Mikszáth Kálmán írja Jókai-életrajzában, hogy a nagy író-előd édesanyját a komáromi ismeretség hajlamos volt a háta mögött "Jókayné uram"-ként emlegetni, ezzel is elismerve, hogy Ásvai Jókay József hites ügyvéd és árvagyám kardos menyecskének kötötte be a fejét. Ezt tudván könnyebb elhinnünk, hogy A kőszívű ember fiai özvegy Baradlay Kazimirnéjában Jókai részben saját édesanyját mintázta meg. A férje végakaratával szembeszegülő, sziklajellemű anya mindvégig kulcsszereplő a regényben: mindhárom fiát ő mozgatja, Ödön, Richárd és Jenő sorsának döntő fordulatait ő idézi elő. Nem csoda, hogy a regény - mai szóval - "munkacíme" eltért a véglegestől: 1868-ban a Fővárosi Lapok még arról tudósított, hogy Jókai ismét nagy regényen dolgozik, melynek címe: Anya örökké. Csak a következő év januárjában, amikor a Jókai által alapított Hon folytatásokban közölni kezdte a fejezeteket, került a mű élére a ma ismert cím. Az anya központi alakjáról gondolkodva a figyelmes olvasó még egy észrevételt tehet: személyében voltaképpen egyetlen nagy metaforaként magát a szabadságért gyermekeit is feláldozni kész Hazát állítja elénk az író. Ő, az anyaként megjelenő Szülőföld az, aki fiait, ha szükség van rájuk, hazahívja távoli országokból, eltéríti rossz döntéseiktől, s aki emelt fővel viseli, ha a számára legkedvesebbek egyikét a szent ügyért el kell veszítenie.

Jókai két évvel a kiegyezést követőn, két évtizeddel 1848 után publikálta A kőszívű ember fiait. Ekkor már túl volt olyan műveken, mint a reformkori fellendülésnek emléket állító Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán (1853-54), a Szegény gazdagok (1860) vagy Az új földesúr (1863), de olyan munkák álltak még előtte, mint a Fekete gyémántok (1870) és mindenekelőtt egyik legsikeresebb műve, Az arany ember (1873). A kőszívű ember fiaiban, melyet az utókor a szabadságharc hőskölteményeként tart számon, olyasmiről ír, amit személyesen élt át, sőt maga is formálói közé tartozott: köztudomású, hogy Petőfi barátjaként 1848. március 15-én ő volt a forradalmi ifjúság egyik vezéralakja, részt vett a 12 pont szerkesztésében. A regény bécsi epizódjait azoknak az élményeknek alapján írta, melyeket akkor gyűjtött, amikor Kossuth megbízásából Csernátony Cseh Lajossal (Kossuth titkárával) a bécsi forradalmi kormányhoz utazott, hogy sikerüljön megakadályozni Jellasics közeledését Bécs felé. A bukás után a bujdosók sorsát is megismerte.

A könyv sikerének egyik titka a fordulatos cselekmény sodra, a sokszálú történetmondás színgazdagsága és az érzelmekre ható, közvetlen előadásmód, amelynek révén keletkezése óta a legnépszerűbb magyar regények egyike. Kevés műről mondható el, hogy kötelező olvasmányként sem veszítette el vonzerejét, s hogy filmváltozata (Várkonyi Zoltán, 1965) sem vette el senki kedvét attól, hogy elolvassa az eredetit.