtam az előbb azt, hogy igazából néha magunk sem látjuk pontosan, egyáltalán hogyan volt erre képes. Azért is elgondolkoztatóak Mátyás évi hat-hétszázezres adóbevételei, mert őt megelőzően V. László idejében, vagy  őt követően, a Jagellók alatt mindössze két-háromszázezer arany forintot tudtak csak beszedni. Be kell látnunk, hogy Mátyástól ez páratlan teljesítmény volt azzal együtt, hogy élete alkonyán az egyik leginkább gyűlölt ember volt Magyarországon. Vaskezű, de igen népszerűtlen ember volt.

Orosz József: Hasznos, értelmes erőfeszítés egy uralkodó részéről évtizedekre olyan intézményi viszonyokat stabilizálni, amelyek szembementek a kor lehetőségeivel?
Pálosfalvi Tamás történész: Bizonyos szempontból igen. Amit akkor ő akart, az valóban megfelelt az európai államfejlődés legmodernebb tendenciáinak: a központosított monarchia kibővítve azokkal az államokkal, amelyek aztán később a Habsburgok alatt valóban egy államkomplexumot képeztek, ez megfelelt volna a kor tendenciáinak. A baj az volt, hogy Magyarország ennek a kiépítésére akkor még sem társadalmilag, sem gazdaságilag nem volt alkalmas. Az ő álmát, a dunai monarchiát aztán a Habsburgok alkották meg. A bukását nem ez okozta, hanem az, hogy egy olyan hatalommal került szembe már Mátyás is – utódai pedig még inkább – amellyel Magyarország abban a formájában egyszerűen versenyképtelen volt. Az Oszmán Birodalomról van szó, amellyel sem katonailag, sem gazdaságilag, sem anyagilag nem tudta felvenni a versenyt.

Orosz József: Mindez az ország modernizációs kísérlete volt Mátyás részéről, vagy nyers hatalmi törekvés - háttérben az oszmánokkal, nyugatra pedig a már több mint csírájában létező, a dunai szövetség létrehozásának, mint császárságnak az álmát dédelgető Habsburg-házzal?
Pálosfalvi Tamás történész: Ezt a kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Mátyás hatalmi törekvései illetve az ország megerősítése egy irányba mutattak. Ez minden kortárs uralkodónál így volt. Ma már nagyjából tisztán látjuk, azért akart nyugaton terjeszkedni, hogy egy olyan gazdaságilag, politikailag erősebb államszövetséget hozzon létre saját jogara alatt, amelyik képes felvenni a versenyt az Oszmán Birodalommal.
Ha arra gondolunk, hogy a Habsburgoknak ez később milyen rettentő sok munkával és milyen sok idő alatt sikerült, akkor belátjuk, hogy a rá váró munka gyakorlatilag teljesíthetetlen volt. Az, hogy megkísérelte, önmagában azt mutatja, hogy komoly víziója és politikai koncepciója volt.

Orosz József: Pusztán Mátyás törvényes utód nélküli halála vezetett az 1490 utáni káoszhoz, az erős központosított hatalom felbomlásához, vagy éppen ez az erős központosítási törekvése, az adóprés, ami oda vezetett, hogy olyan belső ellentéteket indukált az országban, amely a szétesés határára, majd aztán Mohácsnál a teljes széteséshez vezetett?
Pálosfalvi Tamás történész: Biztos, hogy az ő keménykezű politikája számlájára írható, hogy halála után a gyenge Ulászlót választották királlyá. Sőt, ezt meg is mondták egyébként a királyválasztásnál. Azért választják őt, hogy visszacsinálják azt, amit Mátyás megpróbált elérni. Ugyanakkor meg lehet kockáztatni, hogy Mátyás törvényes utóda sem lett volna képes fenntartani a mátyási államrendszert. Az biztos, hogy ez az államrendszer, adórendszer, gazdasági rendszer, politikai szisztéma, csakis hozzá kötődött. Valószínűleg, ha van Mátyásnak törvényes utóda, akkor sem alakult volna gyökeresen másképp az ország fejlődése 1490 után.

Orosz József: Mi az, amit Mátyás uralkodásának örökségeként kell becsülnünk? A Corvinák, Mátyás építkezései, akár a Budai várban, akár Visegrádon, az álruhában az országot járó király történetei, amiről kiderült, hogy messze nem felel meg a történeti valóságnak, de ez már mindegy is ennyi idő elteltével, szóval ezek a történetek nemzeti kultúránkon hagytak nyomot, ez szinte közhely. Mit tenne ehhez hozzá, mint szaktörténész?
Pálosfalvi Tamás történész: Önmagában egy nagy történelmi személyiség műve minden korban példaként szolgál. Más kérdés, hogy Mátyás is úgy járt, mint az összes többi hasonló formátumú uralkodó. Minden kornak megvolt a maga víziója és mindenki úgy interpretálja, ahogy éppen a szájíze megkívánja. Ettől függetlenül szerintem, mint uralkodói teljesítmény, érdemes a vizsgálatra és példaként is óvatosan lehet csak használni. Sajnos amit az építészetben alkotott, annak zöme elpusztult. Így járt a könyvtára is. Ugyanakkor, mint kulturális mecénás ha tetszik, mindenképpen példaként szolgálhat. Ha valaki, akkor ő minden értelemben bőkezű mecénás volt.

Orosz József: Miközben a reneszánsz és a gótika kultúrája-művészete virágzik Magyarországon, Mátyás király központosítja és megszilárdítja hatalmát, halála után az ország pár évtized elteltével Mohácsnál három részre szakad és megszűnik, Magyarország végletesen leszakad az európai fejlődéstől, felfedezik Amerikát, közben a kontinens nyugati részén Angliában a rózsák háborúját követően VIII. Henrik és I. Erzsébet kora következik, Shakespeare világa. Magyarországnak, hátában az Oszmán Birodalommal volt-e ott és akkor, a XV. század végén, a XVI. század elején bármi esélye arra, hogy együtt haladjon a nyugat-európai folyamatokkal, amit itt csak pár tőmondatban próbáltam illusztrálni?
Pálosfalvi Tamás történész: Azt szoktuk mondani, hogy ha valamikor, akkor politikailag, kulturálisan, gazdaságilag ekkor van legközelebb Magyarország a Nyugathoz. Ha valakit megkérdeztek volna Európa bármely részén,  Magyarország hova tartozik, akkor minden habozás nélkül rávágta volna, hogy a nyugati keresztény kultúrkörhöz. A gazdasági piac, és ha úgy tetszik, a szellemi horizont része volt Magyarország. Azokkal a hátrányokkal, amelyek gyakorlatilag egész történelmünk során meghatározták az ország helyzetét, a félperifériás helyzettel igazából sem Mátyás, sem más nem tudott mit kezdeni. Nem kis részben az Oszmán Birodalom volt ennek az oka, aztán később egy másik, a Habsburg birodalom.

Orosz József: Igen. Ki lehet-e mondani, hogy Mátyás uralkodása egy emberöltőig tartó lélegzetvételt jelentett a magyar történelemben a kortársak számára, és ez az, ha más nem, ami miatt máig is őrizzük jó emlékezetünkben?
Pálosfalvi Tamás történész: Igen, ezt mindenképpen ki lehet mondani.

(A Klubrádió Kontra című műsorában elhangzott beszélgetés szerkesztett szövege.
A műsor hangfelvétele mp3-as formátumban>>>>)

Mátyás király