- A végén mindig a kisember viszi el a balhét - fakad ki Horváth István oroszlányi rokkantnyugdíjas. - Teljesen ártatlan vagyok, mégis nekem kell százezer forintot fizetnem. Nincs igazság ezen a földön!

- Éjjelente nem alszom, amióta kihirdették a bírósági végzést - teszi hozzá Horváth úr nyugdíjas felesége. - Nem is volt félretett százezer forintunk, kölcsönt kellett felvennünk. Hogy tehették ezt velünk?!

Bár Horváthék kálváriája 2005-ben kezdődött, az ügy 1999-ig nyúlik vissza: az oroszlányi mozgáskorlátozott férfi akkor vette meg azt az autót, amely évekkel később a bajok forrása lett. Már a vásárlásakor is matuzsálemnek számító, jelenleg éppen 27 éves Audi évekig becsülettel szolgálta a Horváth családot, amelynek anyagi helyzete sokáig nem tette lehetővé az autócserét.

A most 58 éves rokkantnyugdíjast 14 évvel ezelőtt a márkushegyi bányában szerzett betegségei miatt százalékolták le, azóta tíz különböző műtéten esett át, ma már csak bottal tud járni. A nyugdíjas felesége korábban kisgépszerelőként dolgozott a bánya karbantartó műhelyében.

Tavalyelőtt végre összejött annyi pénzük, hogy lecseréljék a régi autójukat. Komárom-Esztergom megye egyik legismertebb autókereskedésében, a Géringer Szerviz Kft. tatabányai telepén segítőkészek voltak a rokkantnyugdíjassal, így hamar létrejött az üzlet: vett egy 1996-os évjáratú Opel Astrát, a vételárba pedig 100 ezer forintig beszámították a régi Audiját.

Horváth úr úgy érezte, jó vásárt csinált. Egészen addig, amíg két hónappal később nem kapott egy rendőrségi idézést.

- Majd hanyatt estem, amikor a rendőrségen közölték, valaki meghamisította az általam eladott régi Audi alváz- és motorszámát - mondja Horváth István. - Csak akkor nyugodtam meg, amikor hozzátették, hogy az illetéktelen beavatkozás nyolc-tíz évnél régebben történhetett, azaz jóval 1999 előtt, amikor megvásároltam a kocsit.

Elévülés miatt tavaly februárban le is zárták a nyomozást.

Horváthék kálváriája valójában csak ekkor kezdődött. Az Audi motor- és alvázszámának meghamisítására ugyanis úgy derült fény, hogy az autókereskedés 2005 októberében továbbértékesítette a járművet egy tatai férfinak.

Az autó az ekkor elvégzett kötelező eredetiségvizsgálaton akadt fenn. A hatóság nem járult hozzá az Audi forgalomba helyezéséhez, a kocsi visszakerült a Géringer Kft. telephelyére, a cég pedig utólag elállt a Horváth Istvánnal az Audira kötött adás-vételtől, és visszakövetelte az Opel árába beszámított százezer forintot.

- Nem is értettem az egészet! Miért kellene visszaadnom a pénzt, amikor én sem tudtam arról, hogy a kilencvenes évek elején valaki hozzányúlt az Audihoz? - érvel Horváth István. - Az alatt a hat év alatt, amíg az én tulajdonomban volt a kocsi, háromszor vittem műszaki vizsgára, többször is megcsináltattam rá a zöld kártyát, de a különböző hatóságok egyszer sem jelezték, hogy bármi probléma lenne a járművel. Tisztában vagyok azzal, hogy a Géringer Kft. sem tehet a dologról, de egy jól menő autókereskedés számára talán mégiscsak kisebb érvágás egy százezer forintos veszteség, mint egy rokkantnyugdíjasnak.

Bódai Levente, a Géringer Kft. jogi képviselője azt mondja: egy cég egy jogos követelést nem mérlegelhet méltányossági szempontból, a kárukat pedig csak Horváth Istvánnal szemben tudták érvényesíteni.

