Terepmunka és szőnyegbombázás
Az egyesek szerint a legzajosabb mozgalmak "szájának" befogására, mások szerint a civil szektor működtetésére szolgáló Zöld Forrás pályázatot 2007-ben már ki sem írták, az idén a költségvetési pénzre vágyó zöldeknek a szén-dioxid-kereskedelem tavalyi bevételéből lecsípett, összesen 70 milliós kiskasszával kellett beérniük. Szilágyi László, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) vezetője szerint a másik nagy állami forrás, a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) sem bánik mostanában bőkezűen a környezet- és természetvédőkkel.
- Nincs mese, több lábra kell állni - foglalja össze a tanulságot Szilágyi, megadva a receptet is: adománygyűjtés, az adófelajánlások egy százaléka, szakértői munkák, külföldi pályázatok jelenthetik azt a mixet, amiből egy nagyobbacska szervezet éves költségvetése összejöhet. Szerephez juthatna még a tagdíjbevétel is, ám ez a "szervezetek szövetségeként" tevékenykedő, évente 30-50-70 millióval gazdálkodó Humusznál nem jelentős. Szilágyi László arra számít, hogy az idén kiírandó EU-s KEOP-pályázatok számukra is teremtenek majd lehetőséget, ez azonban - az utófinanszírozás, a túl nagy önrészigény és a rendszeres csúszások miatt - akár csapdát is jelenthet majd.
- Öt-hat éve még a fő bevételi forrásunk volt az állami támogatás, az idén kapott 1,2 millió forint gyakorlatilag már fel sem tűnik a 400 milliós költségvetésünkben - fogalmaz Halmos Gergő, a Magyar Madártani Egyesület (MME) ügyvezetője. Ennél a szervezetnél a 6000 fizető tag jóvoltából jelentős, 10 millió forint körüli tagdíjbevétel is keletkezik, ám ezt a pénzt gyakorlatilag vissza is adják a tagságnak (tagkártyák, újságok és az adminisztrációs költségek formájában). Ehhez a szervezethez a legtöbb pénz az EU-tól érkezik programfinanszírozás keretében - főként a sikeres LIFE-pályázatoknak köszönhetően. A céges támogatások szerepe növekszik ugyan, de még nem jelentős, az egyéni adományozás pedig egyelőre minimális, az ügyvezető szerint ennek hazánkban még nincs kultúrája.
A Greenpeace viszont a teljes finanszírozási rendszerét a magánadományozókra építi, más forrásból a szervezet a saját alapszabálya szerint nem fogadhat el pénzt. Aranyi Katalin, a budapesti iroda "fundraising managere" szerint korábban főként levélben kértek adományokat, mostanában azonban egyre fontosabb a terepmunka, amikor zöld-sárga ruhába bújt aktivistáik az utcán szólítanak meg potenciális adományozókat, és egy-egy eredményes meggyőzés után csoportos beszedési megbízást íratnak alá velük, ami a gyakorlatban rendszeres havi átutalást jelent. A levélben begyűjtött támogatóktól átlagosan 1500, a "terepiektől" 1100-1200 forint érkezik havonta, a támogatói kör jelenleg 28 ezer tagot számlál. Ők adták össze a 80 milliós büdzsé felét (a másik fele továbbra is az osztrák anyairodától érkezik).
Sajátos bevételi szerkezettel működik a Levegő Munkacsoport is, ahol - Horváth Zsolt igazgató szerint - a 10-150 milliós költségvetés harmada tengerentúli alapítványokból származik. - A belföldi támogatóktól sosem pénzt kérünk először, hanem megpróbálunk olyan közös értékeket találni, amelyek mentén együttműködhetünk - szögezte le. Így került a "hatósugarukba" az ingatlanfejlesztő Demján Sándor is, aki a legbeépítettebb fővárosi kerületeken segítő városzöldítési programjukba kapcsolódott be. A levegősök is egyre fontosabbnak tartják az adománygyűjtést, de kerülik a "szőnyegbombázást". - Vannak cégek, amelyek vállalják, hogy 2-3 évre megelőlegezik a begyűjthető támogatást, aztán direktmarketing-eszközökkel végigkaszálják az országot a megbízó nevében. Mi ezzel nem élünk, és szerintem a környezetvédelemben nem is válna be, a szociális érzékenységre apelláló kampányok mellett mi nem rúghatunk labdába - hangsúlyozza Horváth Zsolt, azt is megjegyezve: amíg a szervezetük nevéről a többségnek az jut az eszébe, hogy mindent támadnak, minden fejlesztési tervet megakadályoznak, addig kevés egyéni adományra számíthatnak. Ez pedig stratégiai változtatásokat is követel, minimum a kommunikációban.
Az adománygyűjtésnek azonban alapfeltétele az ismertség, s ebben csak három hazai szervezet - a Greenpeace, a Levegő Munkacsoport és a WWF - éri el a sikerhez szükséges, lakosságarányosan legalább 10 százalékos szintet. A többiek továbbra is csak az egyre szűkülő pályázati lehetőségekben bízhatnak.
