Hatalmi harcok a szóvirágok takarásában
Két évtizeddel ezelőtt alkotta meg Matija Becskovics akadémikus, koszorús költő, akit Ivan Csolovics szociológus "Milosevics Cyranójának" nevezett egyik esszéjében, azokat a szóvirágokat ("Koszovó a legdrágább szerb szó", "...Vérrel vettük, vérünkkel védjük"), amelynek takarásában elkezdődött a véres háború. Ugyanezeknek a megkopott frázisoknak árnyékában dúl a hatalmi harc napjainkban is. A szerb értelmiségi elit súgott a háttérből Milosevicsnek, és ez ad tanácsokat a mostani politikusoknak is. Koszovó öröktől foga Szerbia része volt, az most, és az is marad - hangzik a hivatalos álláspont, amelyben teljes egyetértésre jutottak Seselj csetnikvajda radikálisai, Milosevics szocialistái, a nacionalista Kostunica és Tadics elnök holdudvarának magukat európai irányultságúnak nevező tagjai. Aki mást mond, áruló!
A parlament szószékéről Nenad Csanak szociáldemokrata ligájának és a hajdani diákvezér Csedomir Jovanovics liberális demokrata pártjának betiltását követelik mind a radikális honatyák, mind Kostunica emberei. Hasztalan a nagy tekintélyű volt politikus és gondolkodó, Mirko Tepavac figyelmeztetése, hogy Szerbia csak akkor állhat talpra, ha levonja a tanulságot a közelmúlt véres éveinek tapasztalatából, s belátja, hogy politikai elitjének erkölcsi romlásával és a kíméletlen háború esztelen folytatásával egyenes arányban lazultak kapcsolatai Koszovóval. A kormányt tartó politikusok mintha nem volnának tisztában vele - így Tepavac -, hogy ma már Koszovó szabja Szerbia sorsát, s nem Szerbia Koszovóét.
A 2000-es fordulat politikusainak jóvátehetetlen hibája, hogy nem mondták ki mindjárt az első napon: Szerbia számára Koszovó örökre elveszett, s ezért Milosevics rezsimje és az annak kezére játszó Seselj pártja a főbűnös. Azóta eltelt már csaknem nyolc esztendő, de még nem akadt egyetlen "szerb Willy Brandt" sem, aki megkövette volna a szerb agresszió áldozatait.
A porond, úgy tűnik, még mindig a cirkuszi szemfényvesztőké, a reális gazdasági, politikai, szociális problémák helyett pedig a világpolitikai "rendteremtés" a honatyák legfőbb gondja. Találóan állapította meg minapi kommentárjában Milos Vaszics publicista: Koszovó, akárcsak a múltban, most is arra szolgál csupán, hogy gátlástalan politikusok a fejünkre másszanak, s zsebre vágják, amit még lehet.
Újvidék, 2007. október