Az idegenkezűséget ugyanis csak formalitás volt kizárnia a rendőrségi szakértőnek, hiszen a gyárban mindenki tudta: Jacques X. is az lett. Vagyis öngyilkos. Ez már az ötödik eset a PSA Citroennél február óta. A francia sajtóban nyomon követhető nyilatkozatok szerint mindenki "megdöbbent", "megrökönyödött", "a vizsgálatok a szakértők bevonásával folynak" - ám a miértre nincs egyértelmű válasz. Jean-Luc Vergne, a vállalatcsoport humánerőforrás-igazgatója nem is titkolta ezt, amikor a Le Monde-nak nyilatkozott. - Teljesen értetlenül állok a helyzet előtt. Munkaszervezés, biztonság - ezekben otthon vagyok. De öngyilkosságok? Erre nem képeztek ki - mondja.

A 42 éve alapított Peugeot - amelyet továbbra is a névadó család ural - a Citroennel összeházasodva Európa második legnagyobb autógyára a Volkswagen mögött. A számok imponálóak: öt százalékot hasít a világpiacból, naponta 14 ezer jármű gurul le a szerelőszalagról, évente csaknem kétmillió Peugeot-t és másfél millió Citroent adnak el öt kontinensen. Ehhez persze kisebb bizonytalanság járul: az eladások 600 ezer járművel elmaradnak a céltól, a forgalom 0,7 százalékkal visszaesett, s négyezer alkalmazottól válnak meg végkielégítéssel, korengedményes nyugdíjazással a francia gyáregységekben.

Az öt öngyilkosság mégis lámpát gyújtott a fejekben: a munkások túlterheltséggel és a munkahelyi magánnyal magyarázzák a rejtélyes haláleseteket. - Azelőtt vertük a blattot, együtt ettünk, ma már a fiúk kint SMS-eznek és cigiznek a szünetben - magyarázta Patrick Schorr, a Munkáserő szakszervezet veterán, 78 éves aktivistája. Ronald Laventin, a mulhouse-i karosszériarészleg dolgozója (31) hozzáteszi: az új munkaszervezés tagadhatatlanul meghozta ugyan a gyümölcsét, de megszűnt a holtidő, a dolgozók idejét száz százalékban lekötik, a "munkahelyi szocializációnak" vége.

Hosin, kaizen, karosi - ezek japán szavak. A PSA Citroenhez a Toyotától jöttek. Az első kettő egy teljesítményhatékony módszert, illetve teljesítményoptimalizálást takar. A harmadik jelentését a magyar nyelv kifejezéssel írja körül: "halálra dolgozza magát".

- Korábban a munkahelyi öngyilkosságok igen ritkák voltak. A jelenség nagyon konkrét helyzetekben bukkant fel: így például a vidékről való elmeneküléskor, ami az agrárium rettentő válságát kísérte - fejtette ki véleményét Christophe Dejours pszichiáter és munkapszichológus. Úgy látja viszont: az elmúlt évtizedben nyugtalanítóan nő a "karosik" száma, mégpedig a munkamegosztás végletekig feszítettsége miatt. Van olyan vállalatvezetési felfogás, amely az "Oszd meg és uralkodj!" elvét alkalmazva abban látja a siker garanciáját, hogy a dolgozókat minél alaposabban kontrollálják. Márpedig ez ellentmondásba kerül a "dolgozói kultúrával" - Franciaországban legalábbis bizonyosan. A 80-as években az informatika már lehetőséget adott a dolgozó teljes tevékenységének ellenőrzésére, akár a feje feletti kémkedésre is. - Az öngyilkosság a társadalmi kötelék meglazulásának a legvége. Márpedig ez a kötelék strukturálja a munka világát. A munka megszervezését nem lehet az elvégzendő feladatok rideg és racionális, minden pillanatban kiértékelhető felosztására és újraosztására szorítani. A valós világban semmi sem pontosan úgy van, ahogy előre eltervezték, hanem az "együtt megélésen" is kell alapulnia. Amikor beszélünk, a másikra odafigyelünk, érvelünk egy kávé mellett, akkor olyasmiket is felhozunk, amiket egy intézményesebb keretben soha: kritizáljuk a főnökséget, szóba hozzuk mindazt, ami nem működik, nehezen megy, zavar - érvel a szakember. Választási lehetőség? - Itt? Vagy állod a sarat, vagy megtörsz, vagy pedig kirúgnak - felelte a 26 éves Joris a Le Figaro riporterének. - Ez nem mehet így tovább! Akciótervet követelünk! Van, amikor az egyeztetések már semmire nem vezetnek! - fakadt ki Vincent Duse, a CGT vezető szakszervezeti tömörülés titkára. Ám Christian Streiff, a PSA Citroen viszonylag új vezérigazgatója határozottan visszautasítja, hogy bárki is a gyárra kenje az öngyilkosságokat. - A munka nem ok, önmagában legalábbis semmiképpen nem ok az öngyilkosságra. A média és számos, a média által felkért megszólaló, úgymint szakszervezetek, orvosok, pszichológusok szoros kapcsolatot akartak felállítani e kettő között - fejtette ki sajtóértekezletén. Szerinte nagyobb alázattal kellene megközelíteni egy olyan jelenséget, amelyet senki nem ért. (Ahol a médiát hibáztatják, ott korlátozhatják is: nem kaptam engedélyt, hogy belépjek a mulhouse-i gyár területére és ott riportot készítsek.)

Azt azért nem lehet állítani, hogy semmi ne történt volna. Segélyvonalat hoztak létre a dolgozóknak, hat szakember várja őket pszichológiai konzultációra. A szakszervezet felmérésén az 1694 válaszadó 63 százaléka állította, hogy munkája a tavalyi év eleje óta fáradságosabb lett. Egytől tízig (1 = egyáltalán nem - 10 = mindig) terjedő skálán általában hetest adtak a munkások olyan kérdésekre, hogy például vannak-e alvásproblémáik.

Brüsszel, 2007. augusztus

Mulhouse-tól történetesen mindössze nyolcvan kilométerre, a vogézekbeli Épinalban látta meg a napvilágot, és nevelkedett Émile Durkheim (1858-1917), a szociológia tudományának egyik megalapítója. Fő műveinek egyikében, Az öngyilkosságban (1897) kimutatta: a katolikusok azért vetnek ritkábban véget önkezükkel az életüknek, mint a protestánsok, mert társadalmilag integráltabbak, közösségi kapcsolataik erősebbek. A társadalmi integráció alacsony foka magányhoz, végsősoron öngyilkossághoz vezet - érvelt Durkheim.

Ajtóalagút a Peugeot-Citroën mulhouse-i üzemében