De ki az a Kende?

Vannak-e még titkai egy évszázadon át szinte rongyosra olvasott regénynek? Ez érdekelt, amikor felkerestem A Pál utcai fiúk első kiadásának centenáriumára rendezett kiállítás két rendezőjét, Emőd Terézt és kolléganőjét, Kómár Évát, akik az előkészületek során egy évig kutatták a mű rejtelmeit, s valószínűleg ők tudják ma legtöbbet a titkairól. Merthogy vannak. Írásunkkal az éppen ma 130 esztendeje született Molnár Ferencre is emlékezünk.

A szerződés a Franklin Társulattal
A szerződés a Franklin Társulattal

Emőd Teréz
Emőd Teréz

Százéves A Pál utcai fiúk - Szanyi Péter szoboregyüttese  a Práter utcai általános iskola előtt,  az Einstand pillanatát ábrázolja
Százéves A Pál utcai fiúk - Szanyi Péter szoboregyüttese a Práter utcai általános iskola előtt, az Einstand pillanatát ábrázolja

Először is azokat a kósza szálakat próbáltuk összeszedegetni Molnárnak a regény előtti munkásságából, melyek később beleszövődtek A Pál utcai fiúkba. Az ott felhasznált motívumok, nevek már évekkel a könyv megjelenése előtt felbukkannak az író hírlapi tárcáiban: 1898-ban például a Reismann tanár úr című írásában már feltűnik Csónakos neve. S van egy nagyon érdekes függelék az 1902-ben írt Két krajcárért füge című tárcához, melyben a legkorábban elhunyt osztálytársáról emlékezik meg: "Szegény kis sovány, szemüveges, nagyhomlokú Járóka négy esztendővel ezelőtt meghalt... Azóta sem láttam hasonló önfeláldozó embert, mint aminő ő volt, a szegény, komoly kis eminens..." Ez mintha csak Nemecsekről szólna, hívja fel a figyelmem Emőd Teréz. A gittmotívum is elég hamar megjelenik: már 1902-ben Molnár egyik vásott hőse, Józsi is emlegeti, de a Gitt-egylet című 1906-os kis jelenet már szinte szóról szóra a regényből is ismert jelenés Rácz tanár úr színe előtt. Richter még Borovszky néven szerepel, Boka még benne van a gittegyletben (és sírva fakad!), s amit mond, az a regényben Kolnay szájába kerül át. A bélyegzőn meg az 1904-es évszám áll még az 1889 helyett, s itt még helyesen, két b-vel írják a "Rabok tovább..."-ot az egyleti zászlón. Olyan szavak is előfordulnak, mint a "meghirigel", amin a tanár meg is ütközik - a regényben majd azt írja helyette Molnár: "a nyakam közé sózott". Nemecsek nincs még sehol. Itt még nem ő kaparja ki a kihallgatás közben a gittet az ablakból, hanem Csele.

Kómár Éva
Kómár Éva

A kis hős csak A Pál utcaiakban szerepel. Bár előfutárai voltak. A Péterke és a Gubó című kis dialógusokban például ott volt már a gyerekhalál, ott rejtőztek Nemecsek előképei. Hogy honnan jött maga a név, nem lehet tudni, a városban a címjegyzék szerint élt öt-hat család is ezen a néven. Egy a Ferencvárosban is. De igazából nem is őket gondolták a valódi Nemecseknek. Hanem például Feiks Jenőt, a gyerekkori barátot, Eleőd Tihamért, a Pál utcai osztálytársat, aki az egyik grundra szökése alkalmával lábát törte. És persze voltak önjelöltek is, mint a hatvanas évek elején feltűnt Jezsek-Józsika Ferenc, aki az Úttörő Áruházban három forintért mint Nemecsek mintaadója dedikálta a regényt. Molnár ellentmondásosan nyilatkozott az "igazi" Nemecsekről. Egyik nyilatkozatában azt mondta, hogy akiről a hősét mintázta, meghalt 1919-ben spanyolnáthában. Máskor pedig Flaubert-t utánozva kijelentette: "Nemecsek Emma" én vagyok.