Miután Horváth István nem fizette vissza az Audi árát, a Géringer Kft. a bírósághoz fordult. A Tatabányai Városi Bíróság az idén januárban első fokon elutasította az autókereskedés keresetét arra hivatkozva, hogy a cég a jogszabályokban előírtakhoz képest túl későn - az adás-vételtől számított hat hónapon túl - próbálta érvényesíteni a szavatossági jogait.

A kft. fellebbezett: álláspontjuk szerint csak a rendőrségi nyomozás lezárulta után bizonyosodtak meg arról, hogy gond van az autóval, így nem késhettek le a szavatossági joguk érvényesítéséről.

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság az idén áprilisban tárgyalta másodfokon az ügyet. A tárgyaláson váratlan fordulat történt.

Horváth István, aki korábban végig kitartott amellett, hogy nincs miért fizetnie, belement egy olyan megállapodásba, amely szerint visszafizeti a kereskedésnek az Audi vételárát, valamint a bírósági eljárás kilencezer forintos illetékét, cserébe a kft. nem követeli Horváth úrtól a kamatokat, sem a felperesi ügyvéd munkadíját. Az egyezséget a bíróság egy végzéssel hagyta jóvá. Az oroszlányi férfi végig saját magát képviselte a bíróságon, mivel nem volt pénze ügyvédre.

- Nem tudom, mi történhetett velem a tárgyalóteremben - mondja Horváth István. - Teljesen megzavarodtam. A bíró is győzködött, hogy fogadjam el a felperes ajánlatát, mert akkor járok a legjobban. Olyan lelki nyomás volt rajtam, amit nem bírtam elviselni. Csak azután fogtam fel, hogy milyen egyezségbe kényszeríttek bele, amikor már kijöttünk a tárgyalóteremből. Amikor a feleségemnek elmeséltem, hogy mi történt, nem akart hinni a fülének.

Gyötrelmes napok következtek az oroszlányi házaspár számára. Végül Horváth István bement Tatabányára a „nép ügyvédjéhez”.

A megyei igazságügyi hivatal jogi segítségnyújtó szolgálatánál azt a tanácsot kapta, hogy nyújtson be felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróságnál az egyezséget megpecsételő jogerős bírósági végzés ellen, ugyanakkor helyezze letétbe az megállapodásban szereplő 109 ezer forintot.

- A felülvizsgálati kérelem ismeretében is úgy ítéljük meg, hogy a megyei bíróság helyesen járt el - mondja Széplaki László, a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság szóvivője. - Egyáltalán nem biztos, hogy a jogerős végzés az alperes számára valóban hátrányos. Ha ugyanis a megegyezés helyett a megyei bíróság helyt adott volna a felperes fellebbezésének, akkor Horváth úrnak a kamatokat, sőt a felperesi ügyvédi költségeket is ki kellett volna fizetnie. Az ügyben eljáró bíró nem kényszerítette semmire az alperest, csupán felhívta a figyelmét a megegyezés lehetőségére.

- Horváth István a méltányosságot kéri számon rajtunk, holott az egyezségi ajánlatunkkal éppen mi mondtunk le a jogos követelésünk jelentős részéről - állítja Bódai Levente.

- Ez aztán a méltányosság! - fakad ki Horváth István. - Többen is azt tanácsolták, hogy én is perben követeljem vissza attól a kereskedőtől az Audi árát, akitől 1999-ben vásároltam. Vagy támadjam meg a bíróságon azokat a hatóságokat, amelyek hat éven át nem fedezték fel, hogy valaki manipulált a kocsival? De hát honnan lenne nekem pénzem egy több évig tartó perre?

Úgyis tudom, mi lesz a vége a dolognak: bár semmiről nem tehetek, én leszek az egyetlen, akinek ebben az ügyben fizetnie kell!

Veszprémi tudósítónktól

A rokkantnyugdíjas bányász jelenlegi autójával, egy Opel Astrával