Az autóhasználat mérséklését kérik, mert riasztó az ózonszint, a légszennyezés több városban már határérték fölötti. Az állattartók az istállók hűtésével, halátttelepítéssel és gyors értékesítéssel próbálják átvészelni a hősokkesélyes napokat, a házi kedvencek is veszélyben vannak, kivéve a hüllők.

A kormány úgy értékelte, az első három napon szervezetei helytálltak, katasztrófahelyzet nincs. Ujhelyi István államtitkár egyik mondata jelezte, hogy van min javítani: ha túl leszünk a forró napokon, az ágazatok készítsenek intézkedési terveket a következő évekre.

Éppen Budapesten döntött egy 2004-es, az Egészségügyi Világszervezet égisze alatt szervezett miniszteri konferencia a hőhullám elleni ajánlásról, ezt az EURO HEAT programjában az Eu is magáévá tette. Brüsszel a korai előrejelzés, a megfigyelőrendszer és a válságkezelés fontosságára hívja fel a tagállamok figyelmét. – A legtöbb uniós tagállam életbe léptetett már valamiféle cselekvési tervet, riasztási rendszert – tudta meg brüsszeli tudósítónk Nina Papadulakitól, az Európai Bizottság egészségügyi sajtótitkárától.

Európát a 2003. nyári hőhullám rázta fel – ez csak Franciaországban mintegy 15 ezer, Olaszországban pedig 20 ezer halálesethez vezetett közvetve. Az esetek döntő többségében idős, 75 éven felüli emberek szervezete mondta fel a szolgálatot. Sokan egyedül éltek, nem volt senki, aki gondoskodjon róluk, s amikor a politikai felelősség kérdése felmerült, Jacques Chirac ezt azzal hárította el: a nemzedékek közötti társadalmi szolidaritás mondott csődöt.    

Azóta négyfokozatú készültségi tervet dolgoztak ki és léptettek életbe Franciaországban. A terv lényegében a párizsi hatóságok, a helyi prefektúrák, az egészségügyi intézmények és a rendfenntartók együttműködését fűzi szorosabbra a helyzet függvényében. Bevezették a szolidaritás napját (pünkösdhétfővel esik egybe), 0,3 százalékos munkaadói járulékot kezdtek vonni a bérek után a megelőző intézkedésekre, a munkaügyi minisztérium pedig előírta a pontos tennivalókat a munkáltatóknak a hőhullám idejére.