Valószínűleg ez a többi szereplőre is igaz valamennyire. Mindegyik egy kicsit ő. Például ott van Kolnay, akinek az apja orvos volt, s konflissal járt a betegeihez, akárcsak Molnáré. A szerző azt vallja: "a regény fantáziám szüleménye, a figurái azonban éltek. A diáktársaim voltak ezek, akik közül kettővel még máig is a legjobb barátságban élek. Ezek Feiks Jenő rajzolóművész és Pásztor Árpád írótársam". Pásztor (Pikler) egyébként A Muzi című könyvében megírta a maga gyerekélményeit is ugyanerről: a Múzeumkert és a Füvészkert között elterülő világról. Tudható róla az is, hogy jó atléta volt, persze ettől még egyáltalán nem biztos, hogy őt kell látnunk a regénybeli Pásztor fivérek egyikében. Nem tudni, miért, de tartja viszont magát az a feltételezés, hogy Geréb mintaadója Ágoston Dezső, az egykori szomszéd fiú volna. Ő élt legtovább a Pál utcaiak közül. Pontosabban annak az asztaltársaságnak a tagjai közül, amely a Pál utcai fiúk asztaltársaságának nevezte magát, s maga az író és még néhány osztálytárs alapította 1895-ben (persze akkor még nem ezen a néven) azzal, hogy megfogadták, tíz év múlva találkoznak. Lehet, hogy az a találkozó inspirálta volna az írót gyerekkori emlékei megírására? Utána egyébként rendszeresen összejöttek a József körúti Brandl vendéglőben.

Megvannak Molnár iskolájának, a Lónyay utcai református gimnáziumnak az évkönyvei, s ezekből kiderül, hogy az osztály- és iskolatársak között volt Kolnay, Barabás, Leszek, Weisz, Csonaky, Pásztor, Cseley, Ács. Nyilvánvaló, hogy az ő neveiket használta az író - avatnak be a kutatók.

Érdekes és tisztázatlan kérdés, hogy mikor fogant a regény ötlete, s mikor íródott pontosan. Molnár azt mondja, hogy egykori tanára, Rupp Kornél kérésére írta meg ilyenformán gyerekkori élményeit a Rupp által szerkesztett Tanulók Lapjába. Ha volt ilyen kérés, az csak 1900 előtt lehetett, mert a tanár úr abban az esztendőben, fiatalon meghalt. S a kérésnek - ha volt - Molnár jó ideig nem tett eleget, mert a regény majd csak évekkel később, 1905 októberétől 1906 tavaszáig jelent meg folytatásokban az ifjúsági lapban, melyet akkor már Gaal Mózes szerkesztett, s mely a regény közlése után rögtön meg is szűnt. A lapot egyébként a Franklin Társulat adta ki, s Molnár Ferenc a kiadóval már 1905. február 3-án szerződést kötött, melyben 1000 koronáért eladta a mű jogait. Feltételezhető, hogy az ötlet ekkor már megvolt. A fogantatás ideje tehát valamivel korábbra tehető. Talán 1904 végére.

S vajon a kihordás és maga a szülés ideje meddig tarthatott? A szerződésben az író március 15-re vállalta az általa húsz ívre becsült kézirat leadását. Ez azt feltételezi, hogy a regény koncepciója szinte teljes egészében a fejében volt már. De valószínűleg mégsem készült el határidőre, hisz később azt nyilatkozta, hogy a New York kávéház karzatán, ahol a könyvet pár hét alatt megírta, a szedő szinte kitépte a tolla alól az elkészült kéziratlapokat a sürgető lapzárta miatt. Ez 1905 őszén történhetett, a folyóiratközlés megkezdésekor, s valószínűleg csak az első részek írásakor volt így, mert - mint F. Komáromi Gabriella, a mű egyik értő elemzője is írja - Molnár decemberben már Párizsban volt, s valószínűleg kész kéziratot hagyott itthon. Azt feltételezhetjük tehát, hogy maga a megírás rohammunka lehetett, s a csiszolgatásra kevés idő jutott.

Ehhez képest viszont csak néhány apróbb bizonytalanság maradt a műben. Ezekről ritkán esik szó, vegyük hát sorra, amiről tudunk! Például nem lehet tudni, hogy ki az a Kende, aki feltűnik a Múzeumkertben is a Pál utcaiak között, s később a grundon is, amikor a kalapzsírt vizsgálják. Úgy tűnik, mintha azonos lenne Barabással, mintha őt nevezné mindenféle magyarázat nélkül kétszer is Kendének az író. Vajon miért? Egyszer az orosz-japán háborúról is szó esik, holott a regényidő körülbelüli évében, 1892-ben ez még a jövő. Egyesek apró hibaként róják fel, hogy nincs a regényben vasárnap. Nehéz persze belátni, hogy miért kellene lennie. Megint mások szóismétléseket vettek észre. Mindezek persze a könyv nagyszerűsége mellett elsikkadnak.

A regény első kiadásaként 1907-ben két változat került ki a nyomdából: egy illusztrált, s az alcím szerint "kis diákok számára" készült, és egy képek, s alcím nélküli "felnőtt" könyv. A kortársak még nem tartották remekműnek, csak Budapest egy letűnt korát fedezték fel benne, s leginkább a mű erős nosztalgiája érintette meg őket. Mert a gyerekek már 1907-ben sem a grundokra, hanem moziba jártak. De a helyszíneket pontosan idézte meg a regény. Azokat ma is be lehet azonosítani, végig lehet járni. Még Nemecsek Rákos utca 3. szám alatti lakása helyét is fel lehet keresni: ma Hőgyes Endre utca, s az unitárius templom áll ott - kalauzolnak a kutatók.

A világ színpadait 1907-től meghódító író növekvő ismertségével együtt válik A Pál utcai fiúk népszerűvé külföldön is. Vajon ha nem lettek volna a színpadi sikerek, mennyire lenne ma ismert a könyv a nagyvilágban? Ez persze olyan kérdés, amire nem kell válaszolni. Feltenni azonban érdemes. Az első fordítás Németországban jelent meg 1910-ben. Más nyelvekre sok helyen ebből fordítják tovább. Olaszországban - ahol a regény mindmáig a legnépszerűbb a külföldi országok közül - az első filmváltozatok után fedezték fel. Akkor aztán hamarjában legalább öt olasz fordítás készült, azóta pedig összességében vagy harminc.

A regény főleg ott lett népszerű, ahol értették, értékelték a mű erőteljes szimbólumait. Angliában, Franciaországban nem igazán (Franciaországban a belőle készült 1934-es amerikai film be is volt tiltva pacifizmusa miatt!). Japánban viszont igen. Beszélgetőtársaim idézik Balogh B. Márton Japánban élő festőművészt és szabadgondolkodót, aki szerint Nemecsek tulajdonképpen a szamurájetika megtestesítője. Ez a fajta hősiesség közel áll a japán lélekhez. Állítólag kedvenc olvasmánya volt a regény a császárnénak is, aki egyszer azt mondta: a magyarokat ennek hatására megannyi hősies Pál utcai fiúnak képzelte.

A regény eddig harminchét országban jelent meg a múzeum munkatársai szerint. S készülnek ma is új fordítások. A múlt nyáron például Hollandiából érdeklődtek iránta, bár a harmincas években egyszer már átültették hollandra, de nem túl sikeresen. A legkülönösebb fordítás minden bizonnyal Lénárd Sándoré lett volna, aki a Micimackó latinba szedése után A Pál utcaiakat kívánta áttenni ógörögre, de sajnos ez a terve nem valósult meg. Viszont írt egy értékes cikket a regényről.

És vajon mi volt A Pál utcaiak hazai népszerűségének titka? Erős szimbólumai? Szentimentalizmusa és odaadása a haza iránt? A grund elvesztése mint az ország elvesztésének (megcsonkításának) utólag megértett próféciája? Nemecsek mint jelképe az ember hiábavaló küzdelmeinek? Milyen borzongató, ahogy magának az írónak későbbi sorsa is megjelenik, amikor Boka búcsúzik a grundtól: "A kapuból még viszszanézett egyszer. Mint aki a hazáját hagyja el..." Molnár Ferenc a hazáját majd 1937-ben, Európát 1939-ben hagyja el örökre.

Míg őt magát nemkívánatosnak tartották, A Pál utcai fiúkat elismerték. A könyv rendszereken átívelő népszerűségének oka, hogy "minden történelmi helyzet felfedezte magát benne" - fogalmaz Kómár Éva. Végül 1957-től lett tananyag, az 1963-64-es tanévtől pedig kötelező olvasmány.

Az 1912-es kiadás címlapja
Az 1912-es kiadás címlapja
Top cikkek
Érdemes elolvasni
A NOL kiadója a Népszabadság zrt. © Minden jog fenntartva.