Milyen szakokon folyik a képzés? Hány oktató tanít, és milyen tudományos tevékenységet folytatnak? Milyen arányban tudtak diplomájukkal elhelyezkedni a végzősök? Ilyen kérdésekre kaphatnak majd választ az egyes egyetemekkel és főiskolákkal kapcsolatban az érdeklődők a felsőoktatási információs rendszerből, amely azonban egyelőre még csak félkész állapotban van.

A rendszernek egy 2006-os kormányrendelet értelmében július 1jére kellett volna elkészülnie. Bakonyi László, a felsőoktatási adatokat begyűjtő Oktatási Hivatal elnöke szerint azonban valószínűleg csak őszre lesz teljes az adatbázis.

– A rendszer felállt, de az adatok még hiányosak – jelentette ki. – Nagy rendrakásra van szükség – mondta.
Előfordul, hogy egy intézmény nem ugyanazt érti egy bizonyos adat alatt, mint a központ. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem például nem tudta azonosítani az összes szakját. – Nem is csoda, hiszen például egyik régi főiskolai képzésénél a hivatalos „gazdálkodási szak” elnevezés helyett a „közgazdászgazdálkodási szakot” használták.

Folyik az adategyeztetés a hallgatókkal is: az intézmények ellenőrzik, hogy a nyilvántartásukban lévő hallgató valóban az a hallgatóe, és helyeseke az adatai. Ugyanígy egyeztetnek az oktatókkal is, az adatokat pedig továbbítják a központnak. – A személyes adatok ugyanakkor csak maguk az érintettek számára lesznek hozzáférhetőek – hangsúlyozta Bakonyi.

Az viszont láthatóvá válik, hogy egy hallgató részt vette már egyszer államilag támogatott képzésben. Eddig ez önbevallásos alapon működött. Azt ugyanis, hogy ki, hol és milyen finanszírozási formában szerzett diplomát, csak az adott egyetem vagy főiskola regisztrálta, központi nyilvántartást nem vezettek róla. Így, ha egy hallgató másik intézménybe felvételizett, és nem vallotta be „előéletét”, könnyen szerezhetett még egy diplomát az állam pénzén, holott egy hallgatónak csak 12 szemeszternyi képzési idejét támogatja az állam. 

Az oktatókról többek között azt is rögzíti a rendszer, hogy hol dolgoznak főállásban. Ez azért fontos, mert egy oktató taníthat ugyan több intézményben, de ezt az állami támogatásnál csupán egy, az akkreditáció során pedig másfél helyen (egy főállás és egy félállás) lehet figyelembe venni. Az oktatási tárca ezzel igyekszik megszüntetni az „intercity professzorok” néven elhíresült jelenséget.

Az oktatók és a hallgatók azonosító számot kapnak majd, amelyre ezentúl minden, a tanulmányokkal kapcsolatos ügyintézéshez szükségük lesz. Bakonyi László szerint ez csökkenti az adminisztrációt: a hallgatóknak nem kell majd minden egyes alkalommal fölsorolniuk az összes személyes adatukat: elég lesz a nevük és az azonosító számuk (és persze néhány ellenőrző kérdés, nehogy egy számelütésből galiba történjen). Ilyen azonosító számot azonban egyelőre még senki nem kapott, várhatóan az őszi beiratkozások végére azonban mindenki hozzájut.

Az információs rendszer hosszú távú – és a tovább tanulni vágyók számára legfontosabb – célja a pályakövetés. Az egyetemeknek és a főiskoláknak az új felsőoktatási törvény értelmében nyomon kell követniük végzett hallgatóik pályafutását, azt, hogy milyen arányban sikerült elhelyezkedniük.

Az adatokat pedig a felsőoktatási információs rendszerbe kell továbbítaniuk, amely egy webes felületen közzéteszi azokat. Így a leendő hallgatók a többi adat mellett jól láthatják majd azt is, hogy mennyit ér egy intézmény diplomája. Mivel azonban az adatgyűjtés erről csak mostantól kötelező, korábbi statisztika pedig csak elvétve áll rendelkezésre, a felsőoktatási információs rendszer eme szolgáltatására néhány évet még biztosan várni kell.