Nehéz, de csinos
Ez a fesztiválok kötelező szívfájdalma: a minket különösen érdeklő programok rendszerint nemcsak ugyanazon a napon, de ugyanabban az időpontban is kezdődnek. Az elmúlt hét végén három helyszínen (MU Színház, A38-as Hajó, Fonó) rendezett Újbuda Jazz Fesztivál eleve kizár minden más opciót: az összes koncert este nyolckor kezdődik, mer' ugye, este nyolc előtt nincsen élet.
A MU Színház felé igyekezvén azonban még csak azon morfondírozunk, amit a mai zenére kevéssé fogékony, a muzsika csúcsának egyértelműen Harangozó Teréz dalait tartó pulttámaszték mondott a kései nyolcvanas években a Pori Jazz Fesztivál közvetítését hallgatva: "egy közepes háziasszony két födővel és néhány fakanállal simán lenyomná ezeket a kóklereket".
A harmadik Újbuda Jazz Fesztivál első napjára tehát komoly művészetelméleti háttértudás birtokában érkezünk. Az 1983-ban keletkezett, Az események titkos története című, a szerző Szabados György, valamint Grencsó István, Vaskó Zsolt és Kobzos Kiss Tamás által előadott darab kapcsán Szabadostól megtudjuk: az opusznak semmi köze a dzsesszhez. Illetve annyi talán mégis, hogy miként a szabadosi életműnek, úgy a dzsessznek is fontos eleme a rögtönzés, s a műfaj érdeme, hogy a zenébe visszahozta az improvizáció módszerét. - A dzsessz számomra mint a szívről, a sorsról szóló költészet érdekes. Az események titkos története konkrétan 1956-ról és a magyar sorsról beszél - metanyelven. 1983-ban sehol nem volt esélye, hogy megszólaljon, csak a dzsesszközegben, ahol az improvizációt értik, befogadják. Az előadás 70-80 százaléka ugyanis mindig ott, a helyszínen születik - mondja a zeneszerző.
- Jöttetek a zúzásra? - ismerős kéz a vállamon. Pénteken, a sejtelmes, lokálpiros fénybe, tompa füstölőillatba burkolózó A38 állóhajón már senki sem mondhatja, hogy az estének nincs köze a dzsesszhez. A Grencsó Kollektíva olykor tényleg korrekt zúzást vezet elő, mint később Mats Gustaffson is: a világhírű svéd baritonszaxofonos szólókoncertjét egyszerre övezi zajos siker és kényszeredett mosoly; többen a disznó- vagy elefántvágás hangkulisszáit vélik felfedezni, mások elragadtatva tapsolják vissza a színház, a kortárs tánc és költészet artistáival is gyakran együttműködő művészt. Ulrich Gumpert kvartettje aztán a zenei performance-okra nem különösebben fogékony közönséget is a székhez szegezi: krimibe ojtott free és egyéb műfaji játékok, rögtönzéspárbajok, vastapssal végződik a péntek.
Hogy aztán szombaton, a Fonóban megint ne nagyon értsük a dolgokat. Mert az oké, hogy Szalóki Ágival szembe jött Karády Katalin, és ennek eredménye egy egész estét betöltő koncertprogram lett - de mit mondhatnak ma ezek a majd hatvanéves, kicsit halálos slágerek? - Karády ellenállhatatlan erővel, határozottan, finom, kedves iróniával, időtálló módon beszélt időtálló dolgokról - mondja a korábban népdalokat a dzsesszel összesimító Szalóki Ági. - Karády korszakai bizonyos szempontból ugyanazokon a zenei gyökereken alapultak, mint a korabeli dzsesszdalok - fűzi hozzá a zenekar gitárosa, Juhász Gábor.
Rutkai Boriék remek punktangója viszont valahogy mégis kakukktojás ezen a feszten. Igaz, valószínűleg az egyik legfinomabb. Mert persze a verniszázsok, valamint a fesztiválok népszerű, sokoldalú Specko Jednójának a Fonó dzsessz-színpada is jól tud állni, ha akar. Akart.
Hazafelé menet aztán kis keser: ha állandóan arról megy a disputa, hogy a magyar dzsessznek még mindig nincs elég nagy tere, illetve szerepe az úgynevezett általános zenei kultúrában, akkor ennek megváltoztatására talán mégsem a blokkosítás a legjobb módszer. Mert igaz ugyan, hogy míg a szintén szeptember első hétvégéjén megrendezett Debreceni Jazz Napok főleg lengyel vonatkozású programokból állt az idén, az ezzel egy időben megrendezett újbudai fesztivál nemzetközileg és hazailag is kicsit szélesebb, kísérletezőbb skálán mozgott, a következő hétvégén sorra kerülő Mol Jazz Fesztivál pedig a mainstreamebb vonalat viszi - vajon nem tűnik-e elhibázott döntésnek ennyire egymásra szervezni ezt a három, meglehet, különböző, de mégiscsak dzsesszes programsorozatot?
Ahogy Rutkai Bori mondaná: nehéz, de csinos kérdés.
