Hazai pályára állítva
A sehol sem jegyzett macedón Rabotnickitől tavaly kapott, kijózanító pofon óvatosabbá tette a DVSC-t a svéd Elfsborggal szembeni továbbjutás esélyeinek megítélésében, s a félelem - mint tudjuk - nem volt alaptalan: akárcsak egy évvel korábban, ismét a kvalifikáció második körében búcsúzott az együttes a BL-től. Vagyis maradt az a bizonyos három hazai vas, melyet még tűzben lehet tartani...
Noha a debreceniek az idén sorozatban harmadik alkalommal nyerték meg a magyar bajnokságot, azt talán nem kell hosszasan bizonygatni, hogy a játékosok sem tartják sokra a hazai küzdelmeket; aki teheti, az első adandó alkalommal külföldre "dobbant". Számukra a jó nemzetközi szereplés lehet a legjobb ajánlólevél, elég csak a két évvel ezelőtti sorozatban időnként villogó Halmosi, Máté, Éger vagy Bogdanovics példáját említeni. Most, a svédországi Borasban ettől a reménytől is búcsút vettek a debreceni legények, akiknek az újabb bizonyítási lehetőséghez ismét bajnokságot vagy kupát - netán mindkettőt - kellene nyerniük. (A Liga Kupa elhódításával járó Intertotó Kupa-indulás csak vészmegoldásként jöhet szóba a cívisvárosban.) Eszerint tehát maradt motiváció játékosnak, edzőnek, vezetőnek és szurkolónak egyaránt, mégis becsúsztak az első fiaskók: az úgynevezett ligacsapat kikapott Diósgyőrben, és hasonlóan járt az "egy" az MTK otthonában.
- Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a nemzetközi kupákból kiesve itthon is hullámvölgybe kerül a csapat - ad magyarázatot Szima Gábor klubelnök, a DVSC Futballszervező Zrt. többségi tulajdonosa. Hozzáteszi: éppen a korábbi évek szereplései bizonyítják, hogy a társulat képes kimászni a gödörből, s úgy véli, ez rövidesen most is megtörténik. A DVTK otthonában a két napra rá esedékes, MTK elleni bajnoki találkozóra készülő rutinos játékosok nem játszottak, ettől függetlenül a klubelnök szerint akár a debreceniek is győzhettek volna. Más kérdés, hogy a Hungária körúton így is kikapott az első csapat, amely - így Szima - elsősorban nem a bírói tévedések, hanem második félidei gyenge játéka miatt veszített.
Futballberkekben sokszor hallani, milyen hosszú a DVSC kispadja, mennyire erős a kerete. Az elnök csalókának tartja ezt a képet, mert a harmincas játékoslistán valójában csupán huszonkét profi játékos található, a többiek még nem egyenértékűek velük, csak szépreményű fiatalok. Márpedig, ha a jobbak közül néhányan megsérülnek, nemhogy két csapatot nem lehet kiállítani, még a kispad sem lesz anynyira hosszú. Hazai szinten, persze, ennyi is elég lehet. Akkor is, ha ebben az esztendőben nőtt a riválisok száma, és Szima Gábor lehetséges dobogósként a ZTE, a Honvéd, az Újpest és az MTK mellett a Győrrel is számol.
- Az idén többesélyes a bajnokság, mint az előző bajnokságban, és a rajt után öt fordulóval merészség lenne kijelenteni, hogy a DVSC végez majd az első helyen. A sportban éppen az a szép, hogy nem mindig a legesélyesebb versenyző ér célba elsőként, különben hol maradna az izgalom - vélekedik Szima Gábor. Rövid eszmefuttatását azért azzal zárja, hogy nehezen tud másik együttest elképzelni a dobogó legtetején. Annál is inkább, mert a klub szeretné a nemzetközi porondon is igazolni a magyar futballrajongók nagy többségének a véleményét, miszerint a Debrecené a legerősebb alakulat a hazai mezőnyben.
- Hat éve állok a klub élén, azóta a csapat minden évben részt vett valamelyik nemzetközi klubtornán. Ennyi idő alatt sok tapasztalatot szereztünk, utólag már tudjuk, mit csináltunk jól, és mit rontottunk el. Mindezt kamatoztatva akarunk újra kilépni a nemzetközi színtérre, mert a körülményeink jövőre sem lesznek jobbak, a klub nem képes több pénzből gazdálkodni, s nem tudunk a mostaniaknál lényegesen nagyobb tudású játékosokat igazolni - összegez az elnök. Hozzáteszi, a DVSC-t működtető gazdasági társaság erejéből nem telik stadionépítésre, ez a feladat az önkormányzatra vár. Így aztán a joggal elégedetlenkedő szurkolóknak sem ígérhet komfortosabb kiszolgálást a jelenlegi létesítményben, mert az illemhelyek és a közvilágítás felújítása, a lelátóra vezető utak rendbetétele is a létesítménytulajdonos, valamint a fenntartó szervezet hatáskörébe tartozik. Szima Gábor azonban megoldást is tudna a problémára: ahogy a Főnix Csarnokot egy litván létesítmény terveinek kopírozásával építették fel, úgy az Elfsborg tizenhétezres arénáját - melynek két évvel ezelőtti költsége mintegy hárommilliárd forint volt -, kellene "átültetni" Debrecenbe. Szerinte ez lenne a legfontosabb lépések egyike az európai felzárkózáshoz vezető úton.
