Bányamélyen
Ám a lilák csak háromszor mozdultak meg; első gyors akciójukból Tisza mindjárt gólt szerzett, majd - szűk félóra múltán - a 300. első osztályú mérkőzését játszó Kovács kihagyott egy ziccert, hogy aztán az első félidő végén korrigáljon, és a bal sarokba küldje a labdát Tisza szöktetése nyomán (2-0).
Következett a hivatalos pihenő, melynek végén a tatabányai Kristont váratlanul bezárták az öltözőbe, a szünet után pedig még annyi sem történt, mint korábban, azaz úgy festett: huszonketten maradtak benn. A semmittevésen kívül csupán az szökött szembe, hogy ehhez a nihilhez milyen "prímán" alkalmazkodik az Újpest megannyi légiósa. Ha például Theobald csak annyi energiát fektetett volna be pályafutása során, amennyit szombaton, akkor legföljebb a szurkolója lehetne Trinidad válogatottjának, a csapatkapitánya semmiképp sem... A környezet azonban lehúz (nem csupán Újpesten: bárhol Magyarországon), ami még akkor is igaz, ha a 83. percben Dourandi, a külföldiek egyike kihasználta Herbert ütemtelen kimozdulását, és - átmenetileg megszakítva a teljes eseménytelenséget - a hálóba fejelt (3-0).
Többet felidézni e mérkőzésről sokszorosan nehezebb feladat lenne, mint bármely ásványi anyagot a felszínre hozni a bányák legmélyéről...
Újpest-Tatabánya 3-0 (2-0)
Szusza Ferenc stadion, 3000 néző. Jv.: Pánczél.
Újpest: Balajcza - Vermes, Böjte (Regedei, 54.), Korcsmár, Sadjo - Theobald (Lee Do Kweon, 59.), Sándor Gy., Foxi, Radulovic - Tisza (Dourandi, 71.), Kovács.
Tatabánya: Herbert - Pastva, Dienes, Filó, Németh (Farkas, 69.) - Kriston, Balogh Z. (Balogh B., 81.), Weisz, Hajdú - Sándor I. (Caugherty, 46.), Kozák.
Gól: Tisza (3.), Kovács (40.), Dourandi (83.).