Fogják és viszik a vevőt
Az új belépőkkel, illetve a forgalomcsökkenéssel éleződő verseny mára jócskán elmosta a határokat a hagyományos értelemben vett élelmiszer-nagykereskedelmi és
-kiskereskedelmi tevékenység között. A kiskereskedők bevételének egy jó része a viszonteladók kiszolgálásából származik, de "sok kicsi sokra megy" alapon a nagykereskedők sem vetik meg a kisebb kosárértékkel jelentkező lakossági vevőt. A kilencvenes évek vége óta gyakorlatilag töretlen a hipermarketek forgalomnövekedése, de a velük való versenyben a piaci várakozásokon felül teljesítettek a közös beszerzési hálózatba tömörült hazai kisboltláncok is. Ezzel párhuzamosan azonban folyamatosan csökken az önálló kis élelmiszerüzletek, vegyeskereskedések aránya. Az őket kiszolgáló nagykereskedőknek - elsősorban a Cash & Carry- (fizesd és vidd - C+C-) láncoknak - egyre komolyabban neki kell gyürkőzniük, ha lépést akarnak tartani a felfejlődő konkurenciával.
A hazai boltláncok ugyanis szintén célba vették a függetleneket: regionális elosztóközpontjaik másokat is fogadnak, és bevételük durván egyharmada a két "hivatalos" Cash & Carry-lánc, a Metro és az Interfruct bevételének. Ami viszont a hazai láncokat és a két Cash & Carryt egyaránt komolyan érinti, az a diszkontok, jelesül a Profi, a Penny és a Plus mellett a felfejlődő Lidl, illetve a nemsokára startoló Aldi elkövetkező évekre prognosztizált térnyerése. Az ugyanis a GfK Hungária 2006-os stratégiai elemzéséből kiderül: a diszkontok elsősorban a független, illetve valamivel kisebb mértékben a hálózatba szervezett kisboltoktól visznek el forgalmat. Bár a megkérdezett nagykereskedők többségében úgy nyilatkoztak, hogy kiskereskedő partnereik hosszú távon előnyben részesítik az általuk nyújtott sokrétű szolgáltatások és a nagyobb termékpaletta nyújtotta előnyöket, azt ők sem igazán tagadták, hogy a diszkontok megjelenése az ő életüket sem teszi éppen egyszerűvé. Viszont a nagykereskedők elvileg a hotelek, éttermek beszerzéseiből (együttesen: horeca) származó bevételekkel még korrigálhatják a kisboltok csökkenéséből fakadó forgalomcsökkenést.
Persze nem lenne teljes az élelmiszer-nagykereskedelemről alkotott kép a független, hagyományos és jellemzően egy termékkörre koncentráló nagykereskedő cégek nélkül. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) nagyméretű kereskedelmi láncokról írt 2000-es tanulmányából már kiderül: a nagykereskedelem koncentráció terén egy lépéssel a kiskereskedelem előtt jár, ami mögött a "hagyományos" nagykereskedelmi cégek jó részének a visszaszorulását kell érteni. Piaci jelentőségüket azonban megnyomja az a vélekedés, hogy a meglévő független nagykereskedői cégek egy része az, amely egyben a szürke-, illetve a feketekereskedelem terepét is jelenti. Erre is utalhat Tokaji Zsoltnak, a Metro marketingvezetőjének a megjegyzése, miszerint sok a számla nélkül dolgozó nagykereskedés, amivel a minden törvényi előírást betartó nemzetközi kereskedelmi vállalkozások nem tudnak versenyezni.
Egyébként a feketekereskedelemmel kapcsolatos találgatásokban teljes az egyetértés a versenytársak között. Ezt úgy lehet összefoglalni, hogy létezik és jelentős is - ám a piaci szereplőknek még csak tippjük sincs rá, hogy mekkora forgalomtól esnek el miatta. Hogy csöppet sem kis összegről van szó, mutatja: az Országos Kereskedelmi Szövetségnek (OKSZ) évek óta kiemelt témája a feketekereskedelem kérdése, amely a Cash & Carry nagykereskedelmi hálózatot különösen komolyan érinti. Nem véletlenül jegyezte meg Bránát István, az Interfruct ügyvezető igazgatója, miszerint ők a "a VPOP egyik legnagyobb szurkolótábora". A "számlamentes" forgalomnak ugyanis igencsak tetemes része a kisboltokon keresztül bonyolódik le, különösen, hogy a napi fogyasztási cikkeken belül a jövedéki termékek számítanak a feketepiac slágertermékeinek - márpedig a kisboltokban jellemzően magasabb ezeknek a termékeknek az aránya, mint a nagyobb eladóterű versenytársaiknál. Ha lehet, a másik piaci közmegegyezés az, hogy voltaképpen senki sem tudja biztosan, mekkora lehet a teljes hazai élelmiszer-nagykereskedelmi forgalom. Ezt lassan egyébként is helyesebb úgy körbeírni, miszerint az az összeg, amit a kis- és közepes boltok árubeszerzésre költenek.
