- Most szabadságon van?

- Pontosan.

- Bocsánat, uraim, van egy kis dolgom a vb-n, két hétig nem jövök?

- Nagyjából. Miután tizenegy éve dolgozom, meglehetős rutinom van már abban, hogy a hivatalosan munka nélkül töltendő napokat többségében versenyekre, edzőtáborokra időzítsem. És immár a tapasztalat mondatja velem: viszonylag könnyen összeegyeztethető a kettő.

- Na ja: ha az ember bank... Micsoda is? Igazgató?

- Főosztályvezető a pontos titulus.

- E pozícióból sem lehet nehéz eljönni!

- Inkább arról van szó: elég öreg vagyok már ahhoz, hogy sok szabim legyen.

- Amikor pauzája és néhány kiló ledobása után visszatért, többen mondták önről: ez a Kulcsár Krisztián már egy más Kulcsár Krisztián, kvázi beérett. Tartja?

- Mondhatnám, hogy a mostani arany alapján jó a meglátás, ám inkább úgy fogalmaznék, az évek múlásával legföljebb fizikailag koptam, másban csak erősödtem: taktikailag feltétlenül.

- Másként: háromgyermekes apaként, jól szituált dolgozóként lehiggadt, nincs eredménykényszere és görcsös győzni akarása. Ön szerint?

- Sosem éreztem, hogy a civil élet bármiben is befolyásolná a sportot vagy fordítva. Ha az embernek jó a hangulata, feltehetően jobban megy neki a munka, ha rosszabb, akkor csöppet nehezebben; ez nálam is így van.

- Akárhogyan is, kívülről nézve lazán vette kiélezett mérkőzéseit. Jól láttuk?

- Hogy laza voltam-e vagy sem, azt magam sem tudom megítélni, de az biztos: fejben végig ott voltam a páston. Hét asszómból hatot nyertem minimális különbséggel, és bárhogyan csűrném-csavarnám az elemzést, csak arra jutnék: ez nem lehet a szerencse vagy éppenséggel a véletlen műve. Nem mondom, egy siker lehet mázli, sőt, akár kettő is, ám hat... Ezzel együtt, elhiheti, nem szándékosan vívtam szoros asszókat.

- Amikor utolsó találatát bevitte a Boisse elleni döntőben, se a sisakját nem dobta el, se őrjöngeni nem kezdett, mi több, mintha elnézést kért volna francia vetélytársától a szerencsésnek is minősíthető tusért. Nem fogta fel, hogy világbajnok lett?

- Dehogynem, viszont abban a pillanatban csak ennyi jött ki belőlem.

- Ennyi?

- Igyekeztem kontroll alatt tartani magam. Már csak azért is, mert a csapatverseny még előttünk van, és az igazi az volna, ha ott is minél előrébb végeznénk.

- Ez megható: szinte nem is érdekli a saját elsősége?

- Szerda este koccintottunk, fogadtam a gratulációkat, ám sem a vb, sem a márciusig tartó olimpiai kvalifikáció szempontjából nem mindegy, miként zárunk a válogatottal, és nekem a kollektíva eredménye, ha lehet, még fontosabb.

- Két ezüst után arany Pekingben?

- Ha kijutunk...

- Tudja, ki nyert legutóbb egyéni vb-t párbajtőrben?

- Hogyne: Vang Lej Kínából.

- Úgy értettem, a magyarok közül.

- Pap Jenő, méghozzá nyolcvankettőben.

- Éppen ez az: történelmi sikere dacára már-már túlzottan is szerény.

- Mondom: van még feladat. De a csapatverseny után szívesen kiereszteném a hangomat.

Mohamed bronzérmes

Harmadik helyen végzett a szentpétervári világbajnokság női tőr egyéni versenyében Mohamed Aida: a korábbi vb-ken egy ezüst- és három bronzérmet szerző vívó az elődöntőben az olasz Granbassitól kapott ki a létező legkisebb különbséggel, 14:13-ra. Mohamed a négy közé jutásért Knapek Edinát győzte le - szintén minimális differenciával - 10:9-re. A negyeddöntőben harmadik magyarként Újlaky Virginie is érdekelt volt: ő ugyancsak Granbassitól szenvedett vereséget (10:15). Végeredményben Knapek a 7., Újlaky a 8., míg Varga Gabriella a 13. helyen zárt. A döntőt két itáliai vívta: Vezzali-Granbassi 11:8.

Nevető első