A Bizottság együttes utolsó koncertjén, a Dalmát pincében 1986-ban

WWW.C3.HU

Hogy kellően zavarba jöjjünk, amikor a Bizottság zenekar élén zabolátlan eufóriában azt üvölti, hogy ő a zen buddhista televízió férfi bemondónője, majd véres komolysággal rákezd a Kislábosok, kiskanalak, vagy a Máriabenzin kezdetű dalműre. Amikor képzőművészeti alkotást rittyent fóliából vagy üszkös kátránypapírból. Amikor könyvet ír bizarr szófolyamokból. Amikor a dadaizmust, a szürrealizmust, a neoprimitív ikonográfiát, a folklór kiüresedett emlékeit, környezetünk legbanálisabb tárgyait felhasználva installációt vagy filmet készít, verset ír, kollázst, fotót applikál, olajképet fest, vagy egyszerűen csak rajzol. Amikor performance-ai során másodosztályú illúziókból csinál első osztályú tragikomédiát. És végül, amikor tudatosodik bennünk, hogy művészete felé kapkodván rendre a levegőt markoljuk, amelyben azonban az üresség korántsem a tartalmatlanság szinonimája, hanem a buddhista ürességé, amely teret ad a világmindenségnek. Alkotásaiban új és meghökkentő minőséggé elegyednek az izmusok, a stílusok, a filozófiák, a különböző kultúrkörök forgácsai.

"Klasszikus reggel / és modern este, / mintha az agymosás / egész napos lenne." Ezt írja nemrég megjelent Kék pánik kávéház című könyvében, és valóban: mintha egész élete arról szólna, hogy kikerülje az amúgy rendszerfüggetlen agymosást, miként a művészeti skatulyákat is.

Tizenhét éves kora óta foglalkozik művészettel, eredetileg fényképészetet tanult, 1967-ben Kecskeméten megismerkedett ef Zámbó Istvánnal, aki az Aranyhomok Szálló kerthelyiségében muzsikált egy tánczenekarban. A találkozásból barátság és közös munka lett; 1968-ban létrehozták a rövid életű Purgatórium Klubot. El lehet képzelni az elképedést, amikor művészbarátaikkal előadták az "Edwinista Kiáltványt", a Vaníliaálomkeksz/varázs-villamos-szék című művet és a Kolbászos Najalák című hangköltészeti alkotást.

feLugossy 1971-ben egyik alapító tagja lett a szentendrei Vajda Lajos Képzőművészeti Stúdiónak, később a Bizottság együttesnek, rendszeresen kiállít, ír, filmet készít, és filmekben szerepel. Játszott Tarr Béla-filmben, máshol Rippl-Rónait alakított. Szerteágazó művészeti tevékenységét 1990-ben Munkácsy-díjjal ismerték el. Sárospatakon él, változatlanul több műfajban alkot.

Éppen ma hatvanéves.

Tényleg: hogy jön ehhez?!