Vesta-szűz a panelpincében
Bella Italia Múzeum - hirdeti a felirat a "szép Olaszországot" a székesfehérvári Palotaváros egyik tízemeletes paneljának hátsó részén, a pincehelyiség bejárata fölött. Az ajtón túl - gáz- és szennyvízcsövek árnyékában - a nemrég megnyílt, a középkori Itáliát bemutató időszaki tárlat látható. A kissé lepusztult, szegényes környezet óvatossá teszi a belépő vendéget. De csak addig, amíg be nem toppan a múzeum vezetője, Lucilla Olivieri. A hirtelen szétáradó energia majd szétveti az apró helyiséget.
- Vesta-szűz vagyok - közli alig néhány perccel a megismerkedésünk után Lucilla Olivieri. Aztán elneveti magát. - Ne ijedjen meg, valójában egy olyan hölgytársaságnak vagyok a tagja, amelyik gondosan ápolja az ókori római Vesta-szüzek hagyományát. Megünnepeljük a Vesta-szüzek szent napjait, és komolyan vesszük a szüzességi fogadalmunkat. Egyébként teljesen normális életet élünk.
A most 59 éves olasz hölgy Rómában élő, nemesi származású, hívő katolikus szülei viszont aligha tartják átlagosnak Lucilla asszony életpályáját. A hercegi család egyetlen leánya előkelő római iskolákban tanult, aztán fiatal felnőttként egyszerre több dologgal kezdett el foglalkozni. Balettiskolába járt, nyelveket tanult, később restaurátori, tanári és régész diplomát is szerzett.
- A római egyetemen ismerkedtem meg egy Veszprémből érkezett ösztöndíjas lánnyal, akivel olyan jó barátok lettünk, hogy 1970-ben meghívott látogatóba Magyarországra - mesél a kezdetekről Lucilla asszony, aki már folyékonyan beszél magyarul. - Első látásra beleszerettem az országba. Ugyanazt a tüzet éreztem a magyar emberek szívében, amit Itáliában.
Az első látogatás után szinte minden évben eljött Magyarországra: számos ásatáson vett részt konzulensként. Egy ilyen alkalommal vetődött el Székesfehérvárra is, ahol a helyi Szent István Király Múzeum munkatársai között több barátra is lelt. Mégsem önszántából telepedett le Fehérváron.
- Tizenhét évvel ezelőtt az egyik ásatáson egy vírusos fertőzést kaptam, aminek szövődményeként paralízises lettem - mondja Lucilla Olivieri. - Számos olasz kórházban megfordultam, de kiderült, hogy csak a székesfehérvári kórházban kapom meg azt a terápiát, amely érzékelhetően enyhíti a betegségem tüneteit. Vettem egy lakótelepi lakást Fehérváron. Azóta itt élek. Arra viszont képtelen voltam, hogy otthon üljek és malmozzak.
Így hát megalapította a Bella Italia Múzeumot. A koncepció egyszerű volt: olyan tárlatokat akart létrehozni, amelyek az olasz kultúra legfontosabb értékeit mutatják be a látogatóknak. Kitalálta, hogy minden híres épületről, szoborról makettet készít. Nem is akármilyet.
- Úgynevezett múzeumi makettekről van szó, amelyek nem csupán méretarányosak az eredeti alkotásokkal, de ugyanolyan anyagokból is készülnek - mondja Lucilla Olivieri. - A mostani kiállítás sztárja a Dél-Itáliában az 1240-es években épült Castel del Monte várerőd modellje, amelyet az eredeti építményhez hasonlóan mészkőtéglákból építettem fel. A mészkőtömböt Olaszországból hozattam, egy mini flexszel daraboltam fel néhány milliméteres apró téglákra, majd az építőköveket egy speciális anyaggal ragasztottam egymáshoz.
Az egyszemélyes múzeumban a fali tablókon olvasható szövegek és a vitrinekben elhelyezett életképek bábfigurái is kivétel nélkül Lucilla asszony munkái.
Több mint egy évtizedig a Bella Italia Múzeum kizárólag Lucilla Olivieri pénzéből működött, az általa alapított Ciao Róma Bt. fedezte az önkormányzati bérlemény havi 50 ezer forintos díját is. A bt. a belépőkből nem számíthatott extra bevételre, hiszen évek óta 50 forintba kerül a felnőttjegy. Három éve azonban az olasz állam intézménnyé alakította a múzeumot, és átvette a fenntartását, a székesfehérvári önkormányzat pedig ingyenessé tette a helyiségek használatát.
- Látszólag könnyebb lett a dolgom, valójában azonban a betegségem miatt ma már hamarabb elfáradok - mondja a múzeumigazgató. - A középkori Itáliát bemutató kiállításon 19 hónapot dolgoztam, a Castel del Monte makettjének elkészítése 2500 órába tellett. Hamarosan több nyugat-európai városba elvisszük ezt a tárlatot.
Mielőtt még Lucilla asszony rágyújtana a sorrendben ötödik cigijére, egy vendégkönyvet vesz elő. Kinyitja, rábök az egyik beírásra:
- Na, ezért csinálom ezt az egészet - mondja.
A lapon egy remegő kézzel írt bejegyzés olvasható: "Nyugdíjas vagyok és szegény. Mindig szerettem volna eljutni Olaszországba, de soha nem sikerült, és már biztosan nem is fog. De látva a csodálatos maketteket, most úgy érzem, hogy mégis sikerült megismernem az ön hazáját. Köszönöm!"
