Embertelen büntetés az életfogytig?
Komoly esélye lenne a sikerre annak, aki a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés miatt a strasbourgi bírósághoz fordulna - állítja egy korábbi tanulmányában Bán Tamás nemzetközi jogász, az ENSZ törvényes fogva tartást vizsgáló munkacsoportjának tagja. A Fidesz álláspontja ezzel szemben az, hogy sorozatgyilkosokat szabadítana a kormány a társadalomra, ha megszüntetné ezt a büntetési nemet, és lehetővé tenné a feltételes szabadulást.
Az életfogytig tartó börtönbüntetés kiszabását nemzetközi dokumentumok nem tiltják ugyan, ám például az Európa Tanács (ET) miniszterek bizottsága leszögezte: minden elítéltnek biztosítani kell a jogot arra, hogy bizonyos idő eltelte után felülvizsgálják a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségét. Ez az ajánlás egyébként nemcsak az "életfogytosokra", hanem - nyolc-tíz fegyházban töltött év után - mindenkire vonatkozna. Az ET egy másik bizottsága pedig kimondta, hogy "valakit a szabadulás reménye nélkül bebörtönözni embertelen büntetés".
Az emberi jogok és szabadságok védelméről szóló európai egyezmény tételesen tiltja a kegyetlen vagy embertelen büntetések alkalmazását, bár a strasbourgi bírósághoz eddig az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban kifejezetten erre hivatkozással nem érkezett panasz. A szakértő azonban - az eddigi ítélkezési gyakorlat alapján - úgy véli, egy alaposan indokolt beadvány alapján valószínűleg elmarasztalnák Magyarországot. A tényleges életfogytig nem egyeztethető össze ugyanis az államnak az emberi jogi egyezményből eredő kötelezettségeivel.
Aggályos az is, hogy az "életfogytosok" fogva tartási körülményei mennyiben egyeztethetők össze az egyezménnyel. Erősen kifogásolható például a magánzárka, amit nemzetközi ajánlások csak kivételesen és rövidebb ideig alkalmazható különbüntetésnek tartanak, és az elítéltek teljes elszigetelése sem elfogadott módszer. Vagyis: az életfogytig tartó börtönre ítéltek elhelyezésének magyarországi gyakorlata is erősen kifogásolható.
A német és az olasz alkotmánybíróság már a hetvenes évek derekán elvetette ezt a büntetési nemet. Nem tartották ugyan az alkotmánnyal ellentétesnek, ha valakit életfogytig tartó börtönre ítélnek, ám az ilyen büntetés alkotmányosságának feltétele a szabadulás jogi - vagyis legalább elméleti - lehetőségének biztosítása. Kérdéses, hogy a magyar Alkotmánybíróság miként vélekedne erről; egy kísérletet ez is megérne.
Akár tetszik ez valakinek, akár nem, Magyarország sem hagyhatja figyelmen kívül az európai jogfejlődésben tapasztalható tendenciákat - hangsúlyozta kérdésünkre Kondorosi Ferenc, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára. Ezért szerinte az új Btk. előkészítése során megkerülhetetlen a tényleges életfogytig tartó börtön kérdése. Természetesen senki nem akar sorozatgyilkosokat a védtelen polgárokra szabadítani - fogalmazott -, ám mindenki számára biztosítani kell legalább az elméleti lehetőséget arra, hogy egyszer kiszabadulhat. Így egyszerűbbé válna a büntetés-végrehajtás dolga is, hiszen aki tudja, hogy örökre a rácsok mögött marad, szinte kezelhetetlenné válik, és ha teheti, akár újabb súlyos bűncselekményeket is elkövet. Az államtitkár ugyanakkor kiemelte: a tényleges életfogytig tartó börtönre ítéltek esetében az új Btk. elfogadása után csupán a szabadítás lehetőségének vizsgálata lenne kötelező, és nem a rab tényleges kiengedése. Egyébként minderről egyelőre csupán szakmai munkaanyagok készültek. A kormány még nem döntött.
