Suharto a hidegháború jellegzetes ázsiai figurája volt. A függetlenségét 1949-ben elnyert Indonézia első elnöke, Sukarno sokáig egyensúlyozott saját kommunistái, a hadsereg és az iszlám erők között, de hatalma egyre inkább a tekintélyelvűség irányába haladt. Rendszerét az is gyengítette, hogy a kommunisták befolyásolásáért kíméletlen küzdelem zajlott a szovjetek és a kínaiak között. A legnagyobb veszélyt azonban az jelentette, hogy nagyon éles megosztottság alakult ki a hadseregen belül a "baloldali" és a "jobboldali", vagyis Ahmed Abdul Rahman Sukarno politikáját támogató és azt ellenző tábornokok között.

1965. október 1-je hajnalán aztán az elnök erővel akarta eldönteni a szembenállást: hét tábornok lakásán ütött rajta az elnöki gárda. Hármat megöltek, hármat elfogtak, az egyik legnagyobb hal azonban, Nasution tábornok, védelmi miniszter és a fegyveres erők vezérkari főnöke, elmenekült, és a hadsereg bizonyos részeivel ellentámadásba lendült.

Ebből a szinte átláthatatlan szituációból emelkedett magasba az ország elkövetkezendő négy évtizedének korlátlan uralkodója, Suharto. Ő nem volt a balosok célpontjai között, mert nem tartozott a legfontosabb emberek közé, sőt kommunistaszimpatizánsként tartották számon. Lojális maradt azonban Nasutionhoz, ráadásul az ő egységei voltak a legközelebb Jakartához. Mint a legsikeresebb harctéri parancsnok halmozta fel hihetetlenül gyorsan a tekintélyét, majd magába a politikai küzdelembe is bekapcsolódott. Az elhúzódó csatározások végén Sukarno lemondott, és a parlament 1968-ban Suhartót választotta államfővé.

Az általa bevezetett Orde Baru (Új rend) egyrészt az iparosodást, a gazdasági növekedést hozta el Indonéziának, másrészt a hadseregre épülő szigorú tekintélyuralmat. Egy Kínából érkezett emigráns, Liem Sioe Liong invenciózus pénzügyi asszisztenciája mellett Suharto hatalmas személyes birodalmat épített ki, miközben a hadsereg maga is teljesen áthatotta a gazdasági életet. Az országot elöntötte a korrupció, általánossá vált a politikai ellenfelek erőszakos úton való kivonása a forgalomból.

Sok okát találják annak a szakértők, miért kezdett megbomlani az Új rend a kilencvenes években. Ebben a globalizálódó világnak meg nem felelő gazdasági prakszis mellett fontos szerepet kapott Kelet-Timor elfoglalása és az ennek kapcsán kialakult nemzetközi felháborodás. Összességében azonban arról van szó, hogy elfáradt a rendszer, és Suharto már képtelen volt megújítására. Végül az ázsiai pénzügyi válság a gazdaságot is kiütötte, Suharto kénytelen volt lemondani. Bár ezután mindenféle eljárások indultak ellene, tekintélyéről sok mindent elmond, hogy amikor megbetegedett, első látogatója Susilo Bambang Yudhoyono jelenlegi elnök volt, korábban maga is tábornok.

Suharto 86 évet élt