A Káposztás utcai mérkőzés nyitó tíz percében a soproniak ütköztek, becsúsztak, megelőztek, koncentráltak: mintha futballoztak volna... S intenzív támadójátékával el is ért annyit a csapat, hogy a 10. percben beszerencsétlenkedett magának egy gólt a vendégegyüttes. A soproni játékengedélyét csak az összecsapás előtti órákban megszerző szerb Belics közeli lövése a védőkről a másik új légiós, Tchana elé pattant, aki bekotorta a labdát a hálóba.

Ám a Sopron ezzel a maga részéről befejezettnek nyilvánította a találkozót. Ugyanakkor a szurkolók megrökönyödve látták, hogy a Nyíregyháza a pályán marad, mi több, támadásokat vezet. A hazaiak sértődötteknek látszódtak, még a kispadra meg a nézőtérre is ki-kinéztek, hogy akkor most mi van, mit akar itt még az ellenfél? Mentségükre legyen mondva, a bírónál nem reklamáltak a lefújásért.

A nyíregyházi Montvai és Moldován vezetett néhány átgondolt, ügyes akciót, míg a 25. percben Miskolczi megszerezte az egyenlítő gólt: huszonkét méterről eleresztett labdája a védőkön irányt változtatva jutott a hálóba. Nem sokkal később Montvai szemfüles paszszából Moldován került helyzetbe, ám a csatár megszégyenítően elegáns gólt akart rúgni, s átemelését lehúzta Varga, a hazai kapus.

A mérkőzés egyébként a megszámlálhatatlan hiba és a soproniak teljes tanácstalansága ellenére sem volt unalmas, tekintve hogy a szervezetlenség, a káosz változatosabbá, kevésbé kiszámíthatóvá teszi a játékot... Igaz, futballt már nem láttunk.

A szünet kezdetekor még nem volt tudható, hogy a továbbiakban a tombolahúzás lesz az este legizgalmasabb mozzanata. A polgárosult Sopron szinte minden vendéglőse fontosnak tartotta, hogy vacsorára hívja a kisorsoltakat, így a 3170 néző közül sokan vigasztalódhattak utalványokkal. Azonban meg kell jegyezni: ha a hűség városának csapata úgy folytatja a bajnokságban, mint ahogyan tette a második félidőben, akkor idővel feltehetően több lesz a felajánlott ajándék, mint a néző.

Nem hozták el a felüdülést a cserék sem. Az Újpestről érkezett, s még az első félidőben becserélt Hullám Attila sem javított a helyzeten, de ezért elsősorban nem ő kárhoztatható. A bal szélen rendre annyira üresen maradt, hogy pókerezhetett volna a szurkolókkal, de a társakat ez láthatólag nem érdekelte különösebben.

A térfélcserét követően Tchana és Belics révén olykor újra veszélyeztetett a Sopron, született egy lesgól, akadt néhány vitatható, bizonytalan partjelzői zászlólengetés. A nyíregyházi védők azonban - élükön a mezőnyben messze legjobb Ambrusz Árpáddal - visszaverték az unott ostromokat. A Debrecenben korábban a perememberek közé tartozó Tchana később már csak a bíróval volt elfoglalva, ám ezt vélhetően megbocsátották neki csapatának vezetői, mivel ők is hasonló indulattal minősítették az egyébként nagyobbat nem hibázó dirigenst.

A sajtótájékoztatón a Nyíregyháza menedzsere mindenesetre igazságos eredménynek tartotta az 1-1-et. Azt már nem tudom, hogyan vélekedett a 90 percről az a vendégjátékos, aki a meccs előtt Magyarországnak is igazságot követelő trianoni pólóban mutogatta magát. Nem derült ki, hogy a meze alatt hagyta-e a trikót, s ha igen, megmutatta volna-e, ha gólt talál.

Tudniillik ez a veszély nem fenyegetett.

SOPRON-NYÍREGYHÁZA 1-1 (1-1)

Sopron, 3170 néző. Jv.: Mészáros.

Sopron: Varga - Farkas, Dlusztus, Sifter, Ködöböcz (Freud, 60.) - Gyömbér, Pintér, Giura (Reinhardt, 84.), Dancs (Hullám, 34.) - Belics, Tchana.

Nyíregyháza: Lazareanu - Zaleh, Bagoly (Sipos, 53.), Ambrusz, Cornaci - Miskolczi (Minczér, 55.), Zabos, Hegedűs, Lippai - Montvai, Moldovan (George, 79.).

Gól: Tchana (10.), Miskolczi (25.).

Estek, keltek