Addig európai polgárember nemigen hordott magánál papírt. Útlevélre csak annak volt szüksége, aki Angliába, Oroszországba vagy Törökországba igyekezett. Különben európai határon európait nem zaklatott senki. Általános is volt a jövés-menés, a gondtalan mászka.

Sok minden egyébbel együtt ez ért véget 1914 nyarán.

Az emberek fölszerelkeztek gyorsan mindenféle papírokkal, rögtön utána mindenféle eszmékkel, ideákkal és mindenekelőtt gyűlöletekkel, aztán fegyverekkel, egymásnak estek, és elkezdték egymást halomra ölni. Néha megpihentek, és olyankor szögesdrótokat húztak a határokon, hogy ott kellőn vegzálhassák egymást.

Aztán beütött a szocializmus, a hidegháború, a kettéhasadt Európa, és a határhelyzet csak fokozódott: a keleti felen bűnös, de legalábbis gyanús volt az, aki országhatáron túl merészkedett, vagy merészkedett volna.

És ez nemcsak a nyugati határokra állt, de a "barátiakra" is, itt is a képzelhető legbarátságtalanabb elbánásmód volt az általános.

Most a keletnémet, vagy romániai gyakorlatról ne is beszéljünk, de nincs még húsz éve sem annak, hogy Parassapusztánál a csehszlovák vámosok félreállították autónkat, átkutatták, elvették papírjainkat, és egy órán át zaklattak minket, csak azért, mert a csomagtartóban három fej karalábé hevert. Igaz, az nagyon szép, gyerekfejnyi karalábé volt.

A határ valóság volt és szimbólum, könyvtárnyi irodalma lett, versek, novellák, regények örökítették meg butaságát, kegyetlenségét, lehetetlenségét.

S azért meghalnak, mit utódaik / Az utca-léggel gondtalan szivandnak - mondatja Luciferrel Madách, s mi láthatjuk, tapasztalhatjuk milyen vígan-szomorún igaz ez: egy mai húszéves fel sem fogja, mit jelent az nekünk, öregeknek, akik itt cseperedtünk, mit jelent ez: megszomjazva Ipolydamásdon lemenni a folyóhoz, feltűrni a gatyaszárat, átgázolni Chlabára, vagyis Helembára, és ott a kocsmában bedobni egy borovicskát és egy jó korsó Gemert, vagy rezanét, vágottat tehát. Anélkül, hogy az embert hátba lőnék.

És annyi karalábét vihet át az ember, amennyit elbír.

Mostantól ez magától értetődik, ez értetődik magától. A hátba lövést a szabad mászka váltja fel.

Megszűnt a határ. Véget ért a huszadik század.

Ünnepelni kéne.

Másutt tán ünnepelnek is.

De Magyarországon biztosan nem. Mi nem ünneplünk, mert Magyarország ma nem képes ünnepelni. Ünneptelen ország lett a mienk.

Mert minálunk csak a határok szűntek meg, az idióta, embertelen, ostoba huszadik század Magyarországon még javában tartja magát.

Itt egyelőre még a karalábéval is jó lesz vigyázni.