A Magyar Kupa-győzelemtől az edzés bojkottjáig - vagyis 2005. május 11-től mostanáig - szinte folyamatos zuhanórepülés jellemzi a soproni futballt. A két és fél évvel ezelőtti, székesfehérvári MK-döntőben a Ferencvárost (Pintér Attila tréner irányításával) 5-1-re elgázoló együttes a jelenlegi szezonban ahonnan lehetett - Liga Kupa, Magyar Kupa - kiesett, s a bajnokságban is "búcsúzó" helyen áll.

A lejtmenet akkor kezdődött, amikor a csapat mögül - nem sokkal története legnagyobb sikere után - kiszállt a névadó főtámogató, az akkoriban átalakuló távközlési cég. A kupagyőztes együttes játékosai szétszéledtek; nem csoda, ha közvetlenül a 2005/2006-os évadot megelőzően megmentőként fogadták Vízer László Máriuszt, az Európai Cselgáncs Szövetség akkori első emberét. Ő azt gondolta, hazájukban a másod- és harmadosztályban szereplő román fiatalokkal, továbbá két-három "jó nevű" magyar játékossal az előző évihez hasonló szinten tarthatja az alakulatot. Terve kudarcot vallott, s ő - többségi tulajdonosként - többször is viharos gyorsasággal szabadult meg az aktuális szakvezetőtől. Pedig dolgozott Sopronban rutinos, másutt eredményes edző (Csank János) és a mind a magyar, mind a román labdarúgókkal szót értő korábbi klaszszisfutballista (Selymes Tibor) is. Közben botrányba torkollott az együttes téli edzőtábora, de a nehéz időkben egyszer csak hajdani világsztár érkezett a kerethez: Giuseppe Signori.

Az a tavasz - a szintén itáliai Dario Bonettivel a kispadon - szépen kezdődött, ám egy esős délután, a REAC-tól elszenvedett hazai vereséget követően Bonetti is távozhatott... Addigi segítője, Vass László lépett elő prímhegedűssé azzal a koncepcióval, hogy építse a jövő csapatát... Ha tudják még követni: a következő idényben visszatért Selymes, majd három meccsre Roberto Landi váltotta őt, mígnem Csertői Aurélt nevezték ki a társaság élére. Az edzőkirúgási intenzitás tehát nem lankadt, sőt: a szezon végén újra Bonetti személyében jött el a megmentő, s ő az első osztályban tartotta a Sopront. Ez már nagy eredmény volt a szurkolók szemében, s az a hír járta: Bonetti maradhat.

Nem így történt. Ő és a játékosok zöme is távozott: az új évadot teljesen átalakított kerettel kezdte a Sopron - immár Détári Lajos vezetésével... Vízer gyakorlatilag mindenkit eladott, aki "élt és mozgott"; mások mellett Feczesint, Horváth Andrást, Radut.

Détári csapatát - a többnyire fiatal magyar játékosokból álló garnitúrát - elfogadta a soproni publikum, reálisan látva, hogy ez az állomány hozzávetőleg a tizedik helyre lehet jó. Ott is állt éppen, amikor megtörtént a tulajdonosváltás (Vízer elérte célját, a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség elnöke lett), majd ezzel szinte egyidejűleg a menetrendszerű edzőcsere. Csakhamar fizetési gondok rombolták a hangulatot, s éppen a problémák szóvá tétele volt az, amely odáig vezetett, hogy Détárit kitiltották a stadionból, majd - a pénzügyeket tekintve máig nem rendezett módon - felmentették állásából. Az újonnan kinevezett szakvezetőnek, bizonyos Vincenzo Coscónak nincs magyarországi munkavállaláshoz szükséges végzettsége, s mivel a tulajdonosok nem engedik nyilatkozni, Végh Tibor kénytelen elemezni a sorozatos, súlyosabbnál súlyosabb vereségeket.

A kudarcsorozat, persze, nem csak Cosco, s nem is pusztán a játékosok hibája. Nehéz úgy motiváltnak maradni, hogy heteken-hónapokon át csak ígérgetik a szerződés szerint járó pénzt, s ahelyett, hogy kinyitna a kassza, a vezetők újabb és újabb határidőket jelölnek ki. Mindez jól látszik a soproni csapat "tartásán".

Kedden aztán a játékosok egységesen úgy döntöttek: nem vesznek részt a tréningen. Szerdán viszont edzésbe álltak; vasárnapig adtak haladékot a klub vezetőinek: adjanak mindenkinek személyre szóló, írásbeli igazolást arról, hogy az illetőnek mennyi pénzzel tartozik az egyesület, illetve, hogy a vezetőség mikor egyenlíti ki a számlát.

Az ősz utolsó meccsét, a Sopron-MTK találkozót hétfőn játsszák. Sopronban hozzáteszik: elvben.