A magyaráznivaló

Reviczky Zsolt

Gyakran hallani, hogy néhány évtizede a tanárnak még volt tekintélye, újabban viszont "eszközeitől megfosztottan áll az egyre kezelhetetlenebb fiatalsággal" szemben. Arról kevesebb szó esik, mit élnek át az iskolapadban a "nehezen kezelhető" gyerekek.

A háromgyerekes anyukából dől a szó. Legkisebb gyerekét annyi megaláztatás érte Nógrád megye egyik kisvárosának általános iskolájában, hogy a fiút át kellett íratnia egy budapesti bentlakásos iskolába. - Minden osztályzat pofára ment, illetve azok gyerekei jártak jól, akiknek a szülei rendszeresen pénzt utaltak az iskola alapítványának. Ráadásul a tanárok sokszor feleltetéssel büntették a fiamat, ha óra alatt a padtársához szólni mert.

Az asszony egyedül neveli gyermekeit, ápolási díjból, sok nélkülözéssel élnek. Amikor az osztályfőnök a fiút "beskatulyázta", a többi gyerek is elkezdte csúfolni. Az egyik tanár erre azt mondta: "ha belegondolsz, van miért csúfolni téged". A fiú "bohóckodással" próbálta ellensúlyozni a helyzetet, aztán kedvét szegte a mindennapos tortúra, elveszítette érdeklődését, nem tanult. Hetedikben négy tárgyból bukott meg. Az évismétlés miatt új osztályba került, ahol már magán viselte a bukott gyerek stigmáját, ő volt az, akinek rendszeresen azt mondták a tanárai: "Ülj le, fiam, úgyis hülye vagy."

- A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek akkor pécéznek ki maguknak egy elesettebbet, ha az iskola légköre tekintélyelvű. A tanár iránt érzett agressziót nem fordíthatják a tanár ellen, ezért azt a társukon vezetik le - mondja Alpár Zsuzsa pszichoterapeuta, aki évekig dolgozott iskolapszichológusként. A szakember szerint az iskolai megaláztatás akkor hagy maradandó károsodást, ha nincs a háttérben egy "anyatigris", aki rendszeresen bejár a tanárhoz, vitatkozik vele, firtatja a nevelési módszereket. Ez ugyanakkor terhet is ró a gyerekre: kettős normarendszerhez kell alkalmazkodnia. Van egy szabályrendszer az iskolában, és egy más értékekkel teli - otthon.

- Az csak olaj volt a tűzre, amikor bementem reklamálni a tanárnőhöz - meséli egy másik asszony. Szerinte, ha a szülő számon kéri a pedagógus nevelési módszereit, jobb, ha tudja, hogy a tanár rászáll a gyerekre. A fiút "leértékelték", indokolatlanul vésték be az egyeseket. - A fiam házi dolgozatát adta be az egyik budapesti iskolába járó barátja. A mi falunkban egyest ért a dolgozat, a fővárosban ötöst - panaszkodik. Az asszony azt is nehezményezi, hogy az iskolában nem számolnak el a fénymásolásra beszedett pénzekkel. Egyszer szóvá is tette, hogy nem fog ennyit fizetni, de megbánta, mert fiát ettől kezdve az egyik tanár minden dolgozat előtt megszégyenítette: "Azért kell kézzel leírnotok minden feladatot, mert az osztálytársatok sajnálja tőletek a fénymásolásra szánt pénzt."

Simonné Toldi Ágnes, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) munkatársa azt mondja: a lelki terror mindennapos. De nehéz "leleplezni" a megaláztatásokat, mert a gyerekek és a szülők sem mernek panaszt tenni. A kistelepülésen élők át sem tudják íratni másik intézménybe a gyereket, mert csak egy iskola van, már ha van. Ez is jelzi, mennyire összetett kérdés a szabad iskolaválasztás napokban szóba hozott esetleges korlátozása. Az ugyan segíthet a hátrányos helyzetű gyerekek esélyeinek növelésében, de elvághatja a megalázott diák egyetlen menekülési útját - nem iratkozhat be szabadon egy másik iskolába.

Az egyesülethez számos panasz érkezik. - Az egyik legmegrázóbb történet az volt, amikor egy külvárosi iskolában a rajztanár abortuszmaradványoknak hívott néhány fiút - mondja Simonné, aki szívszorítónak tartja, hogy a szegény sorsú gyerekek hányszor kerülnek megalázó helyzetbe. Példaként említi, hogy az erdei iskoláért gyakran 15-25 ezer forintot is elkérnek a szülőktől. Ez a foglalkozás - ha benne van az iskola pedagógiai programjában - a kötelező tanítás része, az ott elsajátított ismeretek számon kérhetők. Ezért azok, akiknek a szülei nem tudják kifizetni a pénzt, csak orvosi igazolással maradhatnak otthon. De ha épp nem az erdei iskola idején lesznek betegek, egy másik osztályba helyezik őket. Nem kell sokat magyarázni, mit él át egy gyerek ilyenkor.

Vekerdy Tamás pszichológus szerint ez ékes példája annak, mennyire nincs valódi szolidaritás. Más országban is előfordul, hogy fizetni kell az iskolán kívüli foglalkozásokért, csak ott a jobb módú szülők összeadják a szegényebbeknek az erdei iskola árát. Magyarországon azonban a "miért fizessek más gyerekének?" szemlélete uralkodik. Vekerdy Tamás úgy látja, a magyar oktatási rendszerben a gyerekeket lépten-nyomon "szekálják". Már a számonkérés módja is megalázó: a tanár nem abból indul ki, mit tud a gyerek, hanem, hogy mit nem tud.

Az MSZOE többször kezdeményezte, hogy a szaktárca dolgozzon ki szabályozást a tanárok pszichológiai alkalmasságának rendszeres felülvizsgálatára. A minisztérium a közeljövőben ezt nem tervezi. A pedagógusok "lelki terrorja" ellen az intézményvezető köteles eljárni. Adhat fegyelmit, de alkalmatlanság jogcímén akár meg is szüntetheti a foglalkoztatását. Ez azonban - a bizonyítás nehézségei, a sértettek félelmei miatt - nagyon ritkán fordul elő.