Kriszta 22 éves korától egészen a kereskedelmi tévék 1997-es indulásáig volt rádiós. Igaz korábban is tévézett, az MTV Bánó-féle Objektív-jében külsőzött, mint kismama 1994-től. "Útközben elvégeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolát tévérendező szakon, ahol Schiffer Pál a dokumentumfilm-rendezést tanította, Rangos Katalin volt az osztályfőnök, és Horváth Ádám a tévés rendezést oktatta."

Az RTL Klubhoz már mint a Frei Dosszié riportere került Kriszta. "Akkor, 1997-ben konténerek közül ment az RTL, az egyik kolleganőm Keleti Andrea volt, aki most a TV Naplójában riporter. A másik riporter Radnai Péter, én meg a harmadik" - emlékszik Hadas Kriszta. Ezután következett az Akták, ahol számára a legemlékezetesebb riportja az volt, amely egy ötgyerekes, börtönbe került édesanyáról szólt. Őt egy tömeges vasúti katasztrófa előidézésében találták vétkesnek. Munka közben elaludt és nem hajtotta le a sorompót. A gyerekek öt felé kerültek, miközben a mamájuk Mélykúton volt börtönben. Krisztának egy hétvégére sikerült kihoznia az anyát és összehozni a gyerekeivel, akik közül az egyik lopás miatt akkor már szintén ült. "Erre a riportomra nagyon szívesen emlékszem" - mondja Kriszta.

Hadas tudósított Albániából, járt Kukesben, a világ akkori legnagyobb menekülttáborában. "Tiranában hullámpapíron csúszkáltam le Enver Hodzsa szobráról az utcagyerekekkel együtt."

Apropó gyerek. "A karrieremet igazából a kislányom társaságában kezdtem. Sári 1994-ben született."

Hadas Kriszta 2000-ben Sváby András és Kereszty Gábor hívására ment a TV2-höz, velük még a Magyar Rádió Krónikájában dolgozott együtt. "Kamaszból együtt váltunk felnőtté, és együtt cseperedtek fel a gyerekeink is." Ők kérték fel Krisztát, hogy készítse el az azóta legendássá vált két kórházas sorozatát. Az egyiket három-négy hónapon át csinálták, úgy, hogy bent éltek a Heim Pál Gyerekkórházban. Majd a Baleseti Intézetben folytatták, ahol fél évig forgattak. Tizenegyszer ötvenperces dokumentumfilm-sorozatot készítettek a több száz órányi forgatott anyagból. "A látottak alapján szembesült az akkori egészségügyi vezetés, sok orvos és nővér, hogy tényleg így élünk?" Talán ez is segített valamit az egészségügyben dolgozók öntudatra ébredésében - mondja Kriszta. "Kemény munka volt, hárman csináltuk éjjel-nappal: Varga Gábor operatőr, Kovács István technikus és én. Nem lelepleztünk, hanem látleletet adtunk. Megmutattuk, hogyan élnek az orvosok, nővérek, vagy mi van, amikor a műtőben elfogy a cérna, vagy nincs elég műtősnő." Ez 2000-2001-ben volt, amelyért számos díjat kapott Kriszta. Kétszer lett az év tévés riportere, bekerült a Médiahajó Sajtópáholyába, megkapta a Magyar Orvosi Kamara díját. A Cosmopolitan tévés újságírónő díját is elhozta Hadas. "Változnak az idők, akkor is féltek az orvosok, de legalább még beengedtek bennünket a kórházba." - A média is felelős ezért - mondja Hadas, mert talán túlzottan sokat foglalkozunk a műhibaperekkel, illetve sokszor csak azokkal foglalkozunk, pedig sajnos más rémesetek is vannak, igaz ezek nem túl látványosak. "Nekem sok hónapomba került annak idején, hogy meggyőzzem az orvosokat: nem vastag pénztárcájú tévés csaj vagyok, hanem valóban az életükre vagyok kíváncsi."

Ezután Kriszta Naplós-riporter lett a TV2-n, amelybe a mai napig havonta egyszer bedolgozik, mert számára a naplózás igazi szakmai szerelem. Négy évvel ezelőtt Hadas az Aktív és a Magellán, idén nyáron pedig az aktuális műsorok főszerkesztője lett. Ő fogja össze az említett Aktívot, a Magellánt, továbbá a Favoritot, a Mokkát és a Naplót.

"A tévézés az életformám és persze mindig azt kérdezik tőlem, hogy mennyi idő jut a lányomra. Az anyaságot azonban nem percekben, tartalomban mérik. Munka után este tizenegyig duma, főzés, tanulás. Ahogy a cirkuszos gyerekek a manézsban nőnek fel, a tévésekéi meg itt a stúdióban. Számos impulzus éri Sárát és büszke vagyok arra, hogy nagyon érdekli a világ és sokat is tud róla, de nem hiszem, hogy tévés lesz, semmi exhibicionizmus nincs benne. Nagy vágyam, hogy elvigyem a lányom azokra a helyekre, ahol annak idején a világban forgattam. Voltunk már Afrikában, Kubában és New Yorkban."

"Munkakutya vagyok. Kiskorom óta arra tanítottak, hogy légy szorgalmas, dolgozz sokat, és a befektetett munkának megtérül az eredménye. Lufikat nem érdemes csinálni. Hosszútávfutó vagyok. Soha nem hittem a hirtelen jött nagy sikerekben. Nekem az a lényeg, hogy ötvenévesen is működő ember legyek, és ne azzal legyek elfoglalva, hogyan kell felvarratni a ráncaimat" - mondja Hadas Kriszta.