A "magyar olimpia" ugyanis "szent" dolog... A BOM sok millióért megvalósíthatósági tanulmányt is készíttetett, s jogászaikkal törvényjavaslatot is íratnak. Kérdés: mit kívánnának törvénybe foglaltatni? Azt, aminek megvalósítása nem a törvényalkotóktól, de még csak nem is a választópolgároktól függ? Mi ennek az értelme?

Bienerth úr a 2020-as játékok közvetlen költségeit - mai árakon - 960 milliárd forintra becsüli. Ezen a sportpályák, csarnokok, a médiafalu, az olimpiai falu beruházásainak, a szervezésnek és a rendezésnek a költségeit kell érteni. Hangsúlyozza azonban, hogy az elérhető bevételek (jegyek, közvetítési jogok, szponzori pénzek, a NOB támogatása) levonása után a nettó költség csak 460 milliárd lenne. A tényleges költség Bienerth úr szerint ennél is kevesebb, 200 milliárd forint, mivel a többi az üzleti világ kockázata, az ő dolguk a szállodák, repülőtéri és egyéb fejlesztések elvégzése, s ők építenék fel a média- és az olimpiai falut is. A működtetésről és a létesítmények olimpia utáni sorsáról nem ír. Arról sem, hogy a 2006-os árakon számított összegekhez milyen kamatokat kellene hozzászámítani a megvalósulásig. A számítások realitásáról semmit sem tudunk, s arról sem, hogy az egyes létesítmények mibe kerülnének. Álljon azért itt egy szám. Az új Wembley-stadion megépítése pedig 900 millió fontba, vagy kb. 330 milliárd forintba. A budapesti olimpiához is kellene egy hasonló méretű és rendeltetésű központi stadion, és még sok-sok egyéb létesítmény.

Bienerth úr számai illuzórikusak, és senki sem képes ellenőrizni őket. Mellesleg: az el nem nyert futball Eb-hez tervezett szerény méretű és komfortú stadionokra a kormány 500-600 milliárd forint összegű garanciát vállalt. Ehhez képest kellene elhinnünk, hogy a budapesti olimpia az adófizetők számára csupán 200 milliárdba kerülne.

A következő, meg nem kerülhető kérdés: hol lehetne, kellene elhelyezni, megépíteni a létesítményeket? Nem egyszerű a válasz, mert a helyszínek - a szabályok szerint - nem lehetnek a rendező város központjától 40 percnél távolabb. (Az időt azért szabták ilyen szűkre, mert számítani kell közlekedési zavarokra, dugókra.) Kérdés, hogy szóba jöhet-e akkor a szegedi Maty-ér. A város közigazgatási területén belül biztosan nincsen olyan és akkora terület, ahol a létesítmények (az olimpiai faluval és a médiafaluval) megépíthetők, s a gépjármű- és tömegközlekedés is megoldható (parkolókkal együtt) - nagyarányú bontások nélkül.

No és mi lenne a létesítmények sorsa az olimpia után? A labdajátékok fővárosi bázisa lényegében megszűnt - a futball kivételével. A működő egyesületeknek van saját pályájuk. Működésük általában meghatározott lakóterülethez kötött. A város távoli peremén vagy éppen azon kívül épült létesítmények rendszeres használatára az olimpia után nincs esély. Üzemképes állapotban tartásuk a beruházási költség 5-10 százalékába kerül. Egy olimpiai méretű komplexum rendszeres megtöltése versenyekkel szinte lehetetlen (lásd a sidney-i központi stadion sorsát). Az olimpiai falu megépítése Bienerth úr szerint vállalkozói feladat, ezeket a falukat később általában lakóingatlanokként hasznosították. Kérdés, hogy a versenyek szempontjából célszerű helyre épített falu a lakások értékesítése szempontjából is jó helyen lesz-e. Vagy eleve nem az olimpia szempontjai határozzák meg a helyszín kiválasztását?

A szállodakapacitás bővítését természetesen szintén a vállalkozói körbe utalnák. De képes-e, hajlandó-e ez a kör mintegy háromhetes időszakra a főváros, illetve az agglomeráció szállodakapacitását megkétszerezni. A rendezvénysorozat után mit kezdenek a szállodákkal, hiszen a korábbi forgalom nagyarányú növekedésére aligha számíthatnak. Érdemi választ ezekre a kérdésekre a BOM egyik alapítója sem ad.

A szerző újságíró