Az ember azt se tudja ilyenkor, hogy hirtelen hova kapjon. Ismerve a burzsoá kormány megszorító intézkedésekre való hajlamát, félő, hogy a Torgyán házaspár kénytelen lesz fölemészteni a tartalékait, és akkor nincs mese, el kell adni a böcsületes munkával fölépített villát, az pedig már tényleg maga a halál.

A másik, hogy mit keres Torgyán doktor egy reggeli hírmagazinban. Hiszen hírértéke már nincsen annak, amit mond, önmagán és feleségén kívül már nem képvisel semmit; mint a múlt figurájának, a polcon volna a helye. Megjegyzem, ma, péntek reggel meg Franka Tibor ugyanennek a műsornak a vendége, akiről szintén azt hitte mindenki, hogy tán nincs is már. Most Kerepes polgármestereként azért hívatták, mert nem akarja beengedni Horn Gyulát és famíliáját a településre, annak ellenére nem, hogy Horn Gyulának és famíliájának esze ágában sincsen Kerepesre menni; úgyhogy ennek sincsen hírértéke, miként Franka is legfeljebb a kilencvenes években volt érdekes, akkor is csak azért, mert ő tudott a legeklektikusabban zsidózni.

Ezt csak azért hozom fel, mert a Kádár kor iránti infantilis nosztalgiát még úgy-, ahogy megemésztette az ember, de most már egyre-másra jönnek elő a kilencvenes évek emberei is. Reaktiválta magát a költőfejedelem, a lakiteleki múmiák is egyre sűrűbben bukkannak fel nemzetmentő színpadokon, az egykori MDF még megmaradt vezetői pedig úgy beszélnek a kilencvenes évek elejéről, mintha Antall alatt virágzott volna a gazdaság és a kultúra, s csupa mosoly lett volna az utca, különösen ünnepeken.

Mintha a Kossuth téren nem fütyült volna ki a maihoz hasonló tömeg köztársasági elnököt, mintha egyetlen politikus se fenyegetőzött volna patakvérrel, bolsiakasztással, mintha nem zsidózott volna maga a költőfejedelem is az ő nappali holdjának fényénél, sőt ha az utcaképet veszem, Király B. Izabella szkinhedjeinek vonulása tán még félelmetesebb is volt, mint a Magyar Gárdának nevezett hatszáz fizetőpincér minapi avatása, amúgy pedig mintha nem a tömény hülyeség és hozzá nem értés emelte volna katartikus magasságokba az akkori MDF-kormány embereit.

Azt már leírtam egyszer a mai húszéves olvasóknak, hogy gyerekek, egyetlen szavát se higgyétek el az én korosztályomnak. Most hozzáteszem: az utánunk következőének se.