Fiksz akták
A levéltárosok éjszakáján persze ez egyáltalán nem meglepő. Sokkal inkább az, hogy az Európai Örökség Napok után nemcsak az épületet, hanem két levéltári raktárt is megnyitottak az érdeklődők előtt. A 23-as és a 31-es a Helytartótanács levéltári anyagát, illetve a Magyar Kamara archívumát rejti. Előbbi 1724 és 1848 között a belpolitikai ügyeket intézte, utóbbi a Pénzügyminisztérium elődjeként szolgált, de itt találhatók a patinás magyar családok iratai, nemesi oklevelek, pecsétnyomók, hivatali tervrajzok, összeírások is.
- Szerettük volna megmutatni, hogy nem vagyunk könyökvédős aktakukacok - mondja Reisz T. Csaba, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese. - Ezért is határozták el, hogy az épületlátogatások és a népszerű gyerekprogramok után szélesre tárják az intézmény kapuit, és oda is beengedik a laikusokat, ahová maguk a levéltárosok is csak szigorú biztonsági intézkedések mellett léphetnek be. Ezek közül mi magunk is elcsípünk néhányat: a raktárakba 10-15 fős csoportok léphetnek be táska nélkül, utánuk azonnal kulcsra zárják az ajtót, és a biztonsági őr sem téveszt szem elől. A hőmérséklet 16-18 fok, a páratartalom negyven és ötven százalék között mozog. Ha van is ablak, alaposan be van reteszelve.
És ez még csak a külcsín. A tartalom önmagában is rémisztő: cirka 31 ezer iratfolyóméter található tíz raktárban, és minden métert kábé tízezer oldallal kellene fölszorozni, hogy megkapjuk az itt tárolt irdatlan iratmennyiséget. Bár a második világháború és '56 is jócskán hozzájárult, hogy ez a mennyiség némiképp csökkenjen (az előbbi 3, az utóbbi 9 kilométer iratot semmisített meg három nap alatt). Így aztán látni repeszdaraboktól alaposan szétszaggatott iratokat, elégett vagy megpenészedett aktákat, de a nap végére a múzeumbogárral is megismerkedünk, amely minden restaurátor rémálma. Az apró bogár különösen a cellulózt imádja, s előszeretettel rágcsálja szét a vastag kötésű könyvek borítóit a zamatos ragasztóanyag miatt. De ez még a szelídebb rémtörténetek közé tartozik.
- Egyszer egy köldökzsinórt találtam az egyik iratcsomóhoz mellékelve. Először azt hittem, hogy egy hajtincs - magyarázza Kulcsár Krisztina levéltáros, hogy miért jöhet jól időnként az óvatosság és a gumikesztyű. De találtak már egeret, préselt sáskát, mint ahogy az elromlott lakatot is mellékelték a dühödt reklamálók, vagy hasznavehetetlen pirulákat, netán veszettség elleni port. Ez utóbbi egyébként teljesen mindennapos: a feledés homálya mellett vastag, fekete por ül az iratokon, így az iratporszívó odabent bevett eszköznek számít.
És hogy a bennünk élő sznobnak is engedjünk, megcsodáljuk Mária Terézia, majd II. József saját kezű aláírását, megtudjuk, hogy az uralkodó élete sem lehetett fenékig tejfel, hiszen őfelsége egy jó hivatalnok módjára elképesztő mennyiségű iratot szignált napról napra. A cirkalmakat nézve, hosszú órákon át. Megnézzük a kecskebőrre írt nemesi oklevelet, könyv formátumba kötött grófi oklevelet, amelynek minden oldalát más színnel és betűtípussal írták meg, majd bársonyba kötötték. És azt is megtudjuk, hogy az efféle iratokat vagy bádogból készült fémdobozban, vagy a mennyezetre akasztott szütyőkében tartották, hogy ne rágják szét az egerek. De igazából az oklevél is csak akkor ért valamit, ha előtte szóban is kihirdették a megszerzett kiváltságot, hiszen a szóbeliség akkoriban nagyobb súllyal bírt.
Elnézve a tömött polcokat, ebben kicsit kételkedünk, főként hogy a Helytartótanács önmagában évi negyvenezer iratot termelt. Egy-egy ilyen bekötött "évkönyvet" két ember emelhetne csak fel, és akkor még nem beszéltünk a vaskos iktatókönyvekről, amelyek hosszú polcokon át csak azt magyarázták, hogy melyik iratot hol lelhetjük fel.
Így aztán csak bólogatni tudok, amikor elmenőben egy gyerek azt magyarázza, hogy ő mégiscsak masiniszta lenne. Vagy ha minden kötél szakad: űrhajós.
