Három a harmadikon
- Mi is azt gondoltuk, hogy Gay "rohan haza Amerikába", de trénereink másként döntöttek - szólt a váltóban negyedik Leroy Dixon. - Mi, versenyzők azt csináljuk, amit mondanak nekünk. De nyertünk, nem?
De.
Más kérdés, hogy a jamaicaiaknál - naná - a világcsúcstartó Asafa Powell vállalta a végső etapot, s a negyedikről fölhozta egységét a második pozícióig, erősen rámenve Dixonra. S hogy miért nem jött össze - 100 méter után újra - a II. Gay-Powell-csata? Talán azért nem, mert az amerikai vezetés kockázatosnak tartotta a kimerült vb-elsőt odaállítani a véghajrára...
- Megvan!
Ez az összegzés már a korábbi vb-bronzérmes Zsivoczky Attiláé, aki tizenkettedik lett a világcsúcstartó cseh Roman Sebrle diadalával zárult tízpróbában. A sokáig sérült magyar versenyző előtt csak az a cél lebegett, hogy elérje a 8000 pontos olimpiai szintet; 8017-et szerzett... A negyvennégy éves (!) Czukor Zoltán viszont nem érte el a minimumot: kizárták az 50 km-es gyaloglás során.
- Micsoda kettős ünnep!
Meseret Defar nem fért a bőrébe, midőn megnyerte a női 5000 küzdelmeit. Értsük meg őt: a világrekorder etióp hölgy győzött már olimpián, s - 3000-en - két tető alatti vb-n is, de szabad téren még nem hódította el a földkerekség legjobbja címet (ezüstje azért volt, 2005-ből). Ám mást is ünnepelt e kitűnő futó: táblával a kezében azt, hogy országa az idén ezeréves. S bár szép a három kenyai előtt kivívott diadal, lehet tűnődni, mi van akkor, ha a 10 000 győztese, az 5000 címvédője, a honfitársnő Tirunes Dibaba véletlenül rajthoz áll...
A - vasárnap esti - férfi 5000 mezőnyéből ugyancsak hiányzott néhány név, ellenben ott volt például a címvédő, Benjamin Limo. Ehhez képest a kenyaiból amerikaivá lett, itt, Oszakában 1500 méteren már győztes Bernard Lagat úgy hódította el az aranyat a 2003-ban nyertes exhonfitárs, Eliud Kipchoge előtt, hogy komoly eredménye nem volt e távon. Meg hogy Limo utolsó lett... És a hajrá, Lagat?
- Mindenki az utolsó körig várt. Én az utolsó száz méterig, és a "kis" versenyben én voltam a jobb!
Férfi 800-on - jóllehet a címvédő Rashid Ramzi kiesett az elődöntőben - akadt tipp a befutóra, erre mi történt? Az a kenyai Alfred Kirwa Yego dobta magát elsőként a célba, aki tizenkettedik a világranglistán, s medált még nem szerzett e kategóriában. Pedig fellépett az - egyebek között - olimpiai bajnok Jurij Borzakovszkij, továbbá két korábbi tető alatti vb-első, Mbulaeni Malaudzi és Wilfried Bungei is... A győztest egyébként sokáig "pofozni" kellett:
- Nem, nem, nem hiszem el, hogy én vagyok az, aki nyertem!
Bódultnak mutatkozott a magasugrás új klasszisának számító Blanka Vlasic is: 205 centis világbajnok mutatványától táncot lejtett a léc alatt. A vert mezőnyben a címvédő Kajsa Berqvist (kilenc érem világversenyekről), valamint az ötkarikás bajnok, kétszeres fedett vb-első Jelena Szleszarenko... Vlasic májustól szeptemberig 204-ről 207 centire "emeltette" a lécet, így sokan azt vizionálták, hogy a huszonnégy éves sportoló megdönti a bolgár Sztefka Kosztadinova húszesztendős, 209-es világrekordját. De nem. Még nem?
Amúgy a Daily Yomiuriban megható cikket olvastam az afgán Fatima Mohammadiról, aki utolsó, 69. lett női 100-on (16,17-tel), ugyanakkor - világbéke, egyenlőség! - ittlétével büszkeségből és emberi jogból kívánt példát mutatni a glóbusz hölgyeinek.
Na, ő meg ezért jött.