Nem lehet ugyanis kihagyni a "nagykereskedelmi" tevékenységnek sajátos terepeként a hipermarketeket és a diszkontokat sem. Ezeknek a sokszor rendkívül nyomott akciós áraik éppenséggel a viszonteladók számára is csábítóak lehetnek. Ahogy Linzmayer Attila, a Real Zrt. marketingigazgatója mondja: egy-egy terméknél esetenként nyilván igaz lehet, hogy a kisboltos a hipermarketből vagy a diszkontból vásárol be, azonban a hálózaton belüli együttműködés fő előnye éppen a közösen képviselt, sokrétű termékkör, illetve a szolgáltatási háttér. Azon pedig semmi sem múlik/múlhat, hogy a hálózati partner időnként kiszalad egy-egy kifutó vagy akciós tételért a legközelebbi nagyáruházba. Az általunk megkeresett hipermarketek szóvivői meglehetősen szarkasztikusan nyilatkoztak. "Nyilván nekünk az lenne a legjobb, ha a beérkezett terméket valaki egy az egyben megvásárolná" - mondták egy helyütt. Az ezzel kapcsolatos dilemma lényege számukra az, hogy a lánc a versenyhivatal vagy a fogyasztóvédelem bírságaitól tart-e jobban. Ha ugyanis idő előtt kifut az akciós termék, akkor a GVH bírságol, ha pedig túl kevés árut adnak ki a szigorúan lakosságinak vélelmezett vevőnek, akkor a fogyasztóvédelem. Jobb híján így a feltűnően jó, dömpingáras akciós termékeknél, mondhatni, kidekázott vásárlási limiteket állapítanak meg. Bár természetesen mindenütt van a céges vásárlóknak jellemzően pár százalékos arányuk, durva torzítás lenne ebből a kiskereskedők, az éttermek vagy a hotelek, vagyis a viszonteladók vásárlásainak arányára következtetni.
Ebben a sokirányú piaci erőtérben mindenki úgy lavíroz, ahogy tud - pontosabban megpróbál a lehetőségeiből előnyt kovácsolni. A Metro stratégiája szerint a nyolcszázezer állandó élelmiszer viszonteladóra fókuszál, így Tokaji Zsolt szerint az egy vásárlóra jutó átlagos vásárlási érték is folyamatosan nő. Ezzel szemben az Interfruct ügyvezetője, Bránát István a szálloda-éttermi szektor (horeca) forgalomnövelésében, az áruházlánc regionális terjeszkedésében és a kiszállításos tevékenység bővítésében látja a jövőt, illetve az Interfruct forgalmának 15-20 százalékában a lakossági vevők "fizetik és viszik" el a portékát. Ennek megfelelően az újonnan épülő áruházaikat úgy alakítják ki, hogy a hipermarketekre emlékeztető "élménybevásárlásra" is lehetőséget tudnak nyújtani. A hazai Cash & Carry-lánc az elmúlt időszakban kínálatát és a termékek kiszerelését is a piaci igényekhez alakította. A fejlesztéseknek persze megvan az áruk - Bránát István szerint a jövő egyértelműen azoké, akik most beruháznak, ezért 2008 végéig egymilliárd forintot fordítanak a régi Interfruct-áruházak megújítására, informatikára és a gépjárműpark fejlesztésére.
Igaz, megjegyzendő, hogy a 2006-os év mindkét C+C-lánc bevételeit szép kerek összegűre koptatta - legalábbis a Mai Piac és az AC Nielsen által összeállított toplista szerint. A Metro a 2005-ös 256 milliárddal szemben 2006-ban 250 milliárdot, míg az Interfruct 2005-ös bruttó 56,5 milliárdos árbevételével szemben a 2006-os évről 50,1 milliárdról számolt be. "Nem kergetünk illúziókat" - mondja Bránát István, aki a folyamatban lévő fejlesztések nyomán 2007-re már 53 milliárdos árbevételt vár. Szavaiból kiderül: szívós küzdelemre kell felkészülni, ahol éves szinten a reálértéken számolt 5-10 százalékos forgalombővüléssel már elégedett lehet a kereskedő. A Metro részéről Tokaji Zsolt erről egyelőre nem kívánt találgatásokba bocsátkozni, úgy nyilatkozott, hogy az idei nehéz viszonyok ellenére 2007-re növekedést várnak.
