A fémek világpiaci árának emelkedése miatt már jó ideje veszteséges aprópénzgyártás zömének beszüntetéséről döntött a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Az 1 és 2 forintos érmével február 29-én fizethetünk utoljára, ezt követően a bankok és a posták még fél évig, a jegybank pedig 2013. március 1-jéig beváltja őket. A kereskedők címletenként ötven, a posta és a kereskedelmi bankok száz darabot kötelesek elfogadni. A bevonás után a készpénzes fizetésnél a kereskedők kerekítenek majd, a bankkártyás fizetést és az elektronikus pénzmozgást a kerekítés nem érinti. A jegybank októberben indít minderről tájékoztatási kampányt.

Hogy mindez, miként hat az árakra, egyelőre nem tudni. Nos, szakértők szerint a kerekítés nehezen becsülhető egyszeri inflációs hatása 0,2 százalék közelében lehet, egytized ide vagy oda.

Bár az MNB szóvivője érdeklődésünkre az utóbbi hetekben azt mondta, hogy a kérdés nincs napirenden, sejthető volt, hogy a takarékos működésre érzékeny új jegybanki vezetőség Simor András elnök vezényletével újra áttekinti, vajon indokolt-e ötforintos áron 1 és tízforintos áron 2 forintost gyártani.

A lapunk tavaly májusban publikált, a bevonás mellett érvelő cikkére az MNB akkori vezetése még úgy reagált, hogy a forgalom igényli ezeket az érméket, s az euró bevezetéséig a címletsorozat már nem módosul. Az utóbbi szűk másfél évben a helyzet csak annyiban változott, hogy míg akkor az előállítás költsége a névérték négyszerese volt, ma már inkább az ötszöröse. Csupán a gyártás leállítása évi másfél milliárd forint megtakarítással járhat, miközben a mindennapi gyakorlat is azt bizonyítja, hogy ezeket az aprópénzeket bizony nem kérjük vissza, nem is hordjuk magunknál. A nemzetközi tapasztalatok szerint a kis névértékű érméknek 15-20 százaléka vesz részt csupán a forgalomban, a többi perselyekben, a lakás különböző eldugott pontjain gyűlik.

A dráguló gyártás oka az alapanyagok iránti olthatatlan szomj. A világgazdaság gyors növekedése, Kína és India látványos fejlődése hatalmas keresletet támaszt a fémek iránt, amelyeknek ára egy éven belül többször is rekordot döntött. Az 1993-ban bevezetett érmékhez a lapkákat egyébként is importálni kell, s a kis címletek alapját is három fém ötvözete adja. Az 1 forintost rézből, nikkelből és cinkből, a 2 forintost rézből és nikkelből verik. Nos, a réz ára a múlt év tavasza óta 7-8000 dollár között ingadozik tonnánként, míg 2004 végén még csupán háromezerbe került. A cink ára három év alatt ezerről négyezer dollár közelébe kapaszkodott föl, jelenleg háromezret kóstál. A nikkel tizenötezer dollárról ötvenezer fölé emelkedett, mostanában harmincezer körül jegyzik.

Az érmesorozat kibocsátása óta forgalomba került 2,9 milliárd darab érme kétharmadát az 1 és 2 forintos adja. Előbbiből egymilliárdot, utóbbiból 880 milliót vertek, ez derül ki az MNB legutóbbi, a második fél év végi állapotot tükröző negyedéves jelentéséből. Az előző év hasonló időszakához viszonyítva átlag kilenc százalékkal növekedett az érmék száma, s ebből az következtethető ki, hogy éves szinten nagyjából 150-160 millió 1 és 2 forintost kell gyártani. A költség tehát hozzávetőlegesen másfél milliárd forint e két érme esetében.

A két érme kivonása ennél nagyobb, de nehezebben számszerűsíthető megtakarítást is hozhat. A pénzforgalom teljes költsége - kezelés, szállítás, tárolás - ugyanis a GDP 0,5 százalékára becsülhető, azaz több mint százmilliárd forintra, s ennek egy részét is meg lehetne spórolni. Számos ország gondolkodik a kis címletek sorsán, az euróövezet egyes tagállamai pedig elfogadják ugyan az 1 és 2 centest, de nem kívánják azokat gyártani.

Vége a világnak.

Nem elég, hogy havi kétszáz pengő fixszel már senki rég nem viccel, hogy nincs már tantusz, ami leeshetne, most vehetünk végső búcsút...

...a forintos labdától,

a ruppótól,

a fiorinitől,

az egy forintért megmondomtól,

a friccstől,

a forintos kártyapartitól,

a bélástól,

a kétforintos daltól,

a kettes fagyitól,

a 4,50-es vegyigyümitől,

a 3,60-as kenyértől,

az 1,50-es szimpla kávétól,

... és filléres emlékeinktől...