A rész­mun­ka­idő el­ső­sor­ban azok­ban a szol­gál­ta­tá­si ága­zatok­ban le­het ha­té­kony, ahol a mun­ka­erő­igény egy na­pon vagy hé­ten be­lül hul­lám­zik, és a mun­ka­csú­cso­kon lép­het­nek be a rész­mun­ka­idős fog­lal­koz­tatot­tak. Akik még nem pró­bálták, azok­ban él egy olyan il­lú­zió a rész­mun­ka­idő­ről, amely a gya­kor­lat­ban ál­ta­lá­ban szét­
fosz­lik. Hi­á­ba pél­dá­ul a több sza­bad­idő, ha az nem “jó­kor” van, mert ko­ra reg­gel, ké­ső délután, es­te, éj­jel, hét vé­gén kell dol­goz­ni. A má­sik il­lú­zió az, hogy rész­mun­ka­idő­ben nem kell olyan in­ten­zí­ven dol­goz­ni, ho­lott el­len­ke­ző­leg: a mun­kacsú­cso­kon egy­ség­nyi idő­re jóval több mun­ka jut, mert a válla­la­tok­nak a rész­mun­ka­idős al­
kal­ma­zás csak így és ezért előnyös.

A vál­la­la­tok ál­ta­lá­ban a külön­bö­ző idő­pont­ok­ban be­vethe­tő, a for­gal­mi csú­csok­hoz, vala­mint a tel­jes mun­ka­idős dolgo­zók (sza­bad­ság, be­teg­ség miat­ti) ki­esé­sé­hez ru­gal­ma­san iga­zo­dó rész­mun­ka­időt ked­velik. A mun­ka­vál­la­lók több­sé­ge vi­szont leg­in­kább min­dig ugyan­ab­ban az idő­szak­ban, lehe­tő­leg dél­előtt sze­ret­ne dolgoz­ni. De ak­kor van rá­juk legke­vés­bé szük­ség.

A kis­gyer­me­kes nők ese­tében még ros­­szabb a hely­zet, hiszen az óvo­dá­kat, böl­cső­dé­ket ép­pen a ru­gal­mat­lan (és szű­külő) nyit­va tar­tás jel­lem­zi, te­hát ru­gal­mas mun­ka­idő­vel nem lehet hoz­zá­juk iga­zod­ni, a gyermek­fel­ügye­let dí­ja pe­dig nem ará­nyos a rész­mun­ka­idős bérrel. Sok vál­la­lat ta­pasz­tal­ja, hogy hi­á­ba sze­ret­ne mun­ka­csúcsok­ra rész­mun­ka­idő­sö­ket felven­ni, ha jel­lem­ző­en olyan kisma­mák je­lent­kez­nek az ál­lás­ra, akik ép­pen ak­kor nem tud­nak ren­del­ke­zés­re áll­ni.

A rész­mun­ka­idő ter­je­dé­sének má­sik aka­dá­lya a tel­jes mun­ka­idős ke­re­set ala­csony szint­je, a mi­ni­mál­bé­res dol­go­zók ma­gas ará­nya - ép­pen azokban az ága­za­tok­ban, ahol nagyobb arány­ban le­het­ne részmun­ka­idős dol­go­zó­kat al­kalmaz­ni. Lé­nye­gé­ben ar­ról van szó, hogy nyu­gat-eu­ró­pai mércé­vel mér­ve rész­mun­ka­idős bérért le­het ná­lunk tel­jes mun­kaidős dol­go­zót al­kal­maz­ni. Ezért a mun­kál­ta­tók se na­gyon ér­dekel­tek a rész­mun­ka­idős fog­lalkoz­ta­tás­ban, de a mun­ka­vál­la­ló mo­ti­vá­ci­ó­ja is gyen­ge, mi­vel a rész­mun­ka­idős bér nem so­kat len­dít a csa­lá­don.

A  csa­lá­di vál­lal­ko­zá­sok eseté­ben ott van a ki­se­gí­tő csa­ládtag mint a leg­ru­gal­ma­sab­ban be­vet­he­tő mun­ka­erő. Több­ségük­ben a vál­lal­ko­zá­sok mé­re­te nem te­szi szük­sé­ges­sé (se le­hető­vé), hogy a csa­lád­tag­okon kívül má­so­kat is fog­lal­koz­tas­sanak, ha még­is, job­ban meg­éri ala­csony bér­rel több funk­ci­ót (áru­át­vé­tel, pénz­tár, ki­szol­gálás, be­szer­zés stb.) el­lá­tó, tel­jes mun­ka­idős al­kal­ma­zot­tat fölven­ni, akit (a mun­ka­meg­osz­tás ala­csony fo­ka mi­att) ru­gal­masan le­het a mun­ka­kö­rök kö­zött moz­gat­ni.

A for­ga­lom hul­lám­zá­sá­nak ke­ze­lé­sé­re a vál­la­la­tok­nak sok olyan le­he­tő­sé­gük van, ami az adó­zá­si, tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si és mun­ka­jo­gi sza­bá­lyo­zás mi­att elő­nyö­sebb, mint a rész­mun­kaidős fog­lal­koz­ta­tás. 

A rész­mun­ka­idős fog­lal­kozta­tás presz­tí­zse ala­csony. A mun­kál­ta­tók a rész­mun­ka­idősö­ket pe­ri­fé­ri­kus mun­ka­erő­ként ke­ze­lik, s a rész­mun­ka­idősök kö­tő­dé­se, el­kö­te­le­zett­sé­ge, a vál­la­la­ti cé­lok­kal va­ló azo­nosu­lá­sa is jó­val gyen­gébb, mint a tel­jes mun­ka­idő­sö­ké, hi­szen a rész­mun­ka­idő­sök több­sé­ge ideig­le­nes­nek tart­ja a hely­ze­tét.

Na­gyobb a kö­rük­ben a fluk­tu­áció, ke­vés­bé le­het rá­juk szá­míta­ni, ha túl­óráz­ni kell. To­vább él az a több év­ti­zedes be­ideg­ző­dés, hogy a részmun­ka­idő sze­mé­lyes al­kal­matlan­sá­got ta­kar, és ezért hát­rányos. Kön­­nyeb­ben ut­cá­ra ke­rülhet­nek, mi­vel a fel­mon­dá­si idő rö­vi­debb és a vég­ki­elé­gí­tés is ke­ve­sebb. A kar­ri­er esé­lye fe­lettébb kor­lá­to­zott, cse­kély a le­hető­ség a kép­zés­re, to­vább­képzés­re, szak­kép­zett­ség meg­szerzé­sé­re.

A rész­mun­ka­idős dol­go­zókat in­kább igény­lő ága­za­tok­ban meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pük van a tel­jes mun­ka­idő­ben dol­go­zó nők­nek. An­nak a ré­teg­nek, mely ná­lunk már (Nyu­gat-Euró­pá­tól el­té­rő­en) fél év­szá­za­da el­sza­kadt a tra­di­ci­o­ná­lis egy­kere­sős csa­lád­mo­dell­től. Je­len­tős ré­szük szá­má­ra nem pers­pek­tíva a rész­mun­ka­idő, mert nemcsak anya­gi vesz­te­sé­get, ha­nem tár­sa­dal­mi le­fo­ko­zást is je­len­tene szá­muk­ra a vis­­sza­té­rés a faka­nál­hoz.

A ma­ga­san kva­li­fi­kált munka­erőt igény­lő mun­ka­kö­rök­ben a ma­gas kép­zé­si költ­sé­gek mi­att ki­vált előny­te­len a rész­mun­kaidős fog­lal­koz­ta­tás a mun­kál­ta­tó és a mun­ka­vál­la­ló szá­má­ra egy­aránt (ha­csak nem a tel­jes mun­ka­idős ál­lás mel­lett). Vannak ki­vé­tel­kép­pen nagy munka­in­ten­zi­tást kö­ve­te­lő, jól fi­zetett rész­idős mun­ka­kö­rök, de ezek­ben a rész­mun­ka­idős ke­reset is több­szö­rö­se a tel­jes munka­idős át­lag­ke­re­set­nek.

A szer­ző az MTA Köz­gaz­daság­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek tudo­má­nyos ku­ta­tó­ja