- Megmondjam, miről van szó valójában? Arról, hogy elharapódzott a városban a romagyűlölet, amit ráadásul még az önkormányzat is szít - néz a szemembe mutatóujját hosszan felemelve Király Lajos, a devecseri lomisok egyik szószólója. - Hát mi bajuk volt velünk a képviselő uraknak? Minek kellett ezt a szégyenteljes rendeletet meghozniuk? Tönkre akarnak tenni 210 családot?

Nehéz ma olyan lomist - hivatalosan használtcikk-kereskedőt - találni a Veszprém megyei településen, akit ne ragadnának el az indulatai, ha szóba kerül a nemrég elfogadott új helyi rendelet, amelynek az eltörléséért hétfőn tiltakozó demonstrációt szerveztek a polgármesteri hivatal elé. A jogszabály szerint mostantól csak működési engedéllyel lehet használt cikket árulni Devecser belterületén, aki pedig ilyen dokumentummal nem rendelkezik, annak a három kilométerre lévő laktanyába kell kiköltöznie, amint megnyílik az oda tervezett piac. A rendelet - maximálisan - 500 ezer forintos büntetéssel szankcionálná az engedély nélküli árusítást.

Márpedig működési engedélye - egy-két kivételtől eltekintve - szinte senkinek sincs.

- Hát honnan is lenne? Nem is kaphatnánk, a legtöbb romának a nyolc általánosa sincs meg - fakad ki Orsós Ferenc.
- Eddig nem piszkáltak minket a hatóságok. Miért kell megbolygatni egy jól működő rendszert? Minden maradjon úgy, ahogy eddig volt!

A város vezetői viszont pontosan ezt nem akarják.

- Hosszú évekig arra vártunk, hogy a különböző hatóságok majd rendet tesznek a devecseri lomisok között. Mára rájöttünk, hogy csak saját magunkra számíthatunk - mondja Holczinger László, a város polgármestere. - Nagyjából 210 család, azaz 1000-1500 ember élhet lomizásból. A lakosság ötöde. Ami számukra a megélhetést biztosítja, az a helyiek négyötödének inkább kellemetlenséget, bosszúságot okoz. Állandóak a panaszok a rendezetlen udvarok, a vásárlók által elállt kapubejárók, valamint a sok szemét miatt. Lépnünk kellett.

A "lomisok fővárosában" egyszerű képlet alapján működik az élet. A főként roma családok férfi tagjai Ausztriába járnak ki, ahonnan különböző lomtalanításokon ingyen vagy nevetségesen olcsón szereznek be jó állapotú, gyakran alig használt árukat. A termékskála folyton változik, jelenleg a kerékpárok, a sífelszerelések, a kerti kisgépek, a műszaki és az autófelszerelési cikkek jelentik a slágert. A vevők az ország minden részéből érkeznek.

Devecserben több mint száz háznál árulják az Ausztriából behozott árukat. Hivatalosan nem üzletekről van szó, nincsenek cégtáblák, nincs nyitvatartási idő. A vásárlók abból tudják, hova kell menniük, hogy nyitva van a nagy kapu, az udvaron pedig felhalmozva sorakoznak az áruk. Számlát, nyugtát senki se ad, a bevételből nem jut a közterhekre. Ha valamelyik hatóság emberei megérkeznek, a kapuk gyorsan becsukódnak, nincs kit és nincs miért büntetni. A lomizást a kereslet tartja életben: hétvégenként ezrek fordulnak meg a kisvárosban, a vásárlók jelentős része ma már kereskedő, akik teherautóval érkeznek az alföldi és a kelet-magyarországi megyékből, ahol még mindig rá lehet pakolni néhány százalékot az árra.

- Sokan irigykednek ránk, pedig nehéz kenyér ez - mondja Kis Ferenc, a hétfői demonstráció főszervezője. - Egy-egy ausztriai út legalább százezer forintba kerül. Naponta levezetünk ezer kilométert, aztán megalázkodunk, meghunyászkodunk a sógorok előtt, hogy kapjunk valamit. Napokig a kocsiban alszunk a hidegben, mert szállásra már nem futja. Alighogy hazaérünk, már fordulunk is. Többek között ezért sem érünk rá arra, hogy naponta kijárjunk piacozni a laktanyába.

Király Lajos szerint a lomisok tevékenysége több hasznot hoz a városnak, mint azt sokan hinnék.

- Mit gondol, miből élnének meg a romák, ha nem lenne ez a kenyérkereset? - néz rám Király Lajos. - Itt állnának sorban a polgármesteri hivatal előtt a segélyért. Vagy rosszabb esetben lopni járnának. Sokan irigykednek ránk, pedig nem verjük el a pénzt: felújítjuk a romos házainkat, taníttatjuk a gyerekeinket. Ezért akarnak megbüntetni minket?

Kis Ferenc azt mondja, keresztülhúzzák az önkormányzat számításait: ha kell, állandó őrséget szerveznek majd a laktanya elé, hogy egyetlen lomis se tehesse be a lábát oda. Király Lajos szerint hiába fogják megbüntetni őket, senki sem fizeti majd be a bírságot.

- Akkor be fogjuk hajtani - közli Holczinger László. - Bár a rendelet szerint már bírságolhatnánk, de addig tart a türelmi idő, amíg be nem indul a laktanyában a használtcikk-piac. Napokról, legfeljebb egy-két hétről lehet szó. Utána nincs kegyelem. A lomisok hiába akarják romaügyként beállítani a dolgot, ez nem az. Nem akarjuk kitelepíteni a romákat, nem akarjuk beszüntetni a lomizást, hiszen több száz családnak ad megélhetést, csupán rendet szeretnénk végre tenni.

Baráth Etelka, a devecseri cigány kisebbségi önkormányzat elnöke érezhetően óvatosan fogalmaz, amikor a kialakult konfliktusról kérdezem.

- A lomisoknak és a polgármester úrnak is van igazsága. Nem lehet egyik napról a másikra átállni egy másik életformára. Gondot okozhat a laktanyába való napi kijárás is, hiszen a legtöbb családnak egyetlen kocsija van, márpedig a férfiak azzal járnak beszerzőútra. Viszont az is igaz, hogy a romák nem építhetik a végtelenségig a lomizásra a megélhetésüket. Rengeteg tanfolyamot indítunk közösen az önkormányzattal, ahol bárki befejezheti az általános iskolát, vagy szakmát tanulhat. Nem ártana, ha kicsit nagyobb lenne az érdeklődés.

Kerékpárt vegyenek!