Át a Balatonon, karok nélkül

A huszonhat esztendős fiatalember karok nélkül született, mégis dolgozik, mos, főz, takarít, zongorázik. Sőt pillangóúszásban csúcstartó. Csaba egy kőbányai faüzemben informatikus adatrögzítő. Hamarosan megint átússza a Balatont.

Simon Csaba Sümegprágán, a néhány száz lelkes faluban látta meg a napvilágot. Születésekor derült ki: egyáltalán nem fejlődtek ki a felső végtagjai.

Családja imádta a kisfiút, saját érdekében mégis ötévesen egy speciális bentlakásos intézetbe küldték. - Édesanyám szíve majd megszakadt. Félévente mentem haza és még tizenévesen is ordítva sírtam minden elválás után. Mégis hálás vagyok most, amiért szüleim elég bátrak voltak elengedni, mert ha majomszeretettel kímélnek, kiszolgálnak és óvnak, ma egy tehetetlen, gondolatok nélküli test lennék. Az intézetben sokféle szellemi és testi fogyatékos gyerek élt, de olyan, mint én, egy se. Először azok kaptak ebédet, akik önállóan ettek. Csak néztem, ahogy a többiek falnak, és utánuk megetettek. Hatévesen nehéz kivárni a dolgokat, így megpróbáltam megfogni a kanalat a vállam csonkjával. Sikerült. A nevelők észrevették, hogy furán ugyan, de magamtól eszek, és nem etettek többé. Jól tették. Ma már tudok írni vállal, a lábammal fogat mosok, borotválkozom, mosok, ha kell, főzök, újságot lapozgatok. Tavaly még naponta háromszori átszállással jártam a munkahelyemre egy faüzembe, ahol informatikus adatrögzítőként dolgozom. A tulaj falumbeli volt, így kerültem hozzá, s már otthonról, távmunkával végzem a feladatom. Egyedül élek Újbudán, ahol szociális bérlakást kaptam. Átalakították az íróasztalt és a számítógép billentyűzete a lábamhoz került. Napi 9 órát dolgozom. Nem vagyok tehetetlen, legfeljebb bizonyos dolgokat a bürokratikus, hitetlenkedő hivatalnokok megnehezítenek.

Korábban albérletben laktam, hónapokig talpaltam, mire nagy nehezen befogadott valaki, pedig fizettem, amennyit kért. Telefonon érdeklődtem bérlőként, akkor még kedves volt a tulaj, de amikor meglátott, elutasított.

Többször indultam a Balaton-átúszáson, de akkor "csaltam", nem vallottam be, hogy nincsenek karjaim, féltem, nem engednének. Ügyesen elvegyültem az egészséges úszók között a rajtnál, nehogy kiderüljön a fogyatékosságom. Gyorsan belevetettem magam a tóba.

Háromezer egészséges úszót hagyott le. Ötvenszeres országos bajnok, pillangóúszásban csúcstartó, és az 1992-es paralimpia bronzérmese. A munka miatt már nincs ideje a versenysportra: - Lustulok is kicsit, de megint átúszom a Balatont. Nem magamnak akarok bizonyítani, ezt már megtettem. A Guinness-rekord azért fontos számomra, hogy egy magyarral több legyen, aki olyasmire volt képes, amire más senki a világon.

Csaba álmot is dédelget. Autót szeretne, mint az osztrák Walter Mannsberg, akinek szintén nincsenek karjai, de 22 éve vezet. - Az unióhoz már régen csatlakoztunk, gondoltam, nekem is lehet majd kocsim, de a magyar jogszabályok kimondják: egy kar legalább szükséges. Jártam a szakbizottságnál, megmutattam nekik a videofelvételeket. Látták a Walterról és rólam készült videót, a speciális autót, a részletes műszaki leírást, miért is lehet kar nélkül biztonságosan vezetni a különleges járgányt. De elutasítottak. Pedig egy uniós jogosítvánnyal rendelkező osztrák szaktekintély megvizsgált, adott egy igazolást, hogy alkalmas vagyok, tudom biztonságosan vezetni az átalakított autót - mondja Csaba, aki szerint a testi fogyatékosokról a legtöbben azt gondolják: hülyék is. Haragszik a bürokratikus döntéshozókra, akik csak szóban tesznek a fogyatékosokért.

Utálja, ha egészséges fiatalok megállítják és koldulnak tőle, mondván: munkanélküliek vagy betegek. - Nem szeretem azokat, akik várják a segélyt, hogy az állam eltartsa őket, ha én képes vagyok dolgozni, gondoskodni magamról minden tekintetben, akkor az egészségeseknek sincsen lehetetlen. Amikor engem kiraktak a fogyatékosok állami szállásáról, és hirtelen fedél nélkül maradtam, az egész ország sajnálta szegény Baumgartner Zsoltot, mert nem lehet Forma-1-es pilóta, nincs rá pénze. Gyűjtést rendeztek, még én is gondolkodtam, hogy húszezres rokkantnyugdíjamból küldök neki. Egy ország, egy kormány összefogott érte. Nem sajnálom tőle, megérdemelte. Nekem csak egy engedély kellett volna a vezetéshez, hiszen nem tudok kapaszkodni a buszon. Még szerencse, hogy tömeg van - mondja kis mosollyal Csaba, aki lábával is tud O. K.-t mutatni a világnak.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.