- A kórházon kívüli ellátások megerősítése és az orvoslás szemléletének átalakítása a reform végcélja. Ebben a következő fejezet a biztosítás átalakítása - mondta Kincses Gyula, az egészségügyi tárca néhány napja kinevezett államtitkára a Demos és a Tegyünk Egészségünk Színvonaláért Alapítvány tegnapi konferenciáján.

- Leszámoltunk az ingyenesség mítoszával, a kórházi ágyak drasztikus csökkentése pedig a valós szükségletek felé tereli az ellátást - összegezte az eddigi eredményeket az államtitkár. Elismerte ugyanakkor: logikusabb lett volna elsőként a kórházon kívüli ellátásokat fejleszteni, de az erre fordítható uniós forrásokra nem volt idő várni.

- Talán túlzottan előre is szaladtunk, lesznek a járóbeteg-ellátásban túlzott kapacitások, az intézményeknek viszont végre kell hajtaniuk a belső átalakításokat, kompenzációra nem számíthatnak - hangsúlyozta az államtitkár. Az átalakítás további célja az egészségügyi rendszer hozzáigazítása a megváltozott technológiákhoz, valamint a demográfiai helyzethez.

- A forrásokból ma oda jut a legkevesebb, ahol azokra a legnagyobb szükség volna. Az állam többségi tulajdonában maradó, de versengő biztosítókkal teremthető meg az érdekeltség - mondta Kincses Gyula, hozzátéve: Európa ebben nem segít, ahogy Amerika sem ad számunkra példát, a világon mindenütt ugyanazokra a gondokra keresik a válaszokat. A megoldást belül, az ország lakosságára szabottan kell megtalálnunk. Az alapelvekben nincs, az átalakulás módjában viszont van nézetkülönbség.

- Az MSZP a felzárkóztatásra, míg az SZDSZ a minőségjavulásra helyezte a hangsúlyt. Megoldásként a megyei pénztárak adódtak, a terület ugyanis ahhoz éppen elég nagy, hogy érvényesüljenek a szervezési előnyök, viszont elég kicsi ahhoz, hogy verseny alakulhasson ki. - Az egészségügyi reform félúton van, félbehagyva rosszabb, mintha nem csináltunk volna semmit - tette hozzá.

A változtatási "muszáj-t" erősítik azok a - most nyilvánosságra hozott - megdöbbentő adatok, miszerint évente hatezermilliárd forintot, azaz a teljes GDP majdnem 28 százalékát költi el Magyarország a betegségekkel kapcsolatos kiadásokra. Ebből közvetlenül a gyógyításra, az ellátórendszer fenntartására, táppénzre, rokkantnyugdíjra 2,5 ezer milliárd jut, miközben több mint 3,5 ezer milliárd forint a gazdasági kiesés. Mindez többszöröse annak a GDP öt-hat százalékát jelentő "mutatószámnak", ami alapján mindig azon vitáznak: eleget költünk-e az egészségügyre.

Kollányi Zsófia, a Demos erről készült tanulmányának egyik szerzője több ponton is kimutatta, miért fontos az egészségügybe fektetett pénz, s annak hatékony elköltése, és hogy az egészség igenis visszahat a gazdaságra: a betegség a kieső munkaidőn kívül a betegen történő munkavégzéssel is csökkenti a termelékenységet. Az ezzel járó veszteség akár tízszerese is lehet a "kényszerszabadságok" miatti kieséseknek.

- Az egészségi állapot jelentősen visszahat a gazdasági növekedésre: kutatások szerint a vérszegénység például húsz százalékkal csökkentette a termelékenységet, míg egy másik vizsgálatban a vas pótlása 17 százalékkal javította a hatékonyságot. Arra, hogy az egészségügybe fektetett pénz miként hasznosul, a világon egészen szélsőséges példák vannak: míg Svédországban a befektetés 274 százalékos megtérülést hoz, addig ez a franciáknál 47 százalék. Ez persze Kollányi Zsófia szerint még mindig nem rossz, hisz a piaci megtérülési ráta a világon mindenhol tíz százalék alatt van.