A belső rendszerváltás
Amikor belépek a budaörsi, szemmel láthatóan vadonatúj (de legalábbis frissen felújított) filmstúdió kapuján, feszült hangulatra számítok. Ehelyett egy forró kávé és széles mosoly fogad. Ez legalábbis meglepő, ismerve Bartis Attila A nyugalom című regényének nyomasztó hangulatát, amelyből most forgatja Alföldi Róbert élete első nagyjátékfilmjét. A mű a rendszerváltás utáni években játszódik, egy "héjanász az avaron" viszonyban élő anya és fiú története, akiknek szimbiózisát felborítja egy szerelem. Talán mondanom se kell, hogy a happy end ez esetben kizárt.
A műteremben Alföldi Róbert rendező a díszletben (egy polgári lakásbelsőben) épp próbál a két főszereplővel, Udvaros Dorottyával és Makranczi Zalánnal. Tetszik, ahogy Alföldi magázva instruálja Udvarost. Amikor a színészek "belépnek" a figuráikba, hirtelen előbukkan az általam addig hiányolt feszültség. Ezt a megfoghatatlan jelenséget hívják profizmusnak. Hirtelen feleslegesnek érzem magam, hátrébb húzódom. A feladat nélkül csellengő emberek mintha rontanák a jelenet intenzitását. Hasonlóan gondolkozhat a stáb is, mert a felvételt már nem kukkolhatom végig.
Bartis a történet kegyetlenségét a részletek pontosságával éri el - írta Demény Péter a Kortárs hasábjain még 2001-ben, A nyugalom egyik első értékelőjeként. Hozzátéve, hogy az író nem kívánja megkímélni az olvasót: a szöveg úgy veszi föl a legjelentéktelenebbnek tűnő apróságokat, akár egy kamera. Találó a hasonlat, valóban filmen is megvalósítható, átültethető műalkotásról van szó. Bodzsár István producer évek óta készíti elő a mozis változatot (színházi adaptáció már volt, 2003-ban, Anyám, Kleopátra címmel Garas Dezső rendezésében a Nemzeti Színházban), Bartissal közösen Garaczi Lászlót kérték fel a forgatókönyv megírására. Ezután választottak rendezőt,
az első jelöltjük volt Alföldi Róbert.
- Lehet, hogy Bartis Attila nem ért vele egyet, de a nyugalom az, amikor úgy teszünk, mintha működne az életünk. Pontosan tudjuk, hogy ez hazugság - válaszolja Alföldi arra a kérdésemre, hogy ő hogyan értelmezi A nyugalmat. - A regény pont arról szól, hogy ez a nyugalom mennyire igazi, valóságos nyugalom. De nyugalom az is, hogy semmit sem lehet tenni ellene: az életünket meghatározzák a szüleink.
Többen rendszerváltó regénynek is tartják Bartis művét, olyan drámának, amelynek gyökere a kommunista érához kötődik. A múltfeltárások természetesen szemben állnak a majdnem jelen idejű cselekménnyel, a kilencvenes évek Magyarországával, ahol a felszabadulás és a kijózanodás ugyanolyan lelki teher, mint
a múlt.
- Most valami nagyon durvát fogok mondani. A rendszerváltás engem egy cseppet sem érdekel, politikailag egyáltalán nem fontos nekem a regény. Belső rendszerváltásról van benne szó, arról, hány generációnak kell eltelnie, hogy biológiailag megtisztuljunk - érvel Alföldi. A rendező szerint A nyugalom tulajdonképpen mitológiai őstörténet, amely arról szól, mi az, hogy múlt, mi a felelősség. Azt kutatja, hogy mi a szülők és a leszármazottaik viszonya. Alföldi szerint a nagy kérdés, hogy amíg belül nem történik meg az átalakulás, lehetséges-e egyáltalán a külső rendszerváltás.
Ez a konkrét, nagyon erős vélemény nagyon is intenzív munka eredménye. Amikor Alföldit felkérték a rendezésre, már készen volt Garaczi László forgatókönyve. De a rendező azt csak kiindulópontként kezelte.
- Amikor egy rendező bekerül a képbe, természetes, hogy átdolgozza az alapanyagot - érvel Alföldi. És mivel ez első rendezése, és egy filmbe sokkal kevesebb fér bele, mint egy regénybe, meg kellett tanulnia, hogy rengeteget kell kihagynia, és a lehető leggondosabban kiválasztania azt, ami a filmbe bekerülhet. Az alkotó folyamat intenzitását jellemzi, hogy végül a tizedik változatot kezdték el forgatni.
A végére hagyom a legtriviálisabb kérdést, azaz hogy miért rendez filmet egy olyan ember, akit már így is nyugodtan nevezhetnénk korunk polihisztorának.
- Megpróbálom pofátlanul kihasználni a lehetőségeket
- vágja rá Alföldi mosolyogva. - De most komolyan: azért, hogy elmesélhessem ezt a történetet. Rég voltam ennyire boldog munkától.
