Több mint újrajátszás
- Pici gyerekkorom óta ezeken a zenéken meg a régi Kabos-filmeken nőttem fel, és mindig találtam valami újat bennük. Ezek a színes, vidám dalok illúziót kínáltak, optimistává tettek. Bár a bátyám, aki a Hungáriában játszott, sokáig óvott ettől a világtól, iskola után mégis mindig a tükör előtt gyakoroltam. Aztán Novai Gábor révén összejött egy nagyon kreatív, ezért a korszakért rajongó, zeneileg igencsak képzett csapat, és nem volt kérdés, hogy milyen stílusú dalokat fogunk játszani - mondja Marót Viki, aki lassan öt éve énekel a Nova Kultúr Zenekarral. Most jelent meg a harmadik albumuk, évi körülbelül 180 fellépést vállalnak a céges rendezvényektől az egyetemi bulikon át a "hétköznapi" koncertekig.
Nem szereti, ha a retró jelzővel illetik őket, mert azt a legtöbben nem a megfelelő értelemben használják. - Mi is kellünk ahhoz, hogy ezek a dalok ma is jókedvet csináljanak, esetleg elgondolkodtassanak. Ha nem adnánk bele mindent, ha nem azon gondolkodnánk folyamatosan, hogyan lehetne még szebb, jobb, érdekesebb a zenétől a látványig bezárólag minden, nem lenne ekkora sikerünk. Ez a műfaj csak akkor él, ha őszintén művelik.
Az énekesnő szerint a fiatalok azért szeretik ezt a zenét, mert számukra újdonságot jelent, az idősebbek pedig nosztalgiával gondolnak fiatalkorukra.
Ráadásul a magyarok szeretnek "tutira menni": amit ismernek, arra szívesen váltanak jegyet - legalábbis ezt mondja László Boldizsár, a Cotton Club Singers alapító tagja. Az együttes készített már Sinatra-, Abba-, vagy épp régi mozifilmek slágereit feldolgozó albumot, legutóbb pedig a nagy nevettető, Hofi Géza dalaiból (Söprik az utcát, a Gondolj apádra, a Kiöregedett vadászkutya, a Minden asszony életében, Az én világom) válogattak össze egy lemezrevalót. A bemutatókoncertet október 18-án tartották a Thália Színházban, és akkora volt az érdeklődés, hogy még egy előadást be kellett iktatni rögtön másnapra. - Készítettünk olyan albumot is, amelyen nem ilyen ismert nevek dalait dolgoztuk fel, de a közönség nem fogadta jól. Aztán rájöttünk, tulajdonképpen mindegy, mit éneklünk, a lényeg, hogy testközeli dalok legyenek. Mert bármelyikkel ki lehet fejezni a gondolatainkat, például mindazt, ami most így negyvenhez közeledve foglalkoztat - mondja az énekes. Hozzátéve, hogy Hofi zenei életművének felkutatása közben (például a Gondolj apádra című dalt több régi felvételről tudták összerakni) nyomon tudta követni, hogyan jutott el Hofi az egyszerű munkáspoénoktól az olyan mondatokig, amelyek minden korban aktuálisak lesznek - ez pedig annyira közel hozta őt a dalokhoz, hogy biztos benne, évek múlva is szívesen fogja énekelni őket.
