A mostani török beavatkozás méreteiről és eredményeiről nincsenek pontos, nyilvános információk, így nehéz megítélni, vajon csak az iraki és az amerikai kormányra gyakorolt nyomásgyakorlásról, vagy egy nagyobb szabású akciósorozat kezdetéről van-e szó. Név nélkül nyilatkozó szakértők szerint a repülőgépek csak húsz kilométer, a mindöszsze háromszáz főnyi szárazföldi katona körülbelül tíz kilométer mélyen hatolt be Irakba.

A PKK elődszervezete még 1978-ben alakult, de a különböző kurd szeparatista küzdelmek Törökország ellen egyidősek magával az országgal. A szervezet legalábbis 1991-ig erőteljes kommunista ideológiát hirdetett, melyben központi szerepet játszott a maói "népi háború" gondolata. Egy független, szocialista Kurdisztán megteremtése volt a céljuk, mely ugyan négy ország (Törökország, Szíria, Irak, Irán) kurdlakta területeiből épült volna fel, a legerőteljesebb aktivitást főképp Törökországban fejtették ki. A küzdelem igen változatos eszközökkel folyt, s nem is szerény "eredménnyel". 1980 júliusában megölték Nahit Erim miniszterelnököt. 1984 és 1999 között - török adatok szerint - 36 ezer embert öltek meg. A terrorista szervezetek minden létező listáján rajta van a PKK.

1991-ben, az első öbölháború után Észak-Irakban létrejött egy viszonylag független kurd képződmény, amely biztos menedéket nyújtott a szervezet gerilláinak. Bázisokat állítottak fel a határ menti hegyvidéki területen, s az iraki kurdok vezetői, Maszud Barzani és Dzsalal Talabani többször nyilvánosan is kizárták, hogy fellépjenek ellenük. Nyugati hírszerzési adatok szerint a PKK-nak 86 millió dollár körül lehet az éves büdzséje, mely részben adományokból, részben drogkereskedelemből származik. Az előbbi forrást gazdag kurd kereskedők és a jelentős európai kurd közösségek jelenthetik. Németországban 400 ezer, Franciaországban 60 ezer, Svédországban 10 ezer kurd él, de másutt is vannak közösségeik. Francia feltételezések szerint a Párizsban illegálisan forgalmazott heroin 80 százaléka származhat közvetve vagy közvetlenül a PKK-tól.

A kurd ellenállási tradíciónak mindig megvoltak az egzisztenciális és politikai kiváltó okai is. Betiltott kurd iskolák, rádiók, televíziók, kurd keresztnevek, betiltott pártok, bebörtönzések és kivégzések kísérték ezt a történelmi utat. Éppen török adatok mutatják, hogy a kihallgatottak 86 százaléka csatlakozott a szervezethez szegénység miatt. A török politika nagyot változott e téren az elmúlt időszakban, de a legális kurd szervezetek, s a parlamentben lévő kurd képviselők szerint is elégtelen mindaz, ami eddig történt. A PKK történetében 1991 hozott jelentős fordulatot, amikor egy bonyolult titkosszolgálati operáció keretében Kenyában letartóztatták Abdullah Öcalant, a szervezet vezetőjét, s kiadták Törökországnak. Először halálra ítélték, majd - nem függetlenül a hatalmas nemzetközi nyomástól - ezt életfogytiglani börtönbüntetésre mérsékelték. A szervezet azóta érzékelhetően gyengült, és sokat vesztett hatalmi bázisából. 2006-ban tűzszünetet hirdetett, amit Tayyip Erdogan miniszterelnök visszautasított, mondván, tűzszünet csak államok között jöhet létre.

Törökország már 2004 őszén jelentős csapatösszevonásokat hajtott végre az iraki határ mentén, akkor azonban Washington megakadályozta a beavatkozásban. Az amerikai fellépés a PKK ellen azóta sem történt meg. Elemzők ezt több okkal magyarázzák. 1. Washington nem szeretne nézeteltérésbe keveredni Barzanival és Talabanival, akikre nagyon nagy szüksége van az iraki országos politikában. 2. Az amerikai csapatokat nagyon lekötik más szervezetek, így az al-Kaida, a Mahdi Hadserege, vagy éppen a baathisták elleni harc. 3. Amerikai források szerint mind Washington, mind Jeruzsálem támogatja az Iránban működő Kurdisztáni Szabad Életért Pártot, amely nem más, mint a PKK iráni szárnya, s amely a teheráni kormányzat ellen harcol. Sőt egyes nyilatkozatok szerint az Egyesült Államoknak Észak-Irakban magával a PKK-val is vannak közvetlen kapcsolatai. Mindezt persze a törökök sokkal jobban tudják, mint a nyilvánosság.

Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter tegnap mindenesetre azt mondta, Irak nem lehet olyan hely, ahonnan a terrorizmus Törökországot támadja.