Szoktam mondani Schmitt Palinak, hogy nem a csökkenő állami támogatás miatt kellene keseregni, hanem a sikerekkel dicsekedni.

Dr. Nedeczky László ez utóbbit teszi; azt mondja, tartozott magának azzal, hogy elkészítse a XX. század legeredményesebb magyar sportolóinak emléket állító kiadványt. Könyvesboltban nem kapható, mindössze három példány készült belőle. Pontosabban csak egy: az eredetit megtartotta magának, Szabó Lajos, a Sportmúzeum igazgatója csináltatott két másolatot, az egyik az intézményben maradt, a másik a Magyar Olimpiai Bizottság tulajdona lett. Lapozgatjuk az albumot, amely természetesen Puskás Ferenccel kezdődik, majd Papp László következik, a harmadik pedig Gerevich Aladár.

- A három legnagyobbat a nemzet tizenkét sportolója követi, majd nyolcvannégy olimpiai és negyven világbajnok. Két kivétellel valamennyinek megszereztem az aláírását - fáj, hogy Kabos Endréé és Elek Ilonáé hiányzik -, a többségről fotó is van, a lap tetején pedig a sportolóra jellemző mondat.

Lapozgatás közben elkalandozunk, egy-egy kiemelkedő magyar eredményhez személyes emlék is párosul. Van miről mesélni: én magam vagyok a történelem, szokta mondogatni Laci bácsi, és sok túlzás nincs a mondatban. Azt mondja, "civil" dolgaival nem érdemes hosszabban foglalkozni, volt ő minden, éppen csak köztársasági elnök nem. Ádobistaként kezdett - élvezi, hogy fogalmam sincs arról, mit jelent a kacifántos rövidítés -, aztán elárulja, hogy az Állástalan Diplomások Országos Bizottságáról van szó, amelynek büszkének nem mondható tagja volt, majd dolgozott hirdetésipénz-behajtóként, volt rendőrtiszt, ügyvédjelölt, újságíró, cégigazgató, a labdarúgó-szövetség külügyi titkára, mezőgazdasági vállalkozó, végül alig fél évszázadig sportvezető.

- Azt tudtad, hogy három magyar sportolót is megválasztottak sportága huszadik századi legjobbjának? Nem? Akkor figyelj: súlyemelésben Földi Imrét, birkózásban Polyák Imrét, a vívásban Gerevich Aladárt.

A beszélgetés során legkevesebb ötször hozza szóba, hogy őt sosem érdekelte a politika, csak a cserkészettel és a sporttal foglalkozott. Cserkészként az 1929-es, angliai dzsemborin döbbent rá, hogy nyelvtudás nélkül félember csupán: a rokonság elintézte, hogy a Daimler-Benz gaggenaui teherautógyárában lehessen gyakornok, ott tanult meg németül. Az olasszal kapcsolatos szerelem érdekesebb történet: egy bolognai professzor úgy gondolta, hogy a már elsajátított tizenkét nyelv mellé a tizenharmadik legyen a magyar; Nedeczky tanítgatta Magyarországon, aztán cseregyerekként eljutott Padovába, ott meg ő tanult meg olaszul. A harmincas években történt mindez, hogyan is gondolhatott arra, hogy fél évszázaddal később a római Szent Péter téren kezet foghat a pápával, mi több, olaszul kérdezheti II. János Pált, hogy "Szentatyám, mikor látogat Magyarországra?", mire a válasz, "á, mádzsár, jövök."

Nedeczky a BEAC-ban kezdett vívni, aztán, amikor a testület tagja lett, átigazolt a Rendőrtiszti Athletikai Clubba. A BEAC-ban klubtársa volt Ságvári, RAC-versenyzőként pedig a rossz emlékű Heydrichhel is vívott egy németországi kardversenyen (5:4, ide). Laci bácsi szerint a páston és az esti banketten is kifogástalan úriembernek mutatkozott a később prágai hóhér néven elhíresült katonatiszt; ma sem érti, miként változhatott vadállattá korábbi gáláns ellenfele.

- Tudod, hol voltam, amikor megalapítottam a Lokomotívot? Börtönben. A Gamma-ügyben engem is bűnösnek találtak, kaptam három évet, még szerencse, hogy csak nem egészen egyet kellett leülnöm. Elek Ilona intézte el a mindenható Hegyi Gyulánál, hogy a sittről tehessem a dolgom. A Lokomotívból később Törekvés lett, abból meg a mai BVSC.

Amikor kedvenc versenyzőiről kérdezem, végigsimít legendás, reggel-délben-este kifogástalanul fésült haján. Gondolkodik, aztán elmismásolja a választ. Az viszont nem is kérdéses, hogy a szívéhez legközelebb a Tokaj Express nevű párbajtőrverseny áll. "Szöget ütött a fejembe, ha a Martini képes nagy nemzetközi vívóversenyt rendezni, miért ne tehetnénk mi is, miközben reklámot csapunk a tokaji bornak? A hatvanas évek végén elmentem az akkori belkerminisztériumba az ötletemmel, ám az etikai bizottság megtiltotta, hogy alkoholt reklámozzunk. Ha nem lehet, hát nem lehet, így lett a verseny neve Tokaj Express, így lett fővédnök a MÁV, és az akkori vezérigazgató, későbbi közlekedési miniszter, dr. Csanádi György. Az első versenyt 1970-ben rendeztük, azt viszont sosem mondanád meg, hogy ki volt a szponzorunk. A skálás Demján. Három évtizedig a sportág egyik legnagyobb versenyeként tartották számon, aztán a magyar szövetség viszonya megromlott a nemzetközi testülettel, elvették tőlünk a Világ Kupa rangot, ezzel a Tokaj Express is meghalt."

Az európai fővárosok közül csupán Tiranában nem járt. Az ötvenes években jött az ötlet, hogy ki kellene használni a vasutasklub előnyeit. Azt találta ki, hogy egy-egy túrára kocsit kér a MÁV-tól, abban utazhatnak-étkezhetnek-alhatnak; az már csak szervezés kérdése volt, hogy mindig legyen szerelvény, amelyik elvontatja őket. Előfordult, hogy tehervonat után kötötték őket, rendkívüli helyzetben saját mozdonyt intézett a Doktor. Európa-szerte kedvelték a magyar vasutasvívókat; egyrészt, mert valóban szeretni való (és sikeres) sportolók voltak, másrészt, mert rájuk nem kellett költeni, nekik nem kellett repülőjegyet küldeni vagy szállodát fizetni. Kínos helyzetbe csupán egyszer, Nyugat-Németországban kerültek, ahol a kölni állomásfőnök úgy gondolta, az ő vonalaikon a magyarok lepusztult kocsija ne furikázzon, kölcsönadott hát egy minden igényt kielégítőt.

- Engem az összes rezsim kitüntetett, arra viszont sosem jönnél rá, hogy a legtöbbször melyik. Hát a Rákosié: tőlük egyaránt megkaptam a Sport Érdemérem arany- és ezüst fokozatát.

Azt mondja, az életét a Práter ringlispíljéhez tudná hasonlítani: egyszer fönn, egyszer lenn. De csak a szépre emlékszik, viszont azt meg nem tudná mondani, hány testületben választották meg ennek-annak. Rubindiplomás jogász, 2003 óta a Nemzetközi Vívó Szövetség örökös tiszteletbeli tagja; ez utóbbinak igen örül - meg annak, hogy az összes elnökkel kifogástalan volt a viszonya -, a többi nem érdekli különösebben. "Ahhoz ragaszkodtam, hogy a versenyzőim ne csak remek sportolók legyenek, de tanuljanak is. Ha benyitok egy párnás ajtón, mögötte valamelyik tanítványom köszön rám. Erre vagyok a legbüszkébb."

Szerdán lesz 94 éves.