Háromféle fényforrás kapható manapság: a hagyományos villanykörte, a halogénizzók és a fénycsövek. Az előbbi kettő hatásfoka csapnivaló, a bevitt energiának kevesebb mint 10 százaléka fordítódik a világításra, a többi hő- és felesleges szén-dioxid-termelés formájában járul hozzá a globális felmelegedéshez. A fénycső hatékonyabb, de kevésbé praktikus megoldás.

Először a korszerű belsőtér-tervezés alapeszközét, a halogénizzót vegyük szemügyre - ha merjük. Ugyanis vakít. Ezért kell lehetőleg távol tenni az embertől, beépíteni az álmennyezetbe, hogy az intenzív fénypont ne okozzon káprázást. A fénye valóban természetes színű, és megfelelő megvilágítást ad. De alacsony hatásfoka és az, hogy 100 wattnál, vagyis legalább 5 fényforrásnyinál kevesebb befektetéssel nem érünk el eredményt, sem energia-, sem anyagi szempontból nem teszi vonzóvá.

A fénycső közelebbi rokona a tévéképcsőnek, mint a villanykörtének. Fényét egy közepesen bonyolult egyensúlyi folyamat eredményeképpen adja. Ennek a folyamatnak be kell indulnia, és fenn kell maradnia, ami időbe telik. Ezért van az, hogy a fénycső egyet-kettőt villan, mielőtt meggyullad, és körülbelül 2 perc után világít azzal az erővel, amit elvárunk tőle.

Vagyis ha két percnél rövidebb ideig van szükség a világításra, akkor nem célszerű a fénycső. A beindulási folyamat sem különösebben kedvező az élettartam szempontjából, a gyakori ki-be kapcsolás a csomagoláson feltüntetett több ezer órás használhatósági tartamot a töredékére, 1000 óra alá, néhány hétre csökkentheti.

A ma legdivatosabb és leginkább ajánlott fényforrás, az energiatakarékos "izzó" sem más, mint egy kompakt fénycső. Ha gyakran ki-be kapcsoljuk, hamar tönkremegy. A szállodák vagy éjjel-nappal folyamatosan megvilágított közösségi terek (plázafolyosók, vécék) ideális fényforrása, de a lakásban, ahol azt szoktuk meg, hogy csak abban a helyiségben világítunk, amelyben vagyunk, nem optimális.

Nagy-Britanniában a zöldek most arra intenek, hogy a kompakt fénycsövekben lévő csekély mennyiségű higany is veszélyes lehet - persze csak akkor, ha eltörik a világítóeszköz. A környezetvédelmi hivatal is azt tartja jónak, ha a gyártók a fénycsövek dobozaira azt is rányomtatják, hogy mit tegyenek a vevők ilyen esetben. Például ne porszívózzák össze a darabokat, és ne lélegezzék be a port. Ehelyett gumikesztyűs kézzel egy jól zárható tasakba tegyék a darabokat, s ha tudják, vigyék el a speciális gyűjtőhelyekre. Angliában ugyanis már léteznek ilyen helyek.

David Ray, a nottinghami egyetem toxikológusa szerint egy-egy fénycsőben 6-8 milligramm higany lehet, ami önmagában nem veszélyes, de ha egy kisebb helyen, rövid időn belül öt-hat ilyen eszköz összetörik, az már problémát okozhat, hiszen a toxikus higany a testben felhalmozódik. Nagy-Britanniában egyébként éppen ebben a hónapban indul a kisebb energiaigényű eszközöket népszerűsítő kampány. A brit kormány ugyanis elhatározta, hogy 2011-re az egész országban lecserélik a volfrámszálas izzókat a kisebb fogyasztású, korszerűbb fénycsövekre. A váltástól a szakemberek azt várják, hogy évente ötmillió tonnával csökken a szigetország szén-dioxid-kibocsátása.

Mostanában fel-felbukkannak hideg fényű, alacsony fogyasztású LED-es világítóeszközök is, egyelőre leggyakrabban zseblámpa formájában. A lakásvilágításra szánt, ritka LED-termékek ára még a halogénizzókénak is csaknem 10-szerese. Ráadásul a fejlődésük kezdetén tartanak, fényük színe és ereje általános világítási célra még alkalmatlan. Egyébként pedig a csúcstechnológiájú, félvezetős, elektronikus termékek csak a végső formájukban környezetbarátok, előállításuk esetleg nagyobb környezetterhelést okoz, mint amennyit a használatuk megtakarít.