A sikeres felvételi
Ez az a két mézesbödön, amelytől egyébként képtelenség távol tartani az édesre bukó sokaságot. Az ilyen jó puha állami pénzektől, életlehetőségektől tradicionálisan csak - a más szempontból gyanús - önsanyargatók vagy erkölcsi maximalisták tartották távol magukat.
Hagyományosan alig volt nagyobb mezőny a korrupciós startvonalnál, mint az egyetemi felvételi előtt. Nem volt professzor vagy tanszéki adminisztrátor, akinek ez idő tájt ne szaporodtak volna meg a vacsorameghívásai, ne dúlta volna a telefon az életét. "Nem akarok jogtalan előnyt a gyereknek, de azt sem szeretném, ha csak amiatt kerülne hátrányba, mert nem szólt érte senki. Nézz már rá, légy szíves..." A jobb házban születettek eleve előnnyel induló csapata ezzel a hátszéllel végképp révbe ért, míg a többiek vívhatták ádáz csatáikat a nyílt vizeken, ha egyáltalán maradt még kedvük hozzá a szűk horizont láttán. Kevés mocskosul igazságtalan helyzet van, amelyről múlt időben lehet beszélni, de ez az.
A mostani igazságtalanságok már szabályosak. Demokratikusak. Lehet erre, persze, azt mondani, hogy akkor mi értelme az egésznek, ha a végeredmény ugyanaz: aki jó helyre születik, továbbra is körelőnnyel kezdi, és legtöbbször úgy is fejezi be a versenyt, nem változott hát semmi. Az e feletti szomorúság jogos, de az ebből eredő következtetés hazug. Amíg nincsenek szabályok, csak igazságosztók, addig ugyanis nincs is esélye a tisztaságnak. Most már van. Ebben a helyzetben a mocsokhoz való viszony is tisztább. Nem csak hányni lehet miatta vagy belefeküdni. Meg lehet próbálkozni a lekaparásával is. Mindezt a reményt az egyetemi felvételi néhány év alatt kiépült, lassan rutinná vált rendje is ígéri. Az egységes feladatokkal, megadott kódok alapján javított, majd zárt rendszerben felvételi dolgozattá váló érettségi, utána a ponthúzás és az azonnali értesítés hozzáférhetetlenné teszi a rendszert a szívességkérők számára. Hazardírozás nélkül be lehet már most mondani, hogy korrupciós botrány nélkül fut le az eredményhirdetés. Ami pedig az sms és mail értesítést illeti: ez kiváltképp elegáns. Nyilván nem függetlenül attól, hogy a rendszer tiszta.
Ha valaki látott már közelről kuratóriumot, intézményvezetést választani közállásra, közpénzre jelentkezők között, az értékelheti csak igazán, hogy egykedvű hibátlansággal működik egy rendszer évente több mint százezer pályázóval. Nem azért, mert jó emberek kezelik, hanem mert jól építették fel. Ennek igazságosságán az az igazságtalanság sem változtat, hogy a vesztesek közül sokan bevásárolhatják magukat az egyetemre. Nem visznek el ugyanis máshonnan pénzt, csak otthonról.
Ha valaki tudja, hogy mit jelentett az ország életében az, hogy ha nőnek született valaki, ha szegénynek, később, ha zsidónak, majd ha kulák, ha gazdag családba, akkor eleve kizárták a diploma adta szellemi és egzisztenciális lehetőségek világából, később egyszerűen csak a kapcsolatitőke-szegénység rázta ki a rostán. Ha valaki csak ezt tudja, azt is érti, hogy mit jelent egy felvételi rendszer, amely csak teszi a dolgát: azonos mércével mér.