Pártjaink rájöttek, hogy hétvégén, amikor többnyire alig történik valami, a média mindenre ugrik, csak hogy anyagot produkáljon. A legnagyobb sületlenség, érdektelen szóvirág is nyilvánosságot kap, olyan is, ami hét közben a kutyát sem érdekel. A kommunikációs agytrösztök kényszeresen gyártják a hétvégi politikai áleseményeket, amelyekre aztán a másik oldal éppen ügyeletben lévő "megmondóembere" rögtön válaszol is. Ha tudja, mi történt, ha nem, ha ért hozzá, ha nem. Mert válaszolni kell.

Jobb sorsra érdemes kormányszóvivők szombat-vasárnapi váltásban fogyasztóvédelmi ellenőrt alakítanak, amire rögtön megpróbál "mondjon le" típusú riposztot adni az ellenzéki szakpolitikus. Mindenki elégedett, hiszen bekerült a médiába. Rosszabb esetben olyan nyilatkozik a hétvégi uborkaszezonban, aki nem ért a témához, és szavaiból az is kitűnik, hogy nem is tudja, mire reagál valójában. Ahogyan most szombaton tette Deutsch-Für Tamás az Államreform Bizottság lapunkban megjelent javaslataira. Lánglelkűen megvédte a magyar családok százezreinek már igénybe vett lakáshitel-támogatását, amelyet azonban éppen senki sem akar elvenni. Az Államreform Bizottság sem, amelynek javaslatairól ráadásul nincs is semmiféle politikai vagy kormánydöntés.

Ilyen megalapozottságú zsigeri politikai nyilatkozatok közepette aztán ne is lepődjön meg senki, ha nem sikerül higgadtan megvizsgálni azt, hogy érdemes-e fenntartani az újonnan felvett lakáshitelekre is az állami támogatás jelenlegi formáját. Indokolt-e még egyáltalában ez a dotáció, és ha igen, akkor ennek a mostani-e a legjobb formája. Nem lenne pedig nehéz észrevenni, hogy a lakáshiteleket felvevők aláírásukkal szavaznak: ma már többen igénylik a nem támogatott devizaalapú kölcsönöket, mint az állami dotációs forinthiteleket. Alighanem azért, mert nekik ez jobban megéri. Talán érdemes lenne erre reagálni a támogatási feltételekben is.

De nem lehet, mert a lakáshitel legalább olyan szent tehén a magyar politikában, mint a gázártámogatás. Utóbbi lefogyasztásába és igazságosabbá tételébe úgy-ahogy bele mert vágni a kormány, de még egy ilyen frontot már aligha nyit. Nemcsak az ellenzék totális támadása miatt. A saját hátországa sem sorakozna fel mögötte. Az ingatlanadó sorsa jól mutatja, hogy a szocialista parlamenti frakció már nem szívesen adná a szavazatát több "népszerűtlen" döntéshez. Nincs már olyan messze a következő választás.

Ezért aztán az Államreform Bizottság javaslatainak politikai súlya egyre kisebb. Inkább csak annak a listája, hogy mi az, amit a kormánynak még érdemes lenne megfontolnia, de már nem biztos, hogy lesz hozzá elég bátorsága.