A magyar program jelentősen eltér a tagállamok többségének vidékfejlesztési elképzeléseitől. A leginkább szembetűnő különbség, hogy az egyesített mezőgazdasági és vidékfejlesztési alapból jóval többet szán az FVM az agrárgazdaságok versenyképességének növelésére, mint a tagállamok többsége. Az unióban erőteljes mezőgazdasági túltermelés van. Az egyes ágazatok piaci rendtartásának változása rendszerint inkább a termelés csökkentését célozza. A legtöbb tagállam már nem elsősorban a termelés növelését, hanem a vidéki tájak karbantartását, a falusi turizmust, a még vidéken maradtak megélhetését támogatja ebből a keretből. A magyar program 48 százalékát irányozták elő a versenyképesség növelésére, míg az unióban eddig elfogadott tervek átlaga ugyanerre a célra mindössze 32 százalék.

Az FVM, amely Brüsszelben sikeresen megvédte álláspontját, a hazai politikai csatazajban nemigen jut szóhoz, hogy megmagyarázza, mit miért csinál. Holott van logika abban, amit Gráf József miniszter és Ficsor Ádám szakállamtitkár állít. Abból indultak ki, hogy Magyarországon a rendszerváltozást követően túl sok év veszett el az agrárvilág számára, amikor több versenyképes magángazdaság fejlődhetett volna ki. Három évvel a csatlakozás után is csak a kevés embert foglalkoztató szántóföldi növénytermesztés igazán versenyképes - de nem mondható ez el az állattenyésztésről, a kertészetről, az élelmiszer-feldolgozás egyes speciális területeiről. Magyarország számára 2011, a külföldiek földvásárlási moratóriumának feloldása a végső határidő, ameddig versenyképesebbé teheti mezőgazdaságát.

A világban nő a kereslet az élelmiszer iránt, növekednek az árak is. Az európai gazdálkodók joggal bíznak abban, hogy a megtermelt biztonságos és jó minőségű élelmiszert a gyorsan fejlődő, Európán kívüli országokban is el lehet majd adni. Ha új munkahelyeket teremtő gazdaságokat fejlesztenek, amelyek a kistermelők piacra jutását megkönnyítő integrációt is fölvállalják, akkor ez hosszú távon biztonságosabb megoldást jelent a vidéken élőknek, mint ha most egyszerűen szétosztanák közöttük az uniós támogatást. A minisztérium szakértői szerint elő lehet írni a nyerteseknek, hogy vállaljanak föl szociális, közjóléti feladatokat is a lakóhelyükön, valahogyan úgy, ahogyan egykor, működésük csúcspontján a termelőszövetkezetek tették.

Éppen ez itt a bökkenő: hogy "kapitalizmuskonform"-e társadalmi feladatokat előírni az uniós pénzből versenyképessé teendő magángazdaságoknak? Éppen az volt mindig a baj, hogy az erőseknél és versenyképeseknél képződő pluszjövedelem nem "csorgott le" a kevéssé versenyképesekhez. Jó volna elhinni, hogy éppen most kezdődik valamilyen fordulat - de az eddig történtek ismeretében ez egyáltalán nem olyan könnyű.