Áll rajta egy tábla, körbekerítette már a burjánzó ecetfa, színesen hirdeti, hogy 429 ezer forintos négyzetméteráron lakás vásárolható rajta, ha felépül. Az átadás dátuma: 2003. május(!). Ház nem épült, nem épül azóta sem, a tábla maradt, ami nem feltétlenül trehányság, inkább pénz kérdése: lebontása és elszállítása többe kerül, mint odahozatala. Annyira megszokhatták az "illetékesek", hogy négy éve nem vesznek róla tudomást. Az állam és önkormányzatai a maguk termelte hulladéknak, hordaléknak és szemétnek lettek és maradtak gondoskodó tulajdonosai. Az állami, önkormányzati hivatalnok rég feladta, nem is figyel fel rá, hogy a maga alkotta és őrizte, őriztette kutyaszaros szeméttelepen él. És nem ott lakik.

Amikor legutóbb ritkították az ecetfákat, gyanús volt ugyan, hogy csak az egyik, a betonozott oldalra terjedt ki a tisztogató önkormányzat figyelme, mégis abban lehetett reménykedni, hogy elkezdődik az építkezés. Nem kezdődött el, azóta sem. És már nem fog, hiszen újra parkoló lett, mint annak idején, amikor a tulajdonosnak még számított minden fillér bevétel. Most nem számíthat. Mert nem akármilyen parkoló ám, hanem kulcsos, lakatos, összesen két-három gépkocsit őrző. Civil polgár a kerekeit oda be nem teheti. Aki begurulhat, különleges engedéllyel rendelkezik. A jelekből feltételezhető, hogy (önkormányzati?), dolgozói ingyenparkolót üzemeltett a(z állami) tulajdonos. Ha így van, dogozói juttatás ez is, amelynek nyilván biztosítottak a törvényi feltételei, s utána az azt igénybe vevők minden bizonnyal adóznak is. Hiszen a civil is adózott pénzből fizeti a parkolójegyet, na meg a mulasztásért, félperces késésért a jogos büntetést.

Vajon kit finanszírozunk - áttételesen -, amikor a parkolási díjat becsengetjük az automatában?!

Volt itt korábban parkoló, civileket kiszolgáló, fizetős. Bezárták. Feltételezem azért, mert "lakottan" nem érdekelte a potenciális építtetőt. Kérdés az is, hogy vajon egy építési telket (háborús foghíjat?) hogyan lehet parkolóvá minősíteni, majd megszüntetni (felfüggeszteni?) az átminősítést, és megint vissza, alig egy-, fél év leforgása alatt ide-oda rakosgatni többször is. Mibe kerül ez a sok hacacáré a tulajdonosnak (üzemeltetőnek?) - anyagi és morális értelemben -, és vajon milyen tulajdonosi, lakossági szemlélet vezérli? A fene se tudja, mert hír egy szál sem. Egyáltalán, át lett-e minősítve önkormányzati, hivatalnoki, zártkörű parkolóvá? (Zártkörű rendezvény. Kuss ki onnan, ha kocsma is.)

A telek parkosítása, persze sem az üzemeltetőnek, sem a tulajdonosnak nem jut eszébe, pedig az is csupán egy - egyetlenegy - átminősítést igényelne. Na meg valóban tulajdonosi, lakossági gondolkodást, netán szemléletet is. Egyik sincs. Hogy is lehetne, amikor a tulajdonos és/vagy üzemeltető, illetve az ő munkatársa messzi földről érkezik, s feltételezem, ott, a saját kerületben - akár zöldövezetiben - érvényesíti tulajdonosi, új-ős-lakosi szemléletét. Ide, a koszos hatodikba, csak a gépkocsiját hozza ingyenparkolni. S amikor távozik, kifelé gurulva a kapun összekoccangat egy-két, fizetős parkolót igénybe vevő gépkocsit, mert vezetni még nem, csak vezetgetni tanult, meg kiskirályi arroganciát. Önkormányzati (vagy üzemeltetői?), azaz állami szinten.

Ezekben a napokban azon a telken, amelyet korábban 30-40 gépkocsi fizetőparkolóként vehetett igénybe, most két-három, igaz, kivételezett jogosítvánnyal, kulccsal rendelkező - ők a kulcsos autók - gépkocsi álldogál, napi ezer, azaz egyezer adózott forintot keresve a gazdinak. Többet, mint a kutyatartóknak a tenyészebek, és amíg a gépkocsi (ingyen)parkolóban álldogál addig sem szarja tele a kerületet.

GVZ-345 kisasszony, amikor megérkezik, barna túracipőjét hosszú, hegyes orrú fehér topánkára cseréli még a parkolóudvaron, majd irány az állami közhivatal, amely ezeket a kiváltságokat, kedvezményeket - akár szerződésileg is -, biztosítja neki. Ez az ő tizenharmadik, tizennegyedik havi fizetése. Joggal kivételezett, hiszen távozásakor, mindösszesen két szabályosan parkoló civil gépkocsival érintkezik, és össze sem zúzza őket, ahhoz még nem elég torkos. Csak nagy szájjal kóstolgatja.