Másfél mázsás memória
Megaáruházak árnyékában, a Szeged város tábla közelében gazosodik az öthalmi laktanya. Szovjet harcosok védték itt a szocializmust, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy védhetetlen. Hazamentek, de itt maradt a laktanyájuk. Egy részében egyetemisták élnek, egy különálló épületben viszont páratlan tudomány- és technikatörténeti értékek sorakoznak. Az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány gyűjteménye.
Bő harminc évvel ezelőtt határozta el néhány megszállott, hogy nem hagyja veszni a leselejtezett számítástechnikai eszközöket, hanem összegyűjti a legértékesebb, illetve egyedi példányokat. Az ötletet felkarolta a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság és az Országos Műszaki Múzeum. 1975-től a Szeged melletti Algyő barakkjaiba hordták a gépeket. Jutott ide minden: lyukkártyás adatfeldolgozó, de többméteres monstrum is. 1989-ben a nyírségi fővárosba került a gyűjtemény harmada, 42 tonna "vas". Nyíregyháza ugyanis nagyot álmodott, s úgy döntött, állandó informatikatörténeti kiállítást nyit. Egy évvel később azonban felébredt, s az anyag újra Algyőn várt jobb sorsára. Évekkel később a szegedi egyetem befogadta az immár 200 tonnára és 12 ezer darabra hízott kollekciót. Ma diódák, nyomtatott áramkörök, vezetékek, monitorok, PC-k, szekrény nagyságú berendezések, telefonközpontok sorakoznak a laktanya egykori folyosóin. A fűtetlen épületben a vakolat mállik, de egyébként tisztaság van.
Muszka Dániel matematikus, a gyűjtemény egyik gondozója néhány különleges tárgyat mutat a sok közül. Ilyen például a Razdan-3 számítógép, amelynek mágnesdob-memóriája 180 kilós, felettébb csekély tudással, hiszen kapacitása alig 5 kilobyte. Az első magyar számítógép (M-3) szintén 5 kilobyte-os kapacitású mágnesdob-memóriája már "csupán" 60 kg-os volt. Az 1968-as Minszk 22-es gép inkább szekrénysorhoz hasonlít, mint informatikai eszközhöz. Találni öntöttvas monstrumot, amely csak a négy alapművelet elvégzésére volt képes. A Dehomag nevű eszköz ennél is értékesebb. Az eredeti példány 1934-ben, Németországban készült: 1945-ben magukkal vitték a szovjetek, majd 1964-ig gyártották.
- A nagyszámú eszköz mellett a hihetetlen változatosság a gyűjtemény legfőbb értéke. Átfogó keresztmetszetét nyújtja a múlt század második felének - állítja Muszka Dániel. Az ismert külföldi műszaki múzeumok általában saját iparukra koncentrálnak, itt azonban a magyar fejlesztésű eszközök mellett további harminc ország gyártmányai sorakoznak. Keletiek és nyugatiak, eredetiek és koppintott példányok egyaránt, és a mai informatikai cégek elődvállalatainak olykor mosolyra ingerlő termékei.
Akárcsak néhány további különlegesség. Például a szegedi egyetemen épített katicabogár, az első magyar műállat, amelyet Muszka Dániel készített. A szerkezet a feltétlen és a feltételes reflexek modellezésére szolgált. Jánosy Marcellről is megemlékeznek. Ő találta fel a kazettás flopit - két dedikált példány van belőle az egyik vitrinben -, de ebből a felfedezésből sem hazánk húzott hasznot. Az egyik büszkeség az 1974-es Videoton Computer 340-es. Akkori ára 340 ezer forint volt - csak viszonyításként, egy Trabant ugyanabban az évben 47 ezer forintba került.
A gyűjtemény másik feldolgozója, Bohus Mihály is tisztában van azzal, hogy ez az állomány, noha nagyon látványos, csak rengeteg munka árán formálódhat impozáns kiállítássá. A ki tudja, hányszor szétszedett, összerakott, megmozgatott berendezésekből minél többet működőképessé szeretnének tenni, "kifényesíteni". Ehhez nem elég az ő szaktudásuk, ezért várják a régi "szakik" segítségét.
Az előzetes bejelentkezés alapján látogatható gyűjtemény mögött álló alapítvány támogatása a fenntartásra és a bővülésre elég; szerencsére az egyetem és a város, illetve a Neumann társaság is beszáll a költségekbe. De a XXI. századi nívójú kiállítóhely létrehozásának bruttó 300 millióra becsült költségét a támogatók már nem tudják előteremteni. Pedig a gépeket sem kellene messzire vinni, csak a szomszédos színházépületbe. A közelmúlt legfontosabb eredménye, hogy a kollekció közérdekű muzeális gyűjtemény rangot kapott.
A gyűjtők abban bíznak, hogy legkésőbb 2010-ig sikerül megnyitni a nagyközönség számára állandóan hozzáférhető kiállítást. A bekövetkezés valószínűségének kiszámítására mindenesetre bőven van a helyszínen számítógép.
