Nem tudom, mennyi ideig maradtam volna életben 10-15 ezer évvel ezelőtt, de azt hiszem, visszarepítve abba a korba, talán félóra alatt felöklel egy vadmarha, vagy szétmarcangol egy barlangi medve. Az egykor élt ősemberek ebből a szempontból jóval ügyesebbek voltak ma élő utódaiknál. Legfőbb értékük, hogy fennmaradtak, hogy túlélték az akkori időket.

Az egytonnás barlangi medve megannyi őst pusztíthatott el, a hatalmas vadmarha szintén, vagy éppen a hattonnás gyapjas mamut - attól függően, hogy hol élt az ősember. Sokat nem tudunk róluk, amit mégis, azt a fosszilis maradványokból, illetve a fennmaradt rajzaikból ismerjük. Tudjuk, hogy a cro-magnoni emberek használták a tüzet, beszéltek, hittek a túlvilági életben. Az 1940-ben felfedezett lascaux-i barlang rajzai ez utóbbira lenyűgöző példa.

Ősembereket bemutató DVD-nk rövid történetek füzére, amely túlontúl gyorsan véget ér - az ember elnézné még egy darabig, hogy a filmkészítők miként gondolnak az ősemberekre. A profi trükköknek köszönhetően olyan érzése támad a nézőnek, hogy a gyapjas mamut őt is eltiporja, nem csak a rátámadó három vadászt. A magára hagyott ősnők persze bosszút állnak, majd csatlakoznak egy másik embercsoporthoz. Ahhoz, amelyik éppen az Ázsiát Alaszkával összekötő földnyelv környékén barangol. Akkoriban száraz lábbal át lehetett kelni a két kontinens között, ám ez a lehetőség véget ért a jégkorszak elmúltával.

Sokat megtudunk az Észak-Amerikában élt paleoindiánok kultúrájáról. Kedves részlet, amikor egy barlangba pottyanó gyerek felébreszt egy óriás lajhárt. A növényevő nem bántja, de bezzeg ő nem sokkal éli túl a találkozást. A paleoindiánok gyorsan korszakuk legfélelmetesebb ragadozójává váltak. Százával pusztították a bölényeket - egy kanadai lelőhelyen 12 méter magas csontkupacot találtak.

Az ősember hamar korának legveszélyesebb ragadozója lett. A nem sokkal korábban még dögevőként tengődő lény rövid idő alatt alapvetően átalakította a Föld élővilágát. Elég, ha a ma élő bölények számára gondolunk. (Ö. Z.)

Mamutvadászat